"Az elmúlt hónapokban vitáink kapcsán rendre szóba került a magyarországi zsidó közösség, érezzük ennek negatív következményeit, de fontos, hogy meglássuk akár jó oldalait is! A magyar közéletben már-már egyedülálló módon mi legalább vitatkozunk egymással és ez bizony része a zsidó hagyománynak. Mint ahogy az egység óhaja is…
Mostanság többek között azon folyik a sajtó nyilvánossága előtt zajló vita, hogy miként újuljon meg három olyan rossz állapotban lévő zsinagógánk, amelyek a magyar nemzeti vagyon részét képező egyedülálló műemlékek. A megfogyatkozott zsidó közösség ezeket önerőből még fenntartani is csak nagy nehézségek árán képes.
A magyar kormány – amellyel voltak vitáink – felismerte, lépnie kell a közös épített örökségeink megmentése érdekében, és sok évtizedes elmaradását a miskolci, a szegedi és a budapesti Rumbach utcai zsinagógák felújításával, sok milliárd forintos költségvetési támogatás kilátásba helyezésével igyekszik bepótolni. Részben az összeg, de főként a gesztus miatt fontos a kormány felajánlása, ami reményeink szerint a párbeszéd, a korábbinál harmonikusabb kapcsolat megerősödése irányába vezet.
A milliárdos támogatás nagy segítség a Mazsihisz és az érintett hitközségek számára. Nem szeretnék azon polemizálni, kinek az érdeme a jelentős összegek megszerzése, arról sem, ki miért kapott vérszemet tőle, esetleg milyen hatalmi játszmák zajlanak a háttérben e felújítások kapcsán. Felelős zsidó vezetőkként nem rész célok mentén kell döntéseket hoznunk, hanem a magyarországi zsidó közösség sorsformáló érdekeit szem előtt tartva kell a jövőnket építeni.
Nem az a stratégiai kérdés tehát, hogy életveszély miatt be kell-e zárni a szegedi vagy a miskolci zsinagógát, hanem az, hogy ezekben a pazar építészeti megoldásokkal megálmodott terekben gyarapodó vagy fogyatkozó zsidó közösség fejére hullik-e a vakolat. Most sokaknak csak a milliárdos állami támogatás lebeg a szeme előtt, de a Mazsihisz elnökeként számomra – az épített környezet megóvása mellett – mégis csak az a fontos, lesz-e az elkövetkező években zsidó hitélet a felújított zsinagógákban vagy egy letűnt, múltba révedő kor frissen felújított kirakat-skanzenévé válnak az épületek?!
A magyarországi zsidó közösség legnagyobb kihívása a 21. században a demográfia. A Soá borzalmai, majd az azt követő kivándorlási hullámok és a felgyorsult asszimiláció következtében a zsidó közösség elöregedett, és ha nem változtatunk stratégiánkon, akkor nem leszünk képesek a közösségi tereinket megtölteni még annyira sem, mint ma. Ez még akkor is így van, ha történetesen a magyarországi zsidó közösség Közép-Európa legnagyobbja.
Épp ezért tartom fontosnak, hogy végre ne arról folyjon a vita, hogy ki diszponálhat a felújítási pénzek felett. Ezért javasolta a Mazsihisz vezetősége minden érintettnek, hogy a kivitelezés maradjon meg a magyar kormány hatáskörében.
Nézzünk szembe a tényekkel: az csak az egyik nagy baj, hogy ránk dől a gyülekezet háza. Tudom, most az aktuális feladat az, hogy a romosan kongó zsinagógákat rendbe rakjuk, de valójában azért kell dolgozzunk, hogy olyan zsidó élet legyen a megújult falakon belül és azon kívül egyaránt, amely megállítja közösségünk fogyatkozását!
Felelős zsidó vezetőként fel kell hívnom közösségünk döntéshozóinak a figyelmét arra, hogy végre ne kizárólag épületekben, négyzetméterekben, hitéleti támogatásokban és fejkvótákban, hanem a zsidó közösség épülésében gondolkozzunk. Ehhez első lépésként a fejekben lévő falakat kell lebontani, hogy aztán közösen építkezhessünk. Az építészek tudják, a falak bontása mindig a legveszélyesebb feladat, sok sérülést okozott már a múltban. Ám ha újat akarunk építeni, ebben egymás partnereivé kell válnunk!
Ez nem múlhat személyes szimpátián vagy előítéletek gerjesztette gyűlölködésen, mert mindennel, amit mi kimondunk és teszünk, egész zsidó közösségünk és saját lelkiismeretünk előtt egyaránt számot kell adnunk."