Önmagához, életcéljaihoz és barátaihoz (akik közül ugyan jónéhányan cserben hagyták, mihelyst nem reméltek tőle anyagi támogatást, sietve zászlót cseréltek, átálltak. Csalódott, ezt is érezni mondataiban. Klárika, felesége viszont örvendezik: kevesebbet szól a telefon a "barátok" most másokat pumpolnak.
Hűséges maradt ahhoz a szellemiséghez, amelyet piarista tanárai plántáltak tudatába. Tudásuk folytonos fejlesztését, a valódi keresztény elvekhez való ragaszkodást, hitük megvallását.
Hitet tett ezek mellett akkor is, amikor nem volt kifizetődő, épp ellenkezőleg. Ma hemzsegnek a szerzetesi iskolák neveltjei, de amikor Pomogáts Béla írásaiban merte idézni kedves tanárait, ők életrajzukat sem gimnáziumi tanulmányaik felidézésével kezdték.
Hűséges máig azokhoz a hazafias elvekhez, amelyeket Gál István képviselt és adott tovább. Szerves része volt ennek a tények tisztelete a nagy kormentő szavak helyett, a kisebbségbe szorult magyarság érdekeinek védelme, fenyegetettségének ébren tartása és a magyar történelem kiemelkedő személyiségeinek tisztelete.
Ezek a tanítások is megerősítették hivatástudatát, hogy ne csak az irodalmi emlékek hivatott búvárlója legyen, hanem a kisebbségi magyarság érdekeinek képviselője (nem megosztója!), határainkon túl általánosan szeretett, megbecsült személyiség. Nem hiszem, hogy van olyan napja, amikor nem valamelyik antikvárium polcai előtt szemlélődik, mert pótolnia kell a rettenetes hiányokat.
Hatalmas könyvtára nem önmagáért való, a katonás rendben sorakozó könyvek egy romlatlan szellemiség őrzői. Kicsit szomorkásan, kiábrándultan szemlélődik az elvadított életben. Pedig csak azért kellene búslakodnia, milyen sebesen futnak az évek. Eddigi életművére tekintettel mi abban bízunk, hogy sok alkotó év jut még osztályrészéül.