A zenész visszanéz

Publikálás dátuma
2014.10.20. 07:47
Mihály Tamás basszusgitárossal Horváth Péter író, rendező beszélgetett FOTÓ: TÓTH GERGŐ
A hivatalos könyvbemutató előtt néhány nappal már ízelítőt kaphatott a nagyközönség Mihály Tamás, Basszus! Omega! című könyvéből az Olvasás Éjszakáján az Örkény István Könyvesboltban. A könyvbarátok ezen az estén valósággal megrohanták a családias hangulatú intézményt, és a nagy könyvpalotákban is élénk volt a forgalom. Mihály Tamás könyve ironikus, helyenként fájdalmasan őszinte szembenézés a híres zenekar ötven évével, amely létrehozta a magyar rocktörténelem egyik legnagyobb sikerét; teremtett ugyanakkor fel is emésztett barátságokat, emberi kapcsolatokat. 

Az irodalom és saját maga legnagyobb szerencséjére nem lesz mindenkiből író, de - azt szokták mondani - egy regénye mindenkinek lehet, ez pedig az élete a maga sorsszerű egyediségében. Mihály Tamásnak különösen mozgalmas pálya jutott osztályrészül, hisz jó része a reflektorok fényében, a nyilvánosság előtt zajlik.

Megrohanták a könyvesboltokat

E sorok írója élénk érdeklődést, szép forgalmat tapasztalt a nagyobb könyváruházakban szombat este, amikor másodszor rendezték meg az Olvasás Éjszakáját - néhány helyen inkább csak estéjét. Bár voltak rosszmájú olvasók, akik inkább a munkanapnak - szombaton is dolgoztunk - tudták be a tisztes érdeklődést, egyes könyvesboltokat valósággal megostromoltak, mint a Kossuth Kiadó Örkény István Könyvesboltját. Müller Péter könyvbemutatóján az utcán, a kirakat előtt is fürtökben lógtak az emberek, Mihály Tamás is szép számú közönséget vonzott. Kőrössi P. József a Noran Libro Kiadó szerzőivel, így Sára Júliával, Szántó T. Gáborral, Vitányi Ivánnal beszélgetett, és gombostűt alig lehetett leejteni teremben.

Most elhatározta, hogy oda is bevilágít, ahová mindig is szerettek volna beleselkedni a rajongók, és mindazok, akik kíváncsiak a titokra, hogyan lettek az egykori srácokból az ország kedvencei, sőt a térség irigyelt rocksztárjai.

A zenekart határainkon túl is kedvelik, a KGST időkben pedig igazi utazó rock and roll cirkuszként járták a környező országokat, sőt a Nyugatot, amely honfitársaink jelentős része számára évtizedekig zárva volt.

Mihály Tamás visszaemlékezése nem egy idősödő zenész múltidéző fecsegése, anekdotázós felidézése az unalomig ismert történetnek. Összegzés ez és a megfejtés kísérlete. Miért éppen így, miért ez történt, és jó-e, hogy így esett.

Családról, szerelemről, barátokról, munkahelyről, vállalkozásról írni ugyanakkor csapdahelyzet: vagy elmesél a történet szerzője ugyanis mindent, és eltépi az emberi (pók)hálózatok érzékeny szövedékét, vagy nem, de akkor felmerül a kérdés, miért is fogott hozzá a könyvhöz.

Mihály Tamás ezen az ingatag pallón ügyesen egyensúlyoz. Írása őszinte, vagy őszintének látszik, ami az irodalomban majdnem ugyanaz. Ha nem is mesélt el mindent, bevezeti olvasóját egy apró közösség működésének törvényszerűségeibe, és megfosztja az olvasót jó pár illúziójától.

Először is: egy professzionális rock zenekar ritka esetben baráti közösség. Ha igen, fennállása rövid. Semmi nem gyűri, erodálja jobban az emberi kapcsolatokat, mint egy közös buszos turné, unalomig ismétlődő próba, a fellépések izgalma.

Az Omega ellenben fél évszázada játszik, jól működő szövetség, amelynek tagjai sikerrel húzták ki az ilyen társulások méregfogait. (A szerzői jogdíjakból azonos arányban részesülnek, a fellépti díjat évekig a felszerelésre költötték, amely a legjobb volt az országban…)

A basszusgitáros mindennapjait ugyanakkor sokan irigyelnék. Bohém éjszakák, szép lányok, haverok. Az álomszép lányok is kiadják azonban olykor a muzsikus útját, a zenészbarátság pedig hamar kihűlhet. A muzsikustárs olykor föl sem vesz a kocsijába egy esti koncert után egy vidéki országúton.

Az ünnepelt rock színpad is leértékelődik egy szimfonikus koncert teremben, ahol az érett férfi szomorúan tépelődik azon, vajon nem lett volna jobb valóra váltani az ifjúkori álmokat a karmesterségről.

A zeneművészeti szakközépiskola frissen végzett csellós növendékét azonban elcsábította Laux József dobos a lelkes amatőr basszusgitáros helyére, mert az Omegában győzött a hivatásossá válás igénye. Így került Mihály Tamás hazánk egyik legmeghatározóbb zenekarába, és vele az események sűrűjébe.

"Akkor a zene sokkal többet jelentett, sokkal fontosabb része volt az életünknek. Ma, a fogyasztói társadalomban, a zene éppen olyan árucikk, mint a hamburger vagy a parfüm" - írja Mihály Tamás kesernyés nosztalgiával. A múlt század rockzenéje, a százezres nagyságrendű platinalemezek kora összehasonlíthatatlan a számítógépes hálózatok zenei univerzumával.

A muzsikus sámán volt, megfellebbezhetetlen ikon, világítótorony a mindennapokban - kicsit a romantika korának költőire hasonlított. "A teenagerek érzéseit fogalmazta meg, tükrözte és erősítette fel az elektromos gitárok hangja" - írja Mihály Tamás.

Ugyanakkor szinte hűbéri világban döntöttek a pártállami években a koncertekről, a lemezekről, az utazásokról, sorsokról. Aki számára az "Elizélt Palota" (a Vörösmarty téren álló egykor ORI székház) világába nem volt bebocsátás, az mindenről lemaradt vagy legenda lett (vagy Nagy Feró, de ez egy másik történet).

A Janus arcú korban - melyik nem az -, mégis mintha sokkal jobb lett volna rock muzsikusnak lenni, mint manapság. A gyerekeiről írja Mihály Tamás: "Örülök, hogy az enyémek nem lettek profik, csak hobbizenészek. Sok keserűségtől, esetleg nélkülözéstől kímélték meg magukat. Manapság, ha nem vagy celeb (aki semmihez sem ért, de állandóan szerepel), akkor sanszod sincs, hogy figyeljenek rád és a zenédre."

Frissítve: 2014.10.19. 22:12

Mustra, tét nélkül

Publikálás dátuma
2014.10.20. 07:45
A Senki szigete három főszereplője: Bánfalvi Eszter, Mohai Tamás és Jakab Juli Forrás: A Company Hungary
A tegnap zárult Magyar Filmhéten több mint 12 ezer perc magyar film futott le a MOM Park mozijaiban. A legtöbb már közönség előtt is szerepelt korábban, miután a mustra az elmúlt három évben született mozgóképeket szedte össze. A játékfilmeket is főként utánjátszó program képviselte. Alig volt valamire való új bemutató. 

A korábbi filmszemléktől eltérően októberre beiktatott filmes seregszemle, a Magyar Filmhét olyanra sikeredett, hogy technikai okokból díjakat nem lehetett kiadni. A szavazásra meghatalmazott filmakadémiát ugyanis még nem jegyezték be a bíróságon, tehát tétje sem volt az egésznek.

Kirobbanó siker nem született a mustrán, a sikerek már mind lefutottak korábban, a 26 játékfilmből 17 már megjárta a mozivásznakat, volt, amelyik győztesen tért vissza nemzetközi fesztiválokról.

De nem szerepelt a filmhéten például Hajdu Szabolcs Délibáb című filmje, s még egy-két kész mű. Két film váltott ki igazi érdeklődést, a kíváncsian várt Török Ferenc-film, a Senki szigete és Reisz Gábor diplomamunkája, a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan. (Az előbbi már megy a mozikban, az utóbbi a hónap végétől látható, a részletes véleményünk akkor jelenik meg.)

Függetlenek: Login, Drága Elza!

Feltűnő volt az úgynevezett független filmek viszonylag nagyszámú jelenléte. Egyikük, a nagyfilmmel másodszor próbálkozó Barnóczky Ákos maga írta és rendezte a Login című filmet. Jó érzékkel elkapott egy levegőben lógó témát, szereplői videó beszélgetések során kerülnek egymással kapcsolatba, s bonyolódnak egy olyan krimibe, aminek véres vége lesz.

Jó ideig ügyesen tartja a feszültséget, miközben két hőse beszélgetéséből összeszedjük a szükséges információkat, de mikor a másik pár is bekapcsolódik a történésekbe, pontosabban a mindvégig videón folytatott beszélgetésekbe, a bonyolultabb helyzeten egyre kevésbé képes úrrá lenni.

Nem annyira a kierőszakolt vélres krimi üti ki a sztorit a jó ritmusból, hanem a négy ember közötti túlbonyolított ellentétháló kibogozhatatlansága. Gáspár Kata, Parti Nóra, Pál András és Tálos József viszont jól hozzák a többnyire beszélő fejek érzelmeit.

Függetlenként kapott bemutatkozási lehetőséget a Drága Elza című második világháborús film is, amelyet egy kis csatornán műsorvezetőként funkcionáló Füle Zoltán jegyez. Egy magyar katona haza- és családszeretetének próbáját helyezi az ukrán front gyilkos körülményei, majd az orosz fogság viszonyai és aknarobbanásai közé.

Fokozatosan belekeveri a misztikát, az egész történet végül olyan zavarossá válik, hogy a purgatórium és az örök világosság is bekavar. Erősen kérdéses, vajon a filmhéten helye van-e egy filmnek, amelyben egy szökött munkaszolgálatos zsidóból fokozatosan sátáni megkísértő figura válik, aki a kétely mételyét csepegteti gonoszul a hazaszerető magyar katona lelkébe.

A rendező a zsidó-sátán vonalra úgy koncentrál, hogy még a címbeli drága Elzát is kihagyja a film felétől. Hogy végül is mi ez a film, arról még okos kollégám, Pápai Gábor karikatúrista sem tudott felvilágosítani, pedig egy fontos mellékszerepben ott volt a forgatáson.

Elsőfilmes premier: Szülőföld, szex

A filmhét hét darab első filmje között volt egy, amely friss premiernek számít. A korábban dokumentumfilmjével feltűnt Kincses Réka most Szülőföld, szex és már kellemetlenségek című nagyjátékfilmjével debütált. Egy rossz házasság a téma.

Hősei magyarok, akik Németországban élnek, biztos egzisztenciát teremtettek, nevelik két gyereküket és nem bírnak kijönni egymással. A nő nehezen viseli a férj németes precizitását és rendmániáját, a férfi nehezen viseli a feleség állandó testi-lelki elutasítását.

Jó is lehetne a sztori, de laposan és klisékkel megtűzdelten sorjáznak a jelenetek, s az is baj, hogy ezzel a párral nagyon nehéz lenne bánatukban együtt érezni. Viszont egy rövid mellékszerepben Csákányi Eszter csodát művel: enyhén nyűgös anyaként szempillantás alatt életet visz a punnyadt sztoriba, a néző végre átéli a játék és játékosa hatalmát.

Senki színes szigete

A legnagyobb várakozás Török Ferenc Senki szigete című filmjét előzte meg Magyar Filmhét programjában mint a majdnem egyetlen, legfőbb friss bemutatót.Török Ferenc Senki szigete című filmje olyan mutatósan üres, hogy az már igazi művészi teljesítmény. Pazar színekben pompázó, dizájnos lufi, meghámozva.

Tökéletes és mutatós a semmi. Török Ferenc nem csak nagyon tehetséges, hanem felkészült rendező, tényleg művészi tökéllyel, gondosan megkerül mindent, ami tartalmat adhat egy könnyed sztorinak.

A film ügyesen kikerüli az legutolsó porszemet, leghalványabb árnyékot is, amely beszólhatna az eleven színekben ragyogó világ súlytalanságába. Hát ha ez kell, itt van a szemrevaló csili-vili világ, szakmai tökéllyel odatéve. 

Nem sok történik, de az könnyedén, zökkenőmentesen pereg, egyetlen rendezői félrelépés sincs a filmben, egyetlen elszólás sem, ami véletlenül is utalna arra, hogy milyen valódi világban élnek ma, itt Budapesten a történet hősei, milyen emberek szaladgálnak mellettük, milyen ország, milyen hangulat veszi őket körül.

Ez egy hibátlanul fényezett, színes, mondhatni már-már ironikus tökéllyel kisuvickolt filmvilág, amelyben filmekből ismerős hősök lépnek elénk. Három fiatalról és néhány mellék figuráról szól a történet. Egyikük a szőke ártatlanság, a forgatókönyvíró szakon tanuló Jakab Juli alakításában.

Gondol egyet és megszökik az esküvőjéről (láttunk ilyet Hollywoodból), de mielőtt Budapestre menne, kábítóan bugyuta szöveget nyom le a gyóntatószékben ámuldozó atyának. Budapesten, amely igen szemrevaló színekben pompázik a filmen, összeakad a fekete hajú rossz kislánnyal, akit drámaian sötét pillantású, remek mozgású, vagány csajnak mutat Bánfalví Eszter.

Szerző
Frissítve: 2014.10.19. 22:05

Nincs panasz az árfolyamsáv eltörlése miatt

Egyelőre nem érkezett panasz a Magyar Nemzeti Bankhoz (MNB) az árfolyamrés semmisségét, illetve a jegybank hivatalos devizaárfolyamának alkalmazását előíró törvény betartásával kapcsolatban. Az MNB maga is folyamatosan végez fogyasztóvédelmi vizsgálatokat, és ha jogsértést tapasztal, intézkedik - mondta Binder István, az MNB felügyeleti szóvivője.

Az első, az árfolyamrés semmisségéről szóló devizahiteles törvény július 27-i hatálybalépését követően valamennyi hitelintézetnek, a lakás-, autó- és fogyasztási hitelnél is az MNB hivatalos árfolyamát kell alkalmaznia a törlesztőrészletek kiszámításakor - erősítette meg. Hozzátette, hogy egyetlen kivételt a 2010. november 27-ét követően megkötött lakáscélú hitelek, pénzügyi lízingszerződések jelentik. (Ekkor lépett hatályba az MNB árfolyamát már korábban előíró jogszabály.)

Ugyanakkor Binder István szerint elképzelhető, hogy a devizahiteles törvény hatályba lépését közvetlenül követő időszakban egyes pénzügyi intézmények informatikai rendszereikben még nem tudták alkalmazni a törvényi előírást, és emiatt rövid ideig még a régi szabályok szerint állapították meg a törlesztőrészletet. Bizonyos idő volt szükséges ahhoz, hogy egyes pénzügyi intézmények átálljanak az új számítási módra, azonban az ebből származó többletet természetesen az elszámolás során a későbbiekben figyelembe kell venniük, a fogyasztóknak emiatt nem lehet többletköltségük - hangsúlyozta.

Binder István azt is elmondta, ha az ügyfelek mégis azt tapasztalnák, hogy hitelük törlesztőrészletét a bank, vagy lízingcég nem az MNB devizaárfolyámán számolja ki, forduljanak panasszal az adott pénzügyi intézményhez. Amennyiben a panaszt az ügyfél számára jogilag nem elfogadható módon utasítják el, fogyasztóvédelmi hatósági beadványt adhat be az Magyar Nemzeti Bankhoz, illetve - szerződéses jogvita, anyagi, polgári jogi követelés esetén - alternatív vitarendezési eljárást kérelmezhet az ügyben az MNB mellett működő Pénzügyi Békéltető Testületnél - tette hozzá.

Szerző
Témák
MNB árfolyamsáv