Ennek az ünnepnek is van egy sajátos hangulata, az együtt cselekvés öröme, mint minden különleges napon. Az ünnep mindenhol jelen van, egy pillanatra sem lehet róla megfeledkezni. Az ország együtt lélegzik, együtt cselekszik.
Minden olyan komolynak tűnik. Az ünnepek, a hírek, az új rendelkezések, minden, ami elhangzik. A kávézókban a költségvetési vitáról vitatkoznak az emberek. Figyelik a híreket és tudják, hogy a költségvetés róluk szól, rólunk szól.
Az egyik legfontosabb hír mostanság éppen az, hogy letiltottak bennünket, elektromos bicikliseket a járdákról. Ez meglehetősen kellemetlenül érint sokakat. A helyiek hamar figyelmeztettek arra, keresztbe tett csuklóval és mosolyogva, hogy már nem törvényes a járdán haladni.
Olyanok is akadtak, akik megállítottak és felhívták a figyelmemet a rendelkezésre. Itt mindennek tényleg úgy kell történnie, ahogy ahogyan meghirdették. A híreket, a rendeleteket, a fogadalmakat mind -mind komolyan kell venni. Ez itt a szokás.
Rettegek, fontos levelet küldtem Magyarországra és ám a postai dolgozók sztrájkot terveznek. Ha pedig munkabeszüntetést hirdetnek meg, akkor az be is következik. Szó sincs részleges sztrájkról, ezt is a lehető legkomolyabban veszik. Sem levél, sem befizetés nem mehet sehová.
Izraelben az érdekvédelem is olajozottan működik. Addig sztrájkolnak, ameddig nem egyeznek meg. Nincs mellébeszélés. Mindig az történik, amit mondanak. Ez a jogbiztonság lényege. A kimondott szó, az ígéret, a rendelet, a törvény, valódi. Ez a biztonság, ami félelmetes is egyben.