Bársony Éva;

Kertész Mihály;Meseautó;digitális technika;Valahol Európában;filmarchívum;Gyürey Vera;

2014-11-04 06:47:00

Digitális boszorkánykonyha

Kertész Mihály ifjúkori zsengéjének új életre keltése ismét felébresztette az érdeklődést a magyar filmörökség megőrzésének módjára és lehetőségeire. A filmarchívumban 1989-ben indult el a szisztematikus filmfelújítás, melynek során 470 nagyjátékfilm újult meg a hagyományos technikával. Az ezredforduló óta a digitális technika uralja a terepet, jövőre a Meseautó, az Ének a búzamezőkről és a Valahol Európában újul meg digitálisan.

Az idén 100 éves A tolonc című némafilm valójában még nyomokban sem viseli magán a későbbi Casablanca rendezőjének, Michael Curtis rendezőnek a keze nyomát.

A pályája elején álló ifjú Kertész Mihály rendezése legfeljebb azt az idétlen bájt idézi fel, amely a kor némafilmjeinek tucatjait jellemezte. Filmtörténeti unikum tehát, viszont szakmailag mégis óriási tettnek, szenzációs teljesítménynek számít a felújítása.

Egyrészt nagy hírű rendezője nemzetközi ismertsége miatt, másrészt mert – mint arról bemutatásakor lapunk is írt – egy szinte reménytelenül roncsolt állapotból hozta vissza az életbe digitális technikával a tekercseket a remek szakgárda.

A filmek felújítása negyed százada, 1989-ben indult meg szisztematikusan az filmarchívum vezetőjének, Gyürey Verának köszönhetően.

Gyürey munkatársaival nagyon nagy energiákat fektetett a munkába, nemzetközi konferenciákat rendeztek Budapesten, alapítványt hoztak létre, rendszeresen vetítéseken mutatták be a felújított mozi darabokat az filmarchívumok nagy nemzetközi fórumain.  Komoly szellemi és anyagi ráfordítással sikerült is 470 nagyjátékfilmet a hagyományos filmtechnikával felújítani.

A filmfelújításokat jogutódként ma a Magyar Nemzeti Digitális Archívum (MaNDA) gondozza. Alapító okirata kimondja, célja, hogy technikailag méltó formában átmentse és hozzáférhetővé tegye a magyar nemzeti filmkincset.

Nemcsak a játékfilmeket, hanem a rövid-dokumentumfilmeket, animációt és a történelmi forrásként is egyedülálló jelentőségű híradókat is.

A filmfelújítás rendkívül komoly szellemi- és költségráfordítást igénylő munka, emeli ki Fazekas Eszter, a MaNDA munkatársa, aki számos nagy jelentőségű restaurálást vezényelt már le.

-A technikák állandó fejlődése vagy egy előkerülő teljesebb kópia ugyanis állandóan megújuló feladatok elé állítja a filmtörténészeket, restaurátorokat. Ma már sokszor nem felel meg a minőségi elvárásoknak egy tíz éve elvégzett restaurálás, ez a munka jellegéből fakad – mondja Fazekas Eszter.

A hagyományos filmfelújítást az ezredforduló után felváltó digitális technika mára már lehetővé teszi, hogy hosszútávon, feljavított állapotban megőrződhessen az archív film.

Ennek a módszernek a költségei a tízmilliós nagyságrendet is meghaladják. Viszont a teljes körű restaurálással gyakorlatilag majdnem minden filmhibától meg lehet szabadulni, kezdve a nagy emulziósérülésektől a kötélkarcokig, a betapadt szennyeződésekig.

Ezzel orvosolhatók a hordozó zsugorodásából fakadó problémák, sőt még az olyanok is, amikor az osztásvonal ugrál. Mára már a különböző hangjavító szoftvereknek köszönhetően tökéletesen kitisztítható a hang, a recsegés, sőt, valamennyire még a torzítás is orvosolható.

- A restaurálás több fázisból áll – mondja Fazekas Eszter. - Nagyjából úgy írható le a menete, hogy a filmtörténész által tartalmilag teljesnek ítélt és fizikailag megfelelően megjavított filmet - lehetőség szerint a felvételi negatívot – először kockánként, a celluloiddal egyenértékű felbontásban beszkennelik.

Majd különböző szoftverekkel egyenként kijavítják a hibákat. Kiküszöbölik a remegést, javítanak az élességen, kitisztítják, szépen kivezérlik az eredetileg torz, recsegő hangot. Végül coloristok lehetőleg operatőri irányítással végig fényelik a filmet, lehetőleg olyanra, amilyen eredetileg volt, vagy lehetett.

Nem A tolonc volt az első mozidarab, amely a hazai pálya felújítási csúcsát jelenti. Ilyen professzionális, teljes körű restaurálással készült el 2004-ben a Magyar Filmlaborban – mindjárt elsőre a legnehezebb feladatként - az első színes magyar film, az 1949-es Ludas Matyi felújítása.

Hogy micsoda munkát jelentett, jelzi, hogy a film már csak 5 százalékban tartalmazott színnyomokat. Ugyancsak a Filmlaborban született újjá 2009-ben a legendás Kabos-film, a Hyppolit a lakáj.

A legfrissebb teljesítmény pedig: idén újult meg a Focus Fox Stúdióban a modern magyar film első remeke, az 1941-ben, Szőts István rendezésében készült Emberek a havason.

És ugyancsak a Filmlaborban kelt életre a száz éves A tolonc is, amelyhez a Magyar Nemzeti Filmalap 14 millió forintos támogatást adott.

– Ez utóbbi restaurálás unikuma volt – mondja Fazekas Eszter –, hogy szinte felmérhetetlen nehézségekkel kellett megküzdenie a Filmlabor restaurálási csapatának: a százéves nitrokópia valószínűleg úgy maradhatott fenn, hogy már gyártása idején selejt volt: másolási hiba következtében a kép szinte szellemképes volt.

A szakember szerint az lenne az ideális, ha évente 2-3 film teljes körű digitális felújítása történne meg. Ez jövőre teljesül is, az archívum 2015-ös terveiben szerepel Gaál Béla Meseautó (1934), Radványi Géza Valahol Európában (1947) és Szőts István Ének a búzamezőkről (1947) című filmjének teljes körű digitális restaurálása.

Mint ahogy az külföldi filmarchívumokban is gyakorlat, a világviszonylatban elismert nagy alkotók filmjeinek a teljes körű restaurálásait kiviszik professzionális filmlaborokba, a nem megfizethető időráfordítást, aprólékos műhelymunkát igénylő, filmtörténeti csemegék felújítását, digitális maszter készítését a filmarchívum is szereti maga végezni.

2013-ban kezdődött meg az archívum új filmátíró rendszerén a belső munka, amely nagyban segíti az intézmény DVD kiadását, a különböző maszterek javítását, extrák készítését.