Edison halálára

A Népszava Anno "Edison Alva Tamás" halálára

(Newyork, október 18.) Edison Alva Tamás hetekig tartó haláltusa után vasárnap hajnalban 3 óra 24 perckor minden szenvedés nélkül örökre elaludt.

Edison Alva Tamás a XIX. század, de a XX. század gyermekei előtt is a technikai lángelmét, sőt magát a technikai forradalmat személyesíti meg. A kutatás nagyszerű tényei előzik meg és környezik a technikai tudományok területén Edison káprázatosan sokoldalú munkásságát. A széles rétegek azonban mégis csak őt ismerték, őt emlegették. Hiszen elméje és alkotó keze úgyszólván mindennel összekapcsolódott. ami a fölfedezések terén csodálattal ragadta meg az emberiség fantáziáját.

Edison nem volt politikus, sohasem állott tömegek élén és mégis, talán tudtán kívül és akarata ellenére is, egyike lett társadalmunk forradalmi átalakítóinak. A technikai haladás, amely az emberiség keletkezése óta mindenkor egyik tényezője volt a társadalom fejlődésének, a modern kapitalizmussal ennek a fejlődésnek a gerincévé lett s immár a lavina fokozódó gyorsaságával rohan előre történelmi útján.

Edison maga az ő csodálatraméltóan gyakorlati gondolkozásával és a zseni ötletességével dolgozott és alkotásai a fejlődés új útjait nyitják meg. Mestere volt a praktikus készségnek: fölismerni az elméletekből kiaknázható értékeket, egyszerűsíteni, tökéletesíteni találmányokat. Laboratóriumában fáradhatatlan munkával a találmányok ezreit készítette el, ezek mindegyike vagy kiemelkedő újítás a technikai fejlődés terén, vagy pedig egy-egy láncszem a technikai eszközök tökéletesedésének folyamatában.

Úgyszólván a legutolsó időkig folytatta kutatómunkáját, ami közben nem feledkezett meg arról, hogy laboratóriumában utódokat neveljen magának. Edison az emberiség igazi hősei közé tartozik. A technika hőskölteményében az ő nevét az idők el nem moshatják, hiszen az eljövendő nemzedékek csak hálával gondolhatnak majd azokra, akik a tudomány és a munka történeti hivatását teljesítve igyekeztek visszaadni a technikát eredeti társadalmi rendeltetésének, hogy az az emberiség boldogulását szolgálja, lehetővé tegye a természet erőinek kiaknázását, de úgy, hogy ne a technika legyen az ura a társadalomnak, hanem a társadalom legyen úr a természet erői fölött.

Népszava 1931. október 20.