Veszteni is tudni kell

Kissé hitetlenkedve fogadtam, amikor a választások legfőbb országos korifeusa azt nyilatkozta, szerinte jó esetben is csak novemberben lehet majd kihirdetni az önkormányzati választások végleges eredményét. Azt gondoltam, talán túl nagyot lapozott a naptárában.

De nem. Pálffy Ilona alighanem jobban ismeri a választásokon induló pártok "lelkivilágát", s ő talán azt is számításba vette, hogy a Fidesz nem az a párt, amelyik minden szó nélkül belenyugszik a vereségébe. Emlékszünk, néhány éve jókora pofont kaptak a választóktól, akkor évekig morogtak, hogy igazságtalanság történt, mert a "nemzet ellenzékbe került".Most sem hajlandók elfogadni még az aprócska választói fricskát sem. Nem elég, hogy szinte az egész ország önkormányzati térképe megint besárgult, de azok a pici piros pöttyök…

A veszíteni nem tudók fantáziája szinte páratlan. Ha már magát a voksolást nem lehet megóvni, akkor megpróbálnak abba belekötni, mit írt ki a győztes a plakátjára és mit nem. Más a helyzet, ha csak néhány szavazat a különbség, akkor lehet újra számoltatni. Nem gondolom, hogy minden választási körzetbe professzorokat delegáltak, de azért a legtöbb biztos tízig biztosan tudott számolni. Mégis megesett, hogy az egyik győri körzetben egy szavazat döntött X javára, de aztán "találtak" Y javára korábban össze nem számolt 3 szavazatot.

Hogy honnan kerültek elő, vagy hol bujkáltak azok a fránya papírok? Látrányban, egy kis somogyi településen még cifrább eset történt: a választáson leadott szavazatok újraszámolása nem a mandátumot eredetileg elnyert, vagy az első eredményt megtámadó képviselőjelöltnek, hanem egy harmadik indulónak kedvezett. Ugyanis kiderült, hogy az előzőekhez képest a kiesett jelöltnek most 36 vokssal többet számoltak össze a két szavazókörben, mint az urnazárást követően. Ki érti ezt?

A másik véglet: úgy veszíteni, mintha győztünk volna. Persze a számokat sokféle oldalról lehet magyarázni, lehet viszonyítani ennek vagy annak a pártnak az eredményét a sajátunkhoz, de attól az eredmény aligha változik meg. Ez is egyfajta reflex, úgy gondolom, amellyel gyerekkorunk óta élünk, ha mentséget keresünk önmagunknak. A vereséget tudomásul kell venni, el kell fogadni és szembe kell nézni az okaival. Mindegy honnan nézzük, ellenzéki vagy kormányoldalról, szubjektív vagy objektív okokkal magyarázkodunk. Mert ami a választási rendszer részrehajló "csavarásait" illeti, számos aggályra magyarázatot adhatnának.

A hétvégén Amerika elégelte meg az egyre szemtelenebbé váló magyar korrupciót, nem volnék meglepve, ha rövidesen Európa is összevonná a szemöldökét unortodox demokráciánk visszásságait látva. Szerintem már régen meg kellett volna tennie…