Mahinda Rajapaksa államfő először 2005-ben győzött, majd 2010-ben jókora többséggel nyerte el másodszor posztját, s elvileg 2016-ig tölthette volna be tisztségét. Most azonban, két évvel mandátuma lejárta előtt úgy döntött, hogy előrehozza a politikai erőpróbát, s harcba indul harmadik elnöki időszakáért. Az előjelek kétségtelenül kedvezőek számára, s a legtöbb megfigyelő nem kétli, hogy ismét sikert arat az urnáknál, különösen azután, hogy a dél-indiai szigetország parlamentje 2010 őszén alkotmánymódosítást fogadott el, melynek értelmében nem korlátozzák Rajapaksa elnöki ciklusainak számát.
A politikus bírálói emiatt már akkor is hiábavalóan figyelmeztettek egy egyeduralmi rendszer kialakulásának veszélyére, s a fő ellenzéki erő, az Egyesült Nemzeti Párt bojkottálta a törvényhozásbeli szavazást. Rajapaksa népszerűségének fő magyarázata, hogy elnöksége idején sikerült úrrá lenni a sok évtizedes tamil felkelés vérzivatarán: az elnök komoly katonai erővel – s hatalmas polgári áldozatok árán – letörte az időnként terrorakcióktól sem visszariadó, szeparatista célokat követő, Tamil Tigrisek nevű fegyveres milíciákat. Az elhúzódó polgárháború befejezése miatt a szigetállam népességének többségét adó szingalézek körében biztos támogatókra lelt, a nemzetközi bírálatokat pedig rendre figyelmen kívül hagyta. Az ENSZ számos jelentése megállapította, hogy a harci cselekmények során sok tízezer civil vesztette életét, a colombói vezetés azonban mindig is cáfolta ezeket az adatokat.