Mától három és fél év nyugalmat remél a miniszterelnök. Igaza is van, legalábbis abból a szempontból, hogy 2018-ig "nem kampányüzemmódban működik az ország". Így végre elengedhetik magukat. Immár nem kell tartaniuk attól, hogy a választók netán számon kérhetik tetteiket. Ígéreteiket persze nem, hiszen egyetlen vállalásuk volt, hogy "folytatják", és azt maradéktalanul be is tartották. Az meg éppen háromszor bizonyosodott be, hogy a szavazók többsége is nyugalmat akar és nem változást. Vagy fél, vagy nem tud a mostaninál jobbat.
A nyugalom persze relatív. Hiszen Orbán Viktor már ma beszél a parlamentben, miközben a kormány turbó üzemmódba kapcsol. Szinte egész héten üléseznek, annyi a felgyülemlett tennivaló. Amivel egyúttal elismerik, eddig egyetlen törekvésük az volt, hogy jó erősen kapaszkodjanak a bársonyszékeikbe. Most pedig, hogy már nem fenyegeti őket választási kudarc, megpróbálják behozni, amit a szavazások miatt elmulasztottak.
Költségvetés kell a jövő évre, ami megszorításokat ígér, persze ők nem így nevezik, hiszen ez egy komcsi-libsi csökevény, viszont az várható, hogy sokaknak még a korábbinál is nehezebb lesz az élete. Aztán itt van az egészségügy, amelynek gondjai nem tűrnek halasztást, akár lesz új minisztérium, akár nem. Foglalkozni kell a nevelés és az oktatás megannyi problémájával is és akkor még nem említettük a tervbe vett újabb államreformot. Nem is csoda, hogy annyit kell ülésezni a következő napokban.
Mindezt azonban azzal a jó érzéssel tehetik meg, hogy "az ország ráérzett az összefogás és az egység ízére, ez dagasztja" a kétharmados többség vitorláját. Amint azt a kedves vezető már két és fél nappal a voksolás előtt oly plasztikusan megfogalmazta. Az idei három választáson mindenre felhatalmazást kaptak és mindennek az ellenkezőjére is. Április óta nem kétséges, hogy azt csinálnak, amit akarnak, s az a néhány önkormányzat, amely nem lett teljesen narancsszínű, igazán nem számít. Orbán még azt is megengedheti magának, hogy kijelentse: "szeretném az egyetértés politikáját folytatni".
A kormány egyetért vele. Aki meg nem, az egyre kevésbé számít.
