A személyi döntésekben elsősorban az az érdekes, hogy – a korábbi évek egyoldalúságának, hatalmi egyszínűségének feloldása jegyében – nemcsak a síita politikusoknak engednek teret, hanem al-Obeidi révén az eddig háttérbe szorított szunnitáknak is. A szunniták mellőzése a korábbi, Nuri al-Maliki vezette kormányzat idején súlyos gondot jelentett, s jócskán hozzájárult az iraki rendszer meggyengüléséhez, a szélsőséges Iszlám Állam (IS) előretöréséhez. Mióta Maliki helyére szeptember elején a jelenlegi miniszterelnök, Haider al-Abadi lépett, a washingtoni elvárásokat is tekintetbe véve, a jelek szerint nagyobb gondot fordítanak a szunnita vezetők helyzetbe hozására, így igyekezvén csökkenteni az IS befolyását a szunnita többségű területeken.
Al-Abadi több kurd származású minisztert is bevett a kabinetjébe. Eredetileg a pénzügyminiszteri és a kulturális miniszteri posztot, illetve egy miniszterelnök-helyettesi posztot ajánlottak fel nekik, de végül kurd lett a női ügyek minisztere, a migrációs tárca vezetője és még egy kurd államminisztert is kineveztek.
A Bagdad fő támogatójának számító Egyesült Államok azonnal üdvözölte a bejelentést a széles alapokon nyugvó egységkormány véglegesítéséről, ettől is az IS elleni hathatósabb fellépést remélik.
