A jugoszláv Sostarics sípjelére a norvégok indították útjára a labdát, és első támadásuk hazaadással végződött. Egy perccel később a mi első akciónkat szögletre szerelték a vendégek, majd hosszú percekig kiegyensúlyozott mezőnyjáték folyt a pályán. A 8. percben Nyilasi egy összecsapásnál megsérült, s miközben ápolták, a 12 percben Fazekas legurított szabadrúgásából Bálint mintegy 20 méterről óriási felsősarkos gólt lőtt. 1—0 Magyarország javára.
A remek gól után Nyilasi is visszatért a pályára, és ha kissé sántikálva is, de folytatta a játékot. A 20. percben ívelt fejesét Pedersen a gólvonalról mentette szögletre. A szoros emberfogást igen keményen alkalmazó norvég védőkkel szemben igazi gólhelyzetet nagyon nehéz volt kialakítani. A 29. percben már gólt kiáltott a közönség, de Nyilasi helyezett fejesét Antonsen bravúrosan csípte el a bal alsó sarokban.
Mezőnyfölényben játszott a magyar csapat, egyre rohamozott, míg a norvégok csak egy-egy ellentámadással veszélyeztettek. A rendkívül jó testi felépítésű északi labdarúgók elsősorban fizikailag állták a hazai nyomást, és a 35. percben váratlanul egyenlítettek. A magyar 16-os jobb sarka magasságából Lund pontosan olyan védhetetlen szabadrúgásgólt küldött a magyar hálóba, mint előzőleg Bálint (1—1). A közönség válasza „Hajrá magyarok!” volt... Elmúlt az első félidő és a két csapat 1—1-es eredménnyel tért pihenőre.
Szünet után folytatódott a test-test elleni küzdelem, és ebben rendre a norvégok kerekedtek felül. Az átadások késlekedtek és lábakhoz mentek a labdák, nem pedig szabad területre, ahol előre lehetett volna törni. Nem a labda gurult tehát, hanem a játékosok cipelték, feleslegesen.
Fokozatosan ismét magyar fölény alakult ki. de a támadások még mindig bonyolultak
és lassúak voltak, a „százlábú” norvégokkal szemben, akik egy pillanatra sem rendültek meg, nem dőltek be a szűnni nem akaró felesleges cseleknek, inkább szabálytalansághoz folyamodtak, ha másképpen nem ment. Az óramutató a 60. percet jelezte, amikor ismét szabadrúgáshoz jutottunk. Törőcsik elé került a labda, az újpesti csatár puhán ívelte a kapu elé és a beugró Kiss csúsztatott fejessel juttatta a hálóba, 2—1 Magyarország javára.
A piros mezes magyar csapat fokozta az iramot, de még mindig nem úgy gördülték a támadások, ahogy kellett volna, késtek a gyors indítások a középpályáról. A 65. percben Garaba csak kézzel tudott menteni, sárga lapot kapott. Két perccel később hajszálon múlott, hogy a norvégok nem egyenlítettek ki, P. Jacobsen orra előtt suhant el kapunktól két lépésre a labda ... Cserélt a magyar csapat, Müller helyett Csapó jött be, a norvégoknál pedig Giske helyett Mathison állt be.
Az utolsó negyedóra ritka izgalmas küzdelmet hozott. A norvégok bámulatos erővel és akarással játszottak, és nem adták fel az egyenlítés lehetőségét. A 80. perc azután megpecsételte a sorsukat. Törőcsik adott megint „forintos” labdát Fazekasnak, aki eltépett őrződtől és mintegy 14 méterről élesen, laposan a bal alsó sarokba vágta a labdát — 3—1!
A gól nemcsak a közönséget, hanem a csapatot is fellelkesítette, a 86. percben ismét „Törő” kitűnőátadásával Kiss lefordult őrzőjéről és okosan az ellenkező sarokba helyezte a labdát, 4—1 Magyarország javára. Ezzel Magyarország nemcsak a mérkőzést nyerte meg, hanem — most már végérvényesen — a jogot is megszerezte, hogy a jövő évi spanyolországi Mundialon részt vehessen.
A találkozó, a várakozásnak megfelelően, szoros küzdelmet hozott, de ebben szerepe játszott az is, hogy a mieink kezdetben átvették a norvégok játékstílusát, ahelyett, hogy az összecsapásokat kerülték volna és a gyors, hosszú átadásokra helyezték volna a hangsúlyt. A kulturáltabb, jobb futball azonban végül is diadalt aratott, és ezzel Magyarország labdarúgócsapata már a csoportküzdelmek befejezése előtt a világbajnokság résztvevőjének mondhatja magát.
Egyénileg Bálint, Tóth, Garaba, Sallai és Törőcsik játéka emelkedett ki, míg a norvég csapat minden tagja elismerést érdemel a ritka lelkesedésért, küzdeni tudásért. A jugoszláv játékvezető jól vezette az egyébként sportszerű, felejthetetlen élményt jelentő mérkőzést.
Népszava 1981. november 1.
