Rákosi Mátyásék rendes bíróság elé kerülnek

"Nem akartunk azonnal kommunista, uralmat, ez csak a későbbi cél volt" - Így úszta meg Rákosi a statáriális bíráskodást. Tudósítás a perről

A vasárnapi munkaszünetet eddig elé talán a bíróságoknál vették a legkomolyabban. Ilyenkor a törvényszék folyosóin és termeiben a teljes néptelenség csöndje szokott uralkodni és élet csak az épület Koháry-utcai oldalán van, ahol sűrű, zsúfolt sorokban várakoznak szomorú emberek, hogy fogoly-hozzátartozóikkal beszéljenek. De itt, ahol az ítélkezés folyik, vasárnap pihenőt tart a balsors, amelyet megtorlásképpen osztogatnák a „földi igazságszolgáltatást" képviselők. Most azonban nagyon sürgősnek találták a dolgukat, vasárnap is folyt a munka: a budapesti büntetőtörvényszék, mint statáriális bíróság a vasárnapra való tekintet nélkül folytatta a lázadás bűn-tettével vádolt Rákosi Mátyás és társai bünpörét.

A vasárnapi tárgyaláson a statáriális pör vádlottai, különösen Rákosi Mátyás arra helyezték a súlyt, hogy a szociáldemokráciát támadják. A szokásos jelszavak és üres demagógia jellemezték kirohanásaikat. Nagy kár, hogy frázisaik a vádlottak helyéről puffogtak el. Ez a hely ugyanis szavaik belső tartalmának meg nem felelő háttérrel szolgál nekik. Amint hogy általában sokkal inkább lehet üres frázisaikkal szembeszállani, sokkal inkább lehet kongó jelszavaikat kellő értékükre leszállítani, ha demagógiájukat szabadjára eresztve üzhetik és a hatóságok nem húzzák rájuk a mártírium köpönyegét, amely bizonyos vonzóerőt gyakorol azokra a szerencsére kevés számlákra, akiknek nincs meg a szükséges tudásbeli megalapozottságuk és akik elfelejtik, hogy ezek a frázisok milyen súlyos szerencsétlenséget hoztak már a magyar munkásságra és hogy ezek segítették győzelemre a burzsoá reakcióját a munkásság szabadság-törekvéseivel szemben.

Az ügyész vádbeszédében nem merte nyíltan megmondani vádjának konklúzióját, nem merte kimondani, mert benne van a statáriális eljárásban, hogy ha a bíróság a terhelteket egyhangúlag bűnösnek mondja ki, akkor ennek halálbüntetés a következménye. Itt nincs alkunak helye. A bíróságot ilyen helyzet elé nem lett volna szabad az ügyészségnek állítania, mert hiszen, ha nem akarják, hogy ez a szörnyűség bekövetkezzék, akkor valamelyik bírónak, esetleg lelkiismerete ellenére, olyan véleményt kell hangoztatnia, hogy a vádlott nem bűnös.

Általánosító vádak alapján kér olyan Ítéletet az ügyész, amely a halált jeleníti a vádlottakra. A kommunizmust illetően nem lehet eltérés közte és a vád képviselője között. De viszont most, hat évvel a proletárdiktatúra után, nem lehet már a kommünből élni.

Franciaországban is volt kommün, szörnyű szenvedéseket okozott ott is. Vérben, értékben még nagyobb veszteségekkel járt, mint a magyarországi kommün. Ennek ellenére mégis, van kommunista párt Franciaországban és senkinek sem jut eszébe, hogy az 1871-es kommünnek olyan konzekvenciáit vonja le, mint amilyeneket a vád óhajt levonni. Az ügyész Oroszországot is belevonta vádbeszédébe. Más kérdés a belső Oroszország és más a külső.

Rákosi: Nem akartunk azonnal kommunista, uralmat, ez csak a későbbi cél volt. Beszél azután Rákosi a gazdasági helyzetek alakulásáról, a szociáldemokratákról, majd áttér a munkanélküliségre. Munkanélküliség mindenütt van, nemcsak Magyarországon, hanem Angliában is. Ezt az elnök úr állapította meg. Különbség csak az, hogy amíg itt a szociáldemokrácia árulása folytán nem törődnek a munkanélküliekkel, addig Angliában törvényesen rendezve van. az ügyük.

Nem ítélet, hanem végzés

a büntetőtörvény széknek, mint rögtönítélő bíróságnak Rákosi Mátyás és társai bűnügyében hozott következő végzését:

A magyar állam nevében! A rögtönítélő bíróság a következőképen végzett: Rákosi Mátyás és társai ellen megindított bűnügyben a budapesti büntetőtörvényszék, mint rögtönítélő bíróság a9550/1915. 1. N. rendelet 43. szakaszának 1. pontja alapján kimondja, hogy

rögtönítélő bíráskodásnak a jelen esetben helye nincsen és ezért az ügyet a 43. szakasz i. pontja alapján a rendes híróság elé utalja.

A törvényszék e végzése ellen jogorvoslatnak helye nincs. A tárgyalást bezárom.

Népszava 1925. november 17.