Bankrablókból mozihősök

Torlódnak a filmes események: miközben a budai MOM Parkban folynak a Magyar Filmhét vetítései, a pesti Urániában egymást érik a nemzeti filmhetek, e pillanatban a 9. Román Filmhét kínál hat műből álló programot.

Dugig telt ház előtt nyílt meg a Román Filmhét az Urániában, egyetlen szék sem maradt üresen a Közel a Holdhoz című vidám szomorújáték vetítésén. A híre már korábban eljutott hozzánk, s alighanem tanulságos tapasztalatokat kínál ez az angolul beszélő román drámai vígjáték.

Rendezője, Nae Caranfil a román film középnemzedékéhez tartozik, nem része annak a román újhullámnak, amely az utóbbi másfél évtizedben megrengette a nemzetközi filmvilágot, s melynek révén az európai élvonalba került a román film.

Éppen az eddigi román filmheteknek is köszönhetően érkeztek hozzánk olyan művészek, mint Cristian Mungiu (4 hónap, 3 hét, 2 nap), Cristi Puiu (Lazarescu úr halála), Corneliu Porumboiu (Forradalmárok), Rade Jude (A legboldogabb lány a világon) és mások. Ezúttal nem ezt a kiugró nemzedéket ismerhetjük meg, bár a hatásuk ott van a filmek legjobb pillanataiban.

Caranfilt a Közelebb a Holdhoz a szórakoztatás derék mesteremberének mutatja, miközben egy rendkívül érdekes valódi történetet gondol tovább. A valóságban az történt, ami sem előtte, sem utána a Román Népköztársaságban nem történt meg, mert ilyen csak a rothadó kapitalizmus szennyes viszonyai között eshet meg: 1959-ben egy öt tagú társaság kirabolta a Román Nemzeti Bank páncélkocsiját, másfél millió lejt vittek el.

A rendőrség egy hónappal később kézre kerítette őket, s kiderül, egy nő is ott van a bandában. A bíróság rövid úton halálra ítélte őket, ám még az ítélet végrehajtása előtt filmet forgattak a rablásról a részvételükkel és a azokkal a rendőrökkel, akik kapcsolatban voltak az üggyel. A filmet nevelési és propaganda célból vitték celluloidra, soha nem került nyilvánosságra, de a mai napig megőrizték.

Ez a történet ihlette meg a hollywoodiasra vett szórakoztatáshoz vonzódó rendezőt, s rittyentett az alaphelyzetből kiindulva egy teljesen fiktív történetet. A álvalóság és a fikció többszörös oda-vissza játéka mutatós megfejtését igyekszik adni annak, amire a valóságban soha nem derült fény: miért vállalkozott öt jó nevű, jó társadalmi állású, régi kommunista - köztük a belügyi szolgálat egyik tisztje -, ráadásul valamennyien hangsúlyozottan zsidók, egy ilyen akcióra?

A rendező erre igyekszik elfogadható választ adni a sorsot kihívó, kiábrándult vagabundsággal, de nem sikerül meggyőző változatot faragnia, inkább elmegy a romantikus fordulatok felé. A legszellemesebb megoldás viszont a bankrablás végrehajtása. A filmbeli rablók filmforgatásnak álcázzák a fegyveres, maszkos akciójukat. Jól felépített csattanó, hogy a bámuló bukarestiek kíváncsi tömegének szeme láttára pakolják a pénzeszsákokat és lépnek meg velük.

A tulajdonképpeni főszereplő, akihez azután a bűntény előzményeinek felfejtése, a rablók személyének felfedése, majd a belügyi szolgálat által levezényelt filmforgatás menete is kapcsolódik, a rablás szemtanújaként kap kedvet a filmezéshez. Operatőr lesz, ő forgatja az elítéltekkel saját történetüket.

A Közelebb a Holdhoz, amely a Román Filmhét programjában még pénteken is látható, színtiszta román környezetben jtászódik, de angolul beszél. Három főszereplője is a nemzetközi színtérről lép a több mint 50 év előtti román történetbe: Mark Strong és Tim Plester mellett a női főszerepet alakító Vera Farmiga ráadásul Hollywood sztárjának számít.

Ám amit ez a nemzetköziesítés a közönségvonzásban a réven behoz, elvész a vámján. Amolyan öszvér lesz belőle, elveszti jellegzetességét, s bár olykor nevettet, távol van a társadalmi szatírától.

Marad egy bárhol megtörténhető fura história, amin elszórakozik az ember. Az viszont izgalmas, hogy a sokszoros nemzetközi koprodukcióban készült film befejező főcíme alatt egyszercsak apró filmkockákon megjelenik az eredeti áldokumentumfilm az eredeti szereplőkkel.

Bár látjuk a kivégzést is, a Közelebb a Holdhoz inkább szórakoztatni akar, semmint elmélyedni a múltban. A kilencedik Román Filmhét válogatása szinte egytől egyig a múltat idézi, hol vígjátéki, hol drámai hangon.

A szokatlan című Egy komcsi nyanya vagyok! például vígjátéki formában beszél egy házaspár együtt megélt múltjáról, míg a Roxanne drámai rádöbbenés arra a múltra, amit a Securitate nyilvántartása őrzött meg a mit sem sejtő emberekről.

A Love Building a személyre szabott múltvizsgálat vígjátéka, méghozzá az elrontott házasságok megjavítására szervezett pszichológiai táborban. Ahogy a korábbi Román filmhetek során, ezúttal is érkezett egy régi film is, a 40 évvel ezelőtt Januári álmok. Érdekessége, hogy az 1846-ban játszódó történetben megjelenik az éppen hangversenykörúton lévő Liszt Ferenc, mint művész és hősszerelmes.