Kifulladt a rezsiharc

Befejeződtek az idei választások, véget ér a kormányzat rezsiharca – állítják szakértők. A távhődíjak október elején végrehajtott 3,3 százalékos mérséklése is csak politikai kampányfogás volt. Egy átlag család ugyanis havonta csak néhányszáz forintot takarít meg a tarifavágással. A lépés azonban társadalmi szinten hozzávetőleg hatmilliárd forint plusz költséget jelent.

Csupán választási fogás volt az október elején végrehajtott 3,3 százalékos lakossági távhődíj csökkentés. A fogyasztóknak ugyanis nem hoz érdemi megtakarítást ez az árváltozás – nyilatkozta lapunknak Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató Kft. ügyvezetője. Szakmai számítások szerint a mostani tarifa lefaragás évente egy átlagos 53 négyzetméter alapterületű lakás esetében mindössze ötezer forint körüli összeggel csökkenti a családok fűtési költségeit, ami alig több mint havi 400 forint spórolást jelet. Ekkora tétel pedig aligha segít a megélhetési gondokkal küzdő háztartásoknak.

Ennek a rezsicsökkentési lépésnek sem volt gazdasági alapja, mint ahogyan az eddigieknek sem – jegyezte meg Hegedűs Miklós. A távhőtarifa mostani csökkentése is az adófizetők zsebét terheli majd, mivel a kormányzatnak az erőltetett ármérséklés miatt több támogatást kell adnia a távhőtársaságoknak.

Emlékezetes: tavaly a távhőcégek mintegy 54 milliárd forint kompenzációt kaptak a talpon maradáshoz, aminek a nagy részét az áramfelhasználóktól szedték be az úgynevezett kapcsolt termelésszerkezet-átalakítási támogatás címén. A hőszolgáltatók támogatási igénye idén várhatóan 60 milliárd forintra növekszik, vagyis ebben az évben hozzávetőleg plusz hat milliárd forintjába kerül majd az áramfogyasztóknak az alacsonyabb távhőtarifák finanszírozása. Annak ellenére emelkedik a finanszírozási igény, hogy ezúttal a kabinet új árszabályozása révén a távhő termelőire terheli a díjvágás költségeit és nem a szolgáltatókra, mint korábban. A termelők számára némi vigasz, hogy - csak a földgáz esetében és helyenként - az első félévben alig észrevehető mértékben olcsóbban szerezhették be a gázt.

Fejleszthető a távfűtés

Magyarországon csaknem 100 településen van távhőszolgáltatás, a hazai lakásállomány 15 százalékában van "központi fűtés", míg ez az arány Budapesten megközelíti a 30 százalékot. A nyugati országokban ugyanakkor a távhő-ellátottság aránya 50-90 százalékos, így nálunk még lenne növekedési lehetőség a szektorban.

Hegedűs Miklós szerint ennek ellenére a mostani rezsicsökkentés nem fenntartható, mert a legtöbb távhőtermelőnél fűtőanyagként használt földgáz ára növekedni kezdett a szabadpiacon, az ezer köbméterenkénti 300 dollárról lassan 320 dollár közelébe emelkedik a beszerzési ár. Emellett a forint is romlik a dollárral szemben, ami tovább emeli a gáz forintban számított árát. Ezt a folyamatot pedig a Fidesz-kormány minden nyilatkozatai ellenére nem képes érdemben befolyásolni, még akkor sem, ha különalkukat köt Moszkvával.

Érdemes megjegyezni: a kormányzati árvágásokkal veszteségessé tett távhőcégek tulajdonosai - zömében a helyi önkormányzatok - már az év elején jelezték, hogy a kormányzati árpolitika fenntarthatatlan, s a helyhatóságok szeretnék visszakapni az árképzés jogát a távhőtársaságok esetében is, csakúgy mint a rezsiharc égisze alatt ráfizetésessé tett hulladékkezelő vállalkozásaiknál. A távhőtársaságok helyzete, illetve a rendszerek működése ugyanis településenként eltérő, emiatt a tarifa szerkezetét is a helyi adottságokhoz kell igazítani, a központi árképzés nem működőképes. A kormányzat azonban a „nagy állami rezsiholding” jövő év első negyedére ígért létrehozásával újabb központosítást tervez. Ez pedig megfosztja majd a polgármesteri hivatalokat a maradék önállóságuktól és a várhatóan a távhőtársaságokban lévő tulajdonrészüktől is, ami több ezermilliárd forint vagyon államosítását is jelentené.

Szakértők szerint a „nagy rezsiátverés” káros következményei közé tartozik a távfűtés esetében is, hogy a kormány "társadalmasítja" a díjakat, vagyis szétteríti az egész társadalomra a hőfogyasztók által meg nem fizetett tarifa részt. Ez pedig azért hibás lépés, mert így azok is fizetik az ártámogatás költségeit, akik nem használják ezt az energiatípust. Ráadásul a szegényebbekre nagyobb költséghányadot terhel a kormány, mint az általános rezsicsökkentéssel amúgy is jobban járó jómódúakra, miután a rezsin keveset spóroló, keveset kereső nyolcvan százalék fizeti meg az adók zömét.

Elemzők arra is felhívták a figyelmet, hogy a tulajdonviszonyok és a költségek összemosása, az átlátható működés hiánya a távhőszektorban is újabb visszaélésekre ad lehetőséget a kormánypártnak. Emlékezetes: 2011-ben a második Orbán-kormány mintegy 300 millió köbméter olcsó gázt szabadított fel a biztonsági tartalékokból, hogy megmentse az árkorlátozásokkal a csőd szélére juttatott távhő társaságokat. Emellett olcsó import gázt is ígért nekik. A fűtőanyagot azonban nem közvetlenül a távhőtársaságok kapták meg. Az ügyletbe ugyanis a kormányzat minden elfogadható ok nélkül bevonta a magánkézben lévő MET nevű energiakerekedő céget, amely rövid idő alatt tízmilliárdokat kaszált az üzleten.

A szakemberek azt is hangsúlyozták, hogy a távhőszolgáltatás nonprofittá tétele – amit a kormány ígér – a gyakorlatban áremelést hozhat, miután a cégek eddig veszteséggel működtek, míg a későbbekben nullszaldósan kell működniük. Ez pedig vagy azt jelenti, hogy áremelések következnek be a távhő szektorban, vagy azt, hogy a kormány - az emberek zsebéből - a jelenleginél is többet költ majd az ártámogatásra. Így minden korábbinál magasabb szintre fejleszti a keresztfinanszírozást, amit egyértelműen tiltanak az Európai Unió versenyjogi szabályai.