Halasztottak az Erste Lakáslízing Zrt. perében is

A Fővárosi Ítélőtábla október 29-ére halasztotta a másodfokú ítélet kihirdetését a Erste Lakáslízing Zrt. magyar állam ellen indított devizahiteles perében.

A Fővárosi Törvényszék szeptember 16-án kihirdetett elsőfokú ítéletében elutasította a felperes Erste Lakáslízing Zrt. keresetét a magyar állam ellen indított perében.

A felperes társaság keresetében annak megállapítását kérte, hogy az általa 2004. május 1. és 2014. július 19. között alkalmazott üzletszabályzatok, általános szerződési feltételek egyoldalú szerződésmódosítást biztosító kikötései tisztességesek és érvényesek voltak.

A Fővárosi Törvényszék megállapította, hogy a szerződéses kikötések nem feleltek meg az átláthatóság elvének, a ténylegesség és arányosság elvének, a tételesség elvének és a szimmetria elvének sem, így nem feleltek meg a tisztességesség kritériumainak.

A felperes pénzügyi vállalkozás annak a törvényi vélelemnek a megdöntését kísérli meg az állam ellen indított másodfokú perben, amely szerint tisztességtelenek és érvénytelenek a lízingtársaság általános szerződési feltételeiben (ászf-ben) a devizahiteles szerződések egyoldalú módosítását - kamat-, díj- és költségemelést - lehetővé tevő kikötések.

A másodfokú eljárásban a felperes lízingtársaság jogi képviselője döntő részben megismételte az első fokú bírósági eljárás során már ismertetett érveit.

A lízingcég jogi képviselője ez esetben is azt kérte, hogy a másodfokú bíróság kérjen normakontrollt az Alkotmánybíróságtól, mert a per alapjául szolgáló, első devizahiteles törvény szerintük Alaptörvénybe ütközik, egyebek mellett sérti a visszamenőleges jogszabályalkotás tilalmát. Egyúttal az első devizahiteles törvényben (a "2014/ XXXVIII-as törvényben") rögzített eljárásjogi kérdések mindegyike problematikus.

Emellett az volt a lízingcég álláspontja, hogy a devizahiteles törvény alapján folyó perek ellentétesek az Európai Unió joggyakorlatával.

Az alperes állam képviselője szerint a devizahiteles törvény nem ellentétes az Alaptörvénnyel, így szükségtelen az ítélőtáblának az Alkotmánybírósághoz fordulnia.

A lízingcég és az állam jogi képviselője arról is vitatkozott, hogy az ászf-ekben leírt referencia-kamat alkalmazása az első devizahiteles törvény hatálya alá esik-e, vagy sem. Az állam képviselője szerint a devizahiteles törvény előírásait kell nézni a referencia-kamat alkalmazásakor, míg a lízingcég jogi képviselője szerint a mindenkori referencia-kamat meghirdetése egyfajta automatizmus alapján történik, így a szerződésmódosításokat is lehetővé tevő ászf-ekben elég általánosságban a referenciakamatra hivatkozni.