Szinte hihetetlen. Süketek és vakok ülnek a hatalom csúcsain Magyarországon. Olyanok, akiket nem zavar, ha bármi történik. Nem látják, ha tüntetnek ellenük és nem hallják, mit mondanak azok, akik nem a híveik.
Van persze más magyarázat is. A három idei választási győzelem után már túlzottan magabiztosak. Úgy tesznek tehát, mintha süketek és vakok lennének, miközben pontosan látják és hallják, hogy mi történik. Csak egyáltalán nem érdekli őket.
Minden megszólalásuk egyforma. Fölényes, nagyképű, érzéketlen. A parlamentben még arra sem veszik a fáradságot, hogy lesöpörjék az ellenvéleményeket. Csak hajtogatják a magukét. Ha interjút vállalnak olyan médiumban, ahol nem kérdeznek alájuk, akkor pedig unalomig magyarázzák a magyarázhatatlant. Nem lehet őket megzavarni. Még akkor sem, ha magatartásuk és szavaik jelentik a zűrzavart. Egymásnak is képesek ellentmondani, de ez sem izgatja őket. Hatalmon vannak.
Akad köztük egy önkritikus is. Aki azt állítja, rosszul volt előkészítve, s eredeti formájában hibás volt az internetadó ötlete. De csak ennyi. Mert a hibát már korrigálták. Helyreállt a világ rendje, Gulyás Gergelynek a Klubrádióban elhangzott szavaiért nem kell vezekelnie. Hiszen már beterjesztették a kormánypárt módosító indítványát, tehát minden szép és jó. Így nincs ok rá, hogy visszavonják az ötletet. Az a sok ember meg csak vonulgasson, ordibálgasson kedvére, hatása - szerintük - úgy sem lehet.
Lényegében ugyanezt mondja a rezsibiztos is. Németh Szilárd azonban még hozzáteszi, hogy természetesen a lehető legjobb formájában vezetik be az internetadót. Hogyan is lenne másképp? Aztán eljut odáig - mint fideszes társai -, hogy "politikai meccsről szól a fáma". A bukott ellenzék így próbál revansot venni a három választási vereségért. És végül kimondja, hogy a háttérben az ősellenség, Gyurcsány Ferenc áll. Ki más?
A kedves vezető büszke lehet famulusaira. Ami itt az internetadó és az amerikai kitiltási botrány körül történik, őt igazolja. Körülvette magát olyan emberekkel, akik mindig készek felmondani a leckét, sosem térnek el tőle, nem gondolkoznak, csak az ő dicsőségét hirdetik. Hiszen minden Orbán Viktortól ered és a hatalom csúcsain lévők dolga csak annyi, hogy kiszolgálják és egyúttal képviseljék a nagy vezért. Mindig, minden körülmények között. Ezek az emberek megtanulták, hogy bármit meg tudjanak magyarázni, ne törődjenek a kérdésekkel, vagy a kétségekkel. S ha kell, hirtelen forduljanak akár 180 fokot is, és mondják az addigiak ellenkezőjét. Ha a vezér, vagy a helyzet úgy kívánja.
És miközben a netadó ellen demonstrálók Orbán Viktor és rendszere távozását is követelik, a felelősen nyilatkozó politikusok azt állítják, hogy meghallják a nép hangját. Továbbá azt is közlik, hogy minden véleményt meghallgatnak. Valamint közleményben adják tudtul, hogy készek az alkotó párbeszédre. És nem szakad rájuk a plafon és nem nő meg az orruk, mint Pinokkiónak a hazugságai után. Hiszen azoknak, akik a hosszú hallgatás után most az utcára vonulást és a tiltakozást választották, pontosan az a bajuk, hogy velük aztán semmit nem beszélnek meg. Sőt, a kétharmad azt állítja, hogy az érdekükben tevékenykednek, noha a három választási győzelem "áldásait" egyre kevesebb ember élvezheti. Hiába mondja Németh Szilárd, hogy akik rájuk szavaztak, bíznak bennük. Pontosan ezt a bizalmat játsszák el minden nap, minden újabb tervükkel és cselekedetükkel.
A rezsibiztos interjúja végén még képes azt a szóvirágot is kipréselni magából, hogy hiszen ők a virágzó Magyarországért dolgoznak. A jól betanult szöveg felmondása közben pedig úgy tesz, mintha nem venné észre, hogy az ország éppen nem a virágkorát éli. Az immár újraválasztott rendszer több mint négy év alatt annyit ért el, hogy az emberek többsége sokkal nehezebben él, miközben a szabadságjogok korlátozása és az immár határokat átlépő korrupció miatt a nemzetközi közösség is egyre rosszabb véleménnyel van róluk. Az országról is persze, amit ők irányítanak, de Amerikában és az Unióban is tisztában vannak vele, hogy "fejétől bűzlik"...
A vasárnapi és a keddi megmozdulások - amelyek nem korlátozódtak Budapestre, hanem sok vidéki városban is követőkre találtak - csak a kezdetet jelentik. A tömeg valódi erőt mutatott. S itt nem a Fidesz-székház elleni támadásra, vagy újságíró-kollégák vegzálására gondolunk, azokat tekintsük nem követendő kivételnek. De a békésen vonuló, a netadó ellen tüntető és jelszavakat harsogó békés sokaság figyelmeztető kell, hogy legyen. Arra kell intenie a hatalom csúcsain ülőket, hogy maguk alatt vágják a fát, ha továbbra is süketnek és vaknak tettetik magukat. A demonstrálók - köztük rengeteg olyan fiatal, aki eddig nem törődött a politikával -, egyelőre csak jelezték, hogy van erejük és hatásuk. Senkinek se lenne jó, ha további "jelzésekre" kényszerülnének. És ezzel immár számolnia kell Orbán Viktornak és az őt körülvevő embereknek is. A parlamentet és a parlamentáris demokráciát sikeresen korlátozták az utóbbi több mint négy évben. Az utcára vonuló embereket, ha úgy tetszik a civileket, sokkal nehezebb lesz megállítani, ha egyszer valóban megindulnak.
Most már nem elég "minden véleményt meghallgatni", a véleményekből le kell vonni a megfelelő következtetéseket is. Amíg nem késő.