Előfizetés

Pert vesztett a CIB Bank másodfokon is

A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla pénteken kihirdetett jogerős határozatában helybenhagyta a Fővárosi Törvényszék CIB Bank ügyében szeptember 30-án hozott elsőfokú ítéletét, amelyben elutasította a hitelintézet magyar állam elleni, devizahitelekkel kapcsolatos keresetét, és kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 650 ezer forint + áfa másodfokú perköltséget.

A Fővárosi Ítélőtábla nem találta megalapozottnak a felperes hitelintézet alkotmánybírósági eljárásra, illetve az Európai Bíróság előtti előzetes döntéshozatali eljárásra és a másodfokú tárgyalás felfüggesztésére irányuló indítványát sem, ezért elutasította. 

A bíró szóbeli indoklásában kifejtette, hogy az ítélőtábla álláspontja szerint mindegyik általános szerződési feltétel (ászf), illetve egyedileg meg nem tárgyalt kikötés tekintetében sérül az átláthatóság, az egyértelműség, illetve az érthetőség, világosság követelménye, erre tekintettel a másodfokú bíróság nem látta szükségesnek a többi feltétel vizsgálatát és az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Az elsőfokú bíróság a másodfok szerint nem sértett lényeges eljárási szabályt, indokolási kötelezettségének a szükséges mértékig eleget tett, nincs olyan ok, amely miatt az ítélet hatályon kívül helyezésével kellene élni. Az ítélőtábla megítélése szerint a magyar szabályozás összhangban áll a közösségi joggal, nincs értelmezésre szoruló jogszabály. Az alkotmánybírósági eljárásra vonatkozó indítvány elutasításával kapcsolatban a bíró megjegyezte, a jelen per szempontjából irreleváns, hogy más bíróságok az Ab-hez fordultak. A másodfokú bíróság szerint nincs jogi jelentősége annak sem, hogy az elszámolási törvény hogyan módosította 2014. október 15-től a szabályokat.     

A bíróság ebben az eljárásban kizárólag azt vizsgálhatta, hogy a keresettel érintett szerződéses kikötések megfelelnek-e a 2014. évi XXXVIII. törvényben foglalt követelményeknek. A jogvita szempontjából így nincs jelentősége annak, hogy az általános szerződési feltételek (ászf) megfeleltek a magatartási kódexnek és a vonatkozó kogens jogszabályoknak. Nincs jelentősége annak sem, hogy a hatósági vizsgálatok elfogadhatónak tartották a felperes hitelintézet ászf-eit és az árazási elveknek sincs relevenciájuk jelen ügyben. 

A referenciakamat alkalmazásával kapcsolatban az ítélőtábla megállapította, hogy nem a szerződésben előre meghatározott konkrét szabályok szerint, automatizmusként következett be a kamatra, díjra vonatkozó szerződéses feltételek változása, így helyesen járt el az elsőfokú bíróság akkor is, amikor a törvény hatálya alá tartozónak tekintette ezeket a kikötéseket is. Nem biztosított ugyanis a referenciakamat alkalmazása sem olyan előreláthatóságot, ami módot adott volna az ügyfélnek arra, hogy előre láthassa szerződéses terheinek a változását. 

A bíró az ítélet indoklása során kifejtette: önmagában tisztességtelen a szerződési feltétel, ha nem egyértelmű, nem világos és érthető, ha jól követhető szerkesztés és szövegezés hiányában a fogyasztónak nincs tényleges lehetősége a szerződési feltételek előzetes megismerésére a szerződéskötés előtt. Az ászf nem átlátható akkor, ha a fogyasztó nem tudja ellenőrizni a szerződési rendelkezések jogszerű alkalmazását, legalábbis nem úgy, hogy fel is léphessen a pénzügyi intézménnyel szemben, tehát arra igényt alapíthasson. Ezt a követelményt nem elégíti ki az egyoldalú szerződésmódosításra okot adó körülmények egyszerű felsorolása. 

Az ítélőtábla megállapította továbbá, hogy az egyes banküzemi kifejezések magyar nyelvet ismerő személy általi érthetősége nem elegendő, a fogyasztó informálódásához az is szükséges, hogy a kifejezések tartalmi jelentése is ismert legyen előtte, mert csak ez teszi lehetővé az ellenőrzést és az igényérvényesítést. A bíró megjegyezte, az ügyfélnek is kötelessége, hogy a lehető leggondosabban járjon el, különösen egy nagyobb horderejű ügyletnél, azonban nem a fogyasztó egyéni magatartása a jelen per tárgya.

A részleges érvénytelenség megállapítására nem volt mód a Fővárosi Ítélőtábla szerint, ha ugyanis valamelyik feltételt el kell hagyni az ászf-ből, s anélkül tisztességes lesz, önmagában azt bizonyítja, hogy nem felel meg a törvényi feltételeknek.

A budapestiek szívesen vásárolnak vasárnap

A hét többi napjához képest vasárnap a legalacsonyabb a gyorsan forgó fogyasztási cikkek (FMCG) vásárlásainak száma, arányuk mindössze 9 százalék, míg szerdán és szombaton a legmagasabb, az összes vásárlás 21 illetve 18 százaléka - derül ki a pénzcentrum.hu oldalon megjelent GfK-elemzésből.

A portál a piackutató friss felmérésére hivatkozva közölte: egy átlagos vasárnap 870 ezer család vásárol fogyasztási cikkeket, jellemzően a hipermarketekben. A budapestiek és a nagyvárosok lakói használják ki leginkább a vasárnapi nyitva tartást.
A hét egy átlagos napján közel 1,1 millió háztartás – a háztartások 26 százaléka – vásárol napi fogyasztási cikket. Egy átlagos vasárnapon ennél 18 százalékkal kevesebben, vagyis 873 ezer magyar háztartás vásárol az FMCG-cikkek közé sorolt árukból. Ilyenek a tejtermékek, húskészítmények, mélyhűtött termékek, testápolók, takarítószerek, a borotva, a pelenka, vagy a papírzsebkendő.

A GfK adatai szerint nagy alapterületű hipermarketekben leginkább a péntek és vasárnap között vásárolnak, míg a diszkontokban a vasárnapon kívül a csütörtök az a nap, amikor legtöbbet költenek FMCG-termékekre.
A falvakban leginkább szerdán és szombaton, míg a kisvárosokban szerda mellett vasárnap költenek a legtöbbet napi fogyasztási cikkekre. Budapesten a pénteki és vasárnapi vásárlás átlagon felüli.
Az alacsony jövedelmű háztartások a hét első felében költenek átlagon felül FMCG-termékekre. A legmagasabb jövedelműek azok, akik főleg hétvégén vásárolnak.

Az egyfős háztartások kedd és csütörtök között, míg a 3 fős vagy annál nagyobb háztartások a hétvégi bevásárolásokat preferálják.
A portál cikke megjegyzi azt is, hogy egyes vélemények szerint ugyanakkor a vasárnapi zárva tartás rendkívül hátrányosan érinthet más szektorokat is, például a barkácsboltokat, a műszakicikk-áruházakat, vagy épp a lakberendezési boltokat.

Demjánt vádolják

Nyílt levélben utasította vissza pénteken a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezete (SZHISZ) és a Magyar Takarékszövetkezeti Bank Zrt. az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség (OTSZ) "valótlan vádaskodásait".

Demján Sándor, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség (OTSZ) elnöke az MTI-hez csütörtökön eljuttatott nyílt levélben kifogásolta, hogy a takarékszövetkezetek 1000 milliárd forintot elérő szabad likviditásának kezelését pályáztatás és közgyűlési döntés nélkül kiszervezték a Takarékbankból, és úgy vélte, ez nem az integrációt, csak egyes magánszemélyeket erősít.
Lontai Dániel, az SZHISZ elnöke és Sebestyén István, a Magyar Takarékszövetkezeti Bank Zrt. igazgatóságának elnöke közleményében leszögezi: a takarékszövetkezetek eddig is és továbbra is a Takarékbanknál helyezik el szabad pénzeszközeiket, ezért a leghatározottabban visszautasítják az OTSZ vezetésének "manipulatív vádaskodását".

A vonatkozó törvény előírásai szerint a szövetkezeti hitelintézetek le nem kötött pénzeszközeiket a Takarékbank által forgalmazott eszközökben kötelesek tartani, a Takarékbank nem is tehetné meg, hogy ezeket a betéteket másra bízza - írták.
A takarékszövetkezetek szabad likviditását és vagyonát - amely nem azonos a Diófa Alapkezelő Zrt. által közvetve, vagy közvetlenül kezelt vagyonnal - továbbra is a szektor központi bankja, a Takarékbank kezeli, így azok továbbra is a csoportot erősítik. Minden egyes szövetkezeti hitelintézet maga dönti el, hogy e törvényi kötelezettségen felül kér-e vagyonkezelési szolgáltatást a Takarékbanktól, illetve kért-e korábban a Takarék Alapkezelőtől.
Kiemelik: Demján Sándor "megalapozatlan" állításaival ellentétben a Takarék Alapkezelő sosem adott át 1000 milliárd forintos összeget kezelésre a Diófa Alapkezelőnek.

Nem adhatott át, mert maga sem kezelt ekkora összeget, illetve betétet. Mind a Takarék Alapkezelő által kezelt alapok, mind pedig a Takarékbank által kezelt vagyon nagyságrendekkel kisebb összegű, és nincs semmilyen kapcsolatban sem a Takarékszövetkezetek által a Takarékbankban elhelyezett betétekkel, sem a lakosság takarékszövetkezetekben elhelyezett betéteivel - tudatták.

A Takarék Alapkezelő mintegy 35 milliárd forint értékű alapokat és mintegy 45 milliárd forint egyéb vagyont (portfóliót) kezelt, ami "köszönő viszonyban sincs" az OTSZ vezetése által említett 1000 milliárd forintos összeggel. A Diófa Alapkezelő csupán ezeknek az eszközöknek a kezelésére kapott megbízást - olvasható a nyílt levélben.

A közlés szerint az ügyletről szóló döntés a Takarékbank szabályzata alapján az igazgatóság és nem a közgyűlés hatáskörébe tartozott. A Takarékbank igazgatósága a törvényi előírásoknak és szabályzatoknak megfelelően járt el, az alapok átadását a Magyar Nemzeti Bank engedélyezte, a portfoliókezelési tevékenység kiszervezéséhez a hozzájárulásokat beszerezték.
A Takarékbank gondos előzetes gazdasági számítások nyomán, több piaci benchmark áttekintése után döntött arról, hogy nem tart fenn a jövőben saját tulajdonú alapkezelőt, hanem ehelyett a Magyar Posta egyik alapkezelő partnerének, a Diófa Alapkezelőnek a szolgáltatásait veszi igénybe az alapkezeléshez - tudatták.

A szövetkezeti hitelintézetek stratégiai partnerének, a Magyar Posta Zrt.-nek a Diófa Alapkezelő Zrt. az alapkezelő partnere, így üzleti és méretgazdaságossági okokból indokolt volt ezeket a tevékenységeket a csoporton belül egy cégben koncentrálni. A Takarék Alapkezelő működése egyébként már rövid távon sem volt gazdaságos: az általa kezelt vagyon nagyjából fele akkora volt, mint a Diófa által kezelté - írták.

Rámutattak arra is, hogy az OTSZ semmilyen jogszabályon, vagy szerződésen alapuló ellenőrzési joggal nem rendelkezik a Takarékbank és leányvállalatai tevékenysége felett.

Az OTSZ-nek mint a Takarékbank Zrt. egyik részvényesének joga van tájékoztatást kérni a Takarékbank Zrt. vezetésétől a társaság alapszabályának megfelelő formában, de nem helyes, ha ezt megalapozatlanul vádaskodó, a közvéleményt félrevezető, nyílt levél formájában teszi - áll a nyílt levélben.

Az aláírók erősen manipulatívnak tartják a Diófa Alapkezelő lejáratására közölt mérlegadatokat is, különösen egy olyan személy részéről, aki egy évek óta veszteséges bank fő tulajdonosa.

A válaszlevélben megfogalmazták: éppen az OTSZ keretei között működött az elmúlt években a Jó Gazda, a Soltvadkert, a Körmend, az Orgovány, az Alba és a Széchenyi szövetkezet is, amely felelőtlenül gazdálkodott és felszámolásba "sodródott".
Így az OTSZ vezetésének gazdálkodási tanácsai aligha szolgálhatnak zsinórmértékül akár a Takarékbank, akár a takarékszövetkezetek számára - olvasható a közleményben.

Megnyílt egy kiskapu
Elmérgesedett a vita a Takarékbank és a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezete valamint az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség (OTSZ) között annak kapcsán, hogy a Takarék Alapkezelő Takarék Invest befektetési alapjai az FHB tulajdonában lévő Diófa Alapkezelőhöz kerültek. Most még csak néhány befektetési alapról van ugyan szó, de ezzel megnyílt az a kiskapu, amelynek révén a takarékszövetkezetek szabad pénzeszközeit a Takarékbankból szép lassan átszivárogtathatják majd a Diófához, amely ebből a pénzből a saját alapjába tehet, és ebbe a takarékoknak semmi beleszólásuk már nem lesz. (A takarékszövetkezeteknek korábban megtiltották, hogy szabad pénzeiket a Takarékbankon kívül máshol helyezzék el.) 
A Takarékbank Demján Sándornak, az OTSz elnökének címzett levelében említett, csődbe jutott takarékszövetkezetek (Jó gazda, Soltvadkert, Körmend, Orgovány, Alba és a tegnapelőtt bejelentett Széchenyi hitelszövetkezet) közül csak kettő volt az OTSZ tagja, és a szervezet korábbi álláspontja szerint ezek is megmenthetők lettek volna. Ne feledjük az OTSZ-be tömörült takarékok biztonságosak, hiszen 50 milliárd forintnyi olyan tartalékkal rendelkeznek, amit még nagybankok is megirigyelhetnének.