Előfizetés

Erősödő amerikai légicsapások az Iszlám Állam ellen

Az Egyesült Államok kiterjesztette légicsapásait Irak szunnita többségű Anbar tartományában, amelyet az Iszlám Állam (IÁ) terrorszervezet megpróbál teljes egészében az ellenőrzése alá vonni - közölte vasárnap a közel-keleti és közép-ázsiai térségért felelős amerikai parancsnokság (CENTCOM).

Az amerikai gépek a fallúdzsai gát közelében leromboltak egy töltést, amelyet az IÁ fegyveresei azért építettek, hogy elárasszák Fallúdzsa síiták lakta keleti negyedeit. Az Egyesült Államok szombaton és vasárnap Irakban 10 célpontot támadott, Szíriában pedig 13 légicsapást hajtott végre.

A szíriai műveletekben, amelyek közül kettőt az IÁ által ellenőrzött olajipari létesítmények, a többit pedig a kurd fegyveresek által védelmezett Kobani környékén hajtottak végre, részt vettek Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek harci repülői is. Egy magas rangú amerikai kormányzati tisztségviselő ugyanakkor vasárnap nem zárta ki, hogy várost elfoglalhatják a dzsihadisták és hangsúlyozta, hogy a kurdoknak fegyverre és lőszerre lenne szükségük. A védelmi minisztérium névtelenül nyilatkozó illetékesei szerint terveket dolgoztak ki a kurd védőknek mind a Törökországon át történő, mind pedig az azt elkerülő fegyverzésére. Azt azonban nem mondták el, hogy Washington a két lehetőség közül melyiket hagyta jóvá.

A Fehér Ház vasárnapi közlése szerint Barack Obama amerikai és Recep Tayyip Erdogan török elnök szombat este telefonon folytatott egyeztetést a szíriai, elsősorban a Kobani körül kialakult helyzetről. Míg az amerikai elnöki hivatal közleményében nem esett szó az IÁ elleni koalícióban való török katonai szerepvállalás részleteiről, addig török állami hírügynökség szerint Erdogan közölte: Ankara ellenzi, hogy az Egyesült Államok fegyvert szállítson az IÁ ellen Szíriában harcoló kurdoknak. Törökország szerint ugyanis azok a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) lázadó szervezethez tartoznak, amely 30 éven át fegyveres harcot folytatott a török hatóságok ellen, és amelyet Ankara terrorszervezetnek nyilvánított.

Washington korábban közölte, hogy hírszerzési megállapodást kötött a kurd harcosokkal, egyes amerikai tisztségviselők pedig lehetségesnek mondták, hogy az Egyesült Államok fegyvert fog szállítani nekik.

Vétót emel a „mentálpedagógus”

Fekete György nyugdíjas tanár, buzgó sajtólevelező, aki az egykori OPNI-ban (Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet) "mentálpedagógussá" képezte magát, s ennek a képzettségnek a birtokában feljogosítva érzi magát, hogy ítéletet mondjon a holokauszt-tudomány megalapítója, a 2007-ben elhunyt Raoul Hilberg életműve felett, és megtámadta Az európai zsidók elpusztítása című főművének magyar kiadását, melyet a K.u.K kiadó jelentetett meg. Személyemet, a kötet szakmai lektorát sem kíméli: "kőkemény jobboldalinak", a "holokauszt-revízionisták" támogatójának minősít. Ennek következtében meg kell védenem a kiadó becsületét és a sajátomat is.

Az áldozatok számáról folyó vita 1945 óta folyik, és talán soha sem lesz vége. A holokauszt áldozatainak pontos számát azért nem lehet megállapítani, mert áldozatainak többsége olyan kelet-európai területeken esett áldozatul a népirtásnak, ahol az anyakönyvezés eleve hiányos volt, illetve a dokumentumok jórészt megsemmisültek. De Randolph L. Braham magyarországi veszteségadata, azaz 569 507 fő, még így is csak viszonylagos. Ugyanis magában foglalja azokat a németországi táborokba deportált magyar zsidókat is, akik nem tértek vissza Magyarországra, hanem a felszabadulás után egyenesen Palesztinába, Amerikába, stb. mentek. Így nem szerepelhettek az 1946-ban végzett, a túlélő magyar zsidók számának megállapítására szolgáló, és a JOINT által finanszírozott felmérésben.

Arról csak becslések vannak, hogy pontosan mekkora volt a trianoni területen élt magyar zsidók vesztesége. A Wansee-konferencián több mint 800 ezer magyar zsidóval számoltak, a kikeresztelkedettekkel is, "származási alapon". 1930-ban a trianoni Magyarországon 445 ezer zsidó élt, számuk 1941-re 401 ezerre csökkent, és ekkor közel a felük Budapesten élt. Ennek a létszámnak a vesztesége aránytalanul kisebb volt, mint a vidéki zsidóké, akiket 1944 április közepétől július elejéig deportáltak. Mindezek alapján Hilberg veszteségadata, amely a trianoni országterületre, tehát az 1937-es határok között élőkre vonatkozik, bár nem pontos, de nem jár messze az igazságtól.

Hilberg óvatos becsléseket vett alapul, de ez egy komoly történész részéről egyáltalán nem meglepő. Amúgy pedig sejtelmem sincs, mire alapozza Fekete György azt a vélekedését, hogy a trianoni, azaz a ma is létező határok között 1941-ben élt 404 ezer zsidóból 300 ezer esett a holokauszt áldozatául…

De mindannyian tudjuk, hogy nemcsak erről van szó. A holokauszt áldozatainak számáról szóló vitát a szélsőjobboldal kezdte és "politizálta át", de a van egy hazai értelmiségi kör, mely a holokauszt történészeire tartozó kérdésekből politikai bunkót farag, és lesújt vele vélt ellenfeleire. Ez a szemlélet akadályozza meg a normális vitát a Sorsok Házáról is, és alakítja ki azt a légkört, melyben a "kegyeleti érzéseiben megsértett haladó értelmiség" irtóhadjáratot folytat a "kőkemény jobboldaliak" ellen, tekintet nélkül arra, hogy igaza van-e vagy sem…

Vétót emel a „mentálpedagógus”

Fekete György nyugdíjas tanár, buzgó sajtólevelező, aki az egykori OPNI-ban (Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet) "mentálpedagógussá" képezte magát, s ennek a képzettségnek a birtokában feljogosítva érzi magát, hogy ítéletet mondjon a holokauszt-tudomány megalapítója, a 2007-ben elhunyt Raoul Hilberg életműve felett, és megtámadta Az európai zsidók elpusztítása című főművének magyar kiadását, melyet a K.u.K kiadó jelentetett meg. Személyemet, a kötet szakmai lektorát sem kíméli: "kőkemény jobboldalinak", a "holokauszt-revízionisták" támogatójának minősít. Ennek következtében meg kell védenem a kiadó becsületét és a sajátomat is.

Az áldozatok számáról folyó vita 1945 óta folyik, és talán soha sem lesz vége. A holokauszt áldozatainak pontos számát azért nem lehet megállapítani, mert áldozatainak többsége olyan kelet-európai területeken esett áldozatul a népirtásnak, ahol az anyakönyvezés eleve hiányos volt, illetve a dokumentumok jórészt megsemmisültek. De Randolph L. Braham magyarországi veszteségadata, azaz 569 507 fő, még így is csak viszonylagos. Ugyanis magában foglalja azokat a németországi táborokba deportált magyar zsidókat is, akik nem tértek vissza Magyarországra, hanem a felszabadulás után egyenesen Palesztinába, Amerikába, stb. mentek. Így nem szerepelhettek az 1946-ban végzett, a túlélő magyar zsidók számának megállapítására szolgáló, és a JOINT által finanszírozott felmérésben.

Arról csak becslések vannak, hogy pontosan mekkora volt a trianoni területen élt magyar zsidók vesztesége. A Wansee-konferencián több mint 800 ezer magyar zsidóval számoltak, a kikeresztelkedettekkel is, "származási alapon". 1930-ban a trianoni Magyarországon 445 ezer zsidó élt, számuk 1941-re 401 ezerre csökkent, és ekkor közel a felük Budapesten élt. Ennek a létszámnak a vesztesége aránytalanul kisebb volt, mint a vidéki zsidóké, akiket 1944 április közepétől július elejéig deportáltak. Mindezek alapján Hilberg veszteségadata, amely a trianoni országterületre, tehát az 1937-es határok között élőkre vonatkozik, bár nem pontos, de nem jár messze az igazságtól.

Hilberg óvatos becsléseket vett alapul, de ez egy komoly történész részéről egyáltalán nem meglepő. Amúgy pedig sejtelmem sincs, mire alapozza Fekete György azt a vélekedését, hogy a trianoni, azaz a ma is létező határok között 1941-ben élt 404 ezer zsidóból 300 ezer esett a holokauszt áldozatául…

De mindannyian tudjuk, hogy nemcsak erről van szó. A holokauszt áldozatainak számáról szóló vitát a szélsőjobboldal kezdte és "politizálta át", de a van egy hazai értelmiségi kör, mely a holokauszt történészeire tartozó kérdésekből politikai bunkót farag, és lesújt vele vélt ellenfeleire. Ez a szemlélet akadályozza meg a normális vitát a Sorsok Házáról is, és alakítja ki azt a légkört, melyben a "kegyeleti érzéseiben megsértett haladó értelmiség" irtóhadjáratot folytat a "kőkemény jobboldaliak" ellen, tekintet nélkül arra, hogy igaza van-e vagy sem…