Jó ideje nem próbálom követni Szanyi Tibor megszólalásaiban a rációt, a logikát és a mozgatórugókat. Inkább tudomásul veszem, hogy az ember életében vannak nehéz periódusok, olyan időszakok, amikor nem tud minden szaváért felelni. Így aztán arra sem reagáltam, amikor személyes levélben mocskolódott velünk, népszavásokkal és velem, mint főszerkesztővel az uniós képviselő. Nem tettem, mert igyekeztem Szanyinak arra az időszakára gondolni, amikor megpróbált tenni a lap megmentéséért. Sajnos, sikertelennek bizonyult minden akciója. De ezért nem hibáztatom: a jóindulat a fontos.
Ez azonban már eltűnt. Hogy miért, azt nyilván csak ő tudhatja. Az viszont már nem jóindulat kérdése, hogy ha egy európai parlamenti képviselő hazudik. Aktuálisan azt, hogy a Népszava ma Simicska támogatásából él. Igazán nem röstellném, ha így lenne, mint ahogy volt a lap életének – baloldali támogatás híján – olyan időszaka, amelyet döntően a Mahir hirdetéseinek köszönhetően vészelt át. Valóban: ha ez nem lett volna, az MSZP asszisztálása mellett megszűnhetett volna a mindig is baloldali, a gój motorosokkal például semmiféle közösséget nem vállaló, az eszméik ellen nyíltan harcoló újság. A Mahirrel való együttműködésünk azóta megszűnt, a náci- és rasszista eszméket vallókkal folytatott harcunk viszont folyamatos. Szóval, kedves Szanyi Tibor: éld úgy az életedet – mások pénzén, amúgy – ahogy akarod. Egyetlen kérésem van: ne hazudj a Népszaváról. Attól nem lesz neked sem jobb, sem könnyebb…
