Befurakodás?

A Goldmark-teremben tegnap olyan kötetet - Az európai zsidók elpusztítása - reklámoztak, lényegében tankönyv gyanánt ("diákok számára szerkesztett változat" feliratot viseli a cím alatt), amely a holokauszt áldozatainak végszámát 5 millió 100 ezerben, a magyar mártírokét "több, mint 180 000"-ben adja meg, a szovjet zsidókét meg majd kétharmaddal lecsökkenti. A kötet szerzője a kétségtelenül nagytekintélyű, már elhunyt osztrák származású, amerikai Raul Hilberg, aki azonban munkájának 1985-ös második kiadásában fenntartotta az 1961-es első kiadás téves adatait. A második kiadásból készült az "iskolai könyv".

A holokauszt-revizionisták kedvelt fogása, hogy radikálisan lehazudják az áldozatok számát, s amikor tiltakozunk, bennünket vádolnak számháborúval. Ebben partner a szóban forgó kötetet megjelentető könyvkiadó is, valamint a lektor, a kőkeményen jobboldaliként ismert Pelle János. Ugyanis egy szó forráskritikai jegyzet híján adták közre itthon e munkát, amely különben a holokauszt kutatásának tekintetében tudománytörténetileg kétségtelenül értékes.

Ettől azonban a probléma megmarad: a hazai szélsőjobboldalnak kapóra jön egy 1961-es, elavult alapadatokkal dolgozó kötet 2014-es kiadása tankönyvként, mindennemű kritikai kommentár nélkül! Kegyeleti érzéseimben bánt: a trianoni terület Hilberg szerinti 180 ezres zsidó mártírszáma azt jelenti, hogy pesti nagymamámat nem ölték meg "egészben", csak testének kétharmadát taposták földbe az SS-őrök (túlélő tanúk elmondása) Ravensbrückben, mert ez a 180 ezer nagyjából így aránylik a valós 300 ezerhez...