Egyáltalán nem meglepő, ha Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott időnként meghökkentő kijelentésekre ragadtatja el magát. Ha nem lenne abban a pozícióban, amiben van, az ember csak legyintene egyet. Csakhogy az egykori színházigazgató, rendező ma is élvezi a miniszterelnök bizalmát, projektek felett diszponál, és a Libarius.hu beszámolója szerint már kortárs drámákról is véleményt mond, sőt ha úgy érzi, ki is oktatja a szerzőt. De ne szaladjunk ennyire előre.
Kerényi Imrével gyakran lehet találkozni premieren, kiállítás megnyitón, beszélgetni is lehet vele. Általában szívélyes, udvarias, sőt kedvesnek is mondható. Aztán mindig előáll valami meglepővel. Soha nem tudom eldönteni, hogy a kedélyesség mögött tudatos provokáló szándék áll, vagy csupán a kiszámíthatatlanságát jellemzi. Legutóbb a Café Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál megnyitóján találkoztunk. Kezében a Magyar Krónika legfrissebb számával érkezett. Nem is mulasztotta el azonnal osztogatni a „csupa jót” író folyóiratot, amely foglalkozott hasonló tematikával, mint az éppen megnyílt tárlat. Elég furcsa, hogy az újságot, jobb híján Kerényi személyesen terjeszti.
Rövid idő elteltével én is kaptam tőle egy példányt, de ezúttal szóban nem egészítette ki a gesztust. Csupán átadta, még meg is hajolt kissé az „ünnepélyes ceremóniához”. Kerényin finoman szólva nehéz eligazodni, miközben próbálja folyamatosan helyzetben tartani magát, mint ismert, korábban képeket rendelt, sőt bírált el, könyvsorozatot menedzsel állami pénzen szakmailag vitatható módon. Látszólag a színháztól messzebb került, de olykor aztán éppen színházi közegben ragadtatja magát vállalhatatlan kijelentésekre. Gondoljunk csak Alföldi Nemzetijére tett megjegyzésére, vagy az emlékezetes „buzi lobbizós” mondatára.
Mint a megjelent hírek tanúsítják, a minap a miniszterelnöki megbízott Szabadkán járt. A helyszíni beszámolók szerint nem tetszett Kerényi Imrének az a dráma, amit a szabadkai Népszínházban olvastak fel neki, ezért leteremtette az alkotót és megjegyezte neki, hogy „magyar emberből nem főzünk szappant” – írta a Libarius.hu.
Az ügy pikantériáját jó mutatja, hogy eközben az újvidéki Magyar Szó szerint Kerényi azt mondta: gyönyörű, hogy a Vajdaságban létrejött két ilyen tökéletesen beszélőképes színdarab. Ha hiszünk a Libarius.hu információjának, miért ne hinnénk, akkor felvetődik: Kerényi miért csak a magyar emberekre szűkíti le a megállapítását? Gondolom, nem nézné jó szemmel az általa említett műveletet, ha mondjuk szerbekkel, vagy más származásúval történne meg. Arról nem is beszélve, hogy a drámákban bizony sok minden megtörténik. Gondoljunk csak például Örkény Tótékjára.
Azt hiszem, Kerényi jobban tenné, ha időnként hallgatna, vagy inkább újságot osztana.
