A 2012-es romániai helyhatósági és parlamenti választások óta, amikor a Tőkés László számára összegrundolt Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) a nemzet miniszterelnöke és a könnyített honosítás által is megtámogatva két megsemmisítő vereséget szenvedett, átrendeződés kezdődött az orbáni nemzetpolitikában.
A november 2-i román elnökválasztás után ez a folyamat pedig be is fejeződött. A miniszterelnök és a Fidesz látványosan kivonult korábbi protezsáltjai, saját zsebpártjai mögül, s mindezt különösebb presztízsveszteség nélkül tudta megtenni. Sőt, a korábban nagy becsben tartott, szimbolikus jelentőségűvé emelt határon túli magyar kérdést is úgy tudta „ejteni”, hogy senki sem kiált nemzetárulást.
Az okok persze többrétűek. Akinek voltak kételyei afelől, hogy a könnyített honosítás kérdése nem több, mint egyszerű szavazatmaximálási kísérlet, az most bizonyosságot kaphat erről. Az áprilisi parlamenti választás ugyanis nem igazolta a Fidesz elvárásait, sem a határon túlról, sem a tengeren túlról nem özönlöttek a hála voksai.
Százalékarányosan nyilván igen, de maga a tény, hogy a nagyvilágban összességében nem akadt százezer magyar, aki részt akart volna venni a választáson, s a ténylegesen szavazók száma még a regisztráltakét is alulmúlta, elég nagy „lebőgés” volt a könnyített honosításba sok pénzt, időt és energiát beleölő kormány számára.
Nem lehet nem látni, hogy azóta a kérdés lekerült napirendről, szó sem esik már sem nemzetegyesítésről, sem határon túliakról. Az új kormánystruktúra is ezt igazolja. Pillanatnyilag azt sem tudni, ki e terület valódi gazdája – a külügyminisztériumhoz, a miniszterelnökséghez vagy netalán a házelnök hatáskörébe tartozik-e a kérdés.
Azok a személyek, akik évtizedeken keresztül a Fidesz arcai voltak a külhoni közösségek felé, akik ismerték is ezt a területet és élő kapcsolatot tartottak fenn a külhoni magyar szervezetekkel, közösségekkel, vagyis Németh Zsolt és környezete, teljesen kiszorultak. A nemzetpolitikai államtitkár – Potápi Árpád, a helyettes államtitkár – Wetzel Tamás, a Bethlen Gábor Alap vezetője – Lélfai Koppány, mind olyan Fidesz politikusok, akik újak e téren, s ami a legfontosabb, gyökértelenek e területen, esetükben még véletlenül sem fenyeget az a veszély, hogy bármiféle, a párt szempontjait háttérbe szorító érzelmi kötődésük lenne.
(Hivatalosan ugyan továbbra is Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a külhoni magyarságért felelős első számú kormányzati vezető, ám ezt még a legeldugottabb faluban székelő határon túli alapítványnál sem veszik komolyan.) A támogatási pénzek – eddig 13, jövőtől állítólag 15 milliárd - hivatalosan a Lázár János vezette Miniszterelnökséghez tartoznak, de ez az összeg annyira kevés e minikormányként felálló minisztérium költségvetéséhez képest, hogy nem valószínű, hogy különösebb motivációt jelentene a külhoni ügyek után mindeddig érdeklődést nem mutató csúcsminiszter számára.
Határon túl attól tartottak, hogy a kérdés valódi ura Kövér László házelnök lesz, ő határozza meg majd az elkövetkező időszak prioritásait és hangnemét. Ám ez sem tűnik valószínűnek, mert egyelőre még célkitűzések sincsenek, a hangnem sem arra utal, hogy Kövér lépne előtérbe, ugyanis a házelnök harcossága helyett eddig nem tapasztalt engedékenység jelentkezett. Orbán Viktor 2010-es hatalomra jutása után félreállította Kövér sógorát, Szász Jenőt az ugyancsak a Fidesz által létrehozott Magyar Polgári Párt éléről, halálra ítélve ezzel az „elsőszülött” zsebpártot, hogy Tőkés László saját, külön bejáratú játékszert kaphasson.
Most azonban a másodszülött sem kerülhette el a sorsát. Orbán elengedte legnagyobb kedvence, Tőkés kezét is, nyíltan kivonult a számára létrehozott EMNP mögül és az RMDSZ mellé állt. Ez a támogatás nyilván nem mérhető a zsebpártoknak nyújtott anyagi-politikai támogatáshoz, de ahhoz viszonyítva, hogy Kövér gyakorlatilag beszélő viszonyban sincs az RMDSZ-szel, mindenképpen új fejezet. És ezt nyíltan ki is mondta a román elnökválasztás után Grezsa István, a miniszterelnökség „nemzeti identitást erősítő kezdeményezések koordinálásával támogatásával megbízott miniszteri biztosa” – merthogy már ilyen tisztség is van, miközben a határon túli magyarsággal foglalkozó nemzetpolitika teljesen kifulladt a nagy honosítási lázban.
Grezsa az InfoRádiónak nyilatkozva leszögezte, a román „elnökválasztás után új fejezet nyílik az erdélyi magyar politikában”, s azt mondta, a magyar kormányzatnak is figyelembe kell vennie a választási eredményeket, és ez alapján viszonyulnia az erdélyi magyar szervezetekhez. (Az eredmény ugyanaz, mint a 2012-es két választáson kialakult, azaz 86-14 az RMDSZ javára.) Úgy fogalmazott, „volt létjogosultsága egy új politikai erőnek” de több választás tapasztalatait követően úgy véli, vagy csak egy politikai szervezet, az RMDSZ marad talpon, vagy pedig konszolidáltabb kapcsolat alakul ki a szervezetek között.
Az eddigi történések azt mutatják, hogy Orbán az első változat mellett döntött. Az EMNP vezetősége lemondott, Tőkés pedig, aki nem elnöke, hanem „védnöke” a pártnak, egyelőre mélyen hallgat. A püspök habitusát ismerve, nem saját akaratából állt a pálya szélére, vonult ki a reflektorok fényéből. A néppártiak lemondásukkor nem is leplezték csalódottságukat, Toró T. Tibor elnök részben azzal magyarázta államfőjelöltjük, Szilágyi Zsolt gyenge szereplését, hogy a Fidesz magukra hagyta őket.
Tegnap az EMNP egyik ideológusa, a párt programjának kidolgozásában is főszerepet vállaló Bakk Miklós erdélyi politológus a kolozsvári Krónikának nyilatkozva pesszimistának mutatkozott a Tőkés-párt jövőjét illetően. A fő gond a megújulás tekintetében az erőforrások kérdése, mondta. „Elvileg három erőforrás van: a román nemzetállami, az önkormányzati és a magyar nemzetállami erőforráscsoport. Az elsőt az RMDSZ birtokolja, a másodikat is jobbára.
Az EMNP eddig a harmadikra támaszkodott, azonban lehet, hogy ezek is elapadnak, tekintettel arra, hogy – a jelek szerint – az Orbán-kormány felülvizsgálja kapcsolatait a határon túli magyar pártokkal. Meglehet, hogy Toró és Szilágyi lemondása is összefügg ezzel” – fogalmazott a politológus. De nemcsak erdélyi szövetségeseit hagyta cserben Orbán Viktor, nemcsak Erdélyben próbálja felszámolni a számára állandó vereséget hozó frontokat.
Szerbiában, Délvidéken ilyen problémákba soha sem ütközött, de Ukrajnában vélhetően nem önszántából lépett vissza a KMKSZ elnökségtől Kovács Miklós. Szlovákiában kissé más a helyzet azáltal, hogy Bugár Béla pártja, a Híd-Most nem etnikai alapon szerveződő formáció, ám a Fidesz-Orbán jelenlegi irányvonal alapján megjósolható, hogy ha az MKP a következő parlamenti választáson is a bejutási küszöb alatt marad, nem fogja elkerülni az erdélyi kispártok sorsát.
Sőt, az is borítékolható, hogy ebben az esetben azt is megtalálják, hogyan tegyék presztizsveszteség és mea culpa nélkül elfogadható „magyar párttá” Bugár Hídját.