Gyász és boldogság

Publikálás dátuma
2014.11.17. 06:45
Sir Simon Rattle-nak, azonkívül, hogy koncertezett a Müpában, volt ideje a Szent István Zeneiskolába is ellátogatni FOTÓ: MTI/B
Valószínűtlenül halkan, alig-alig hallhatóan, és tán ezért is dermesztő feszültséggel szól először az Örömóda témája a IX. Szimfóniában, a Berlini Filharmonikusok előadásában, a Művészetek Palotájában. Sir Simon Rattle, a vezetőjük, a világ egyik legjobb karmestere úgy vezényli a világ egyik legjobb zenekarát, hogy kiráz tőle a hideg.

Azt érzékelteti, hogy szenvedés nélkül a mosolynak, az örömnek, nincs aranyfedezete. Lidércesen mélyről kell ahhoz jönni, hogy egy ilyen téma, ami a boldogság dicshimnuszaként teljesedik ki, bátortalanul, éppen hogy csak megjelenjen.

És még ott van a veszély, hogy eltűnik, szétfoszlik a semmibe, újra előkerül az, ami addig mázsás súllyal lehúzott bennünket szinte a megsemmisülésbe.

Mint amikor a Fidelioban az elfajzott hatalom igaztalanul bebörtönzöttjei, hosszas sötétség, szabadságtól való reménytelenen megfosztottság után föltámolyoghatnak a napfényre, de még alig járnak, látnak, csak hunyorognak, a természetellenes közeg után hosszan szokniuk kell azt, aminek eddig is természetesnek kellett volna lennie.

A berliniek előadásában is így kezd fokról fokra kiteljesedni a Schiller által írt, Beethoven által az öröklét számára megzenésített örömóda, és kúszik bele az idegeinkbe, a zsigereinkbe, a legbensőbb énünkbe, jön-jön előre, már tán megállíthatatlanul, aztán fékezhetetlenül kitör, mint a vulkán, szétfeszíti a Művészetek Palotájának falait, olyan, mintha kiáradna az utcákra, a városba, szétáradna a világban.

Arra gondolok, jó lenne, ha most mindenki itt lehetne. Fiatalok ugyan hosszú-hosszú sorban kígyózva vártak a csodára, hogy még jut nekik diákjegy, de hát annyi diákjegy nincs a földön, mint amennyien be akartak jutni.

Többen drága egész áron, feláron, akármennyiért, jegyet is akartak venni, papírlapokat tartva maguk előtt, ráírva szándékukat. Ezért is volt bosszantó, hogy bent maradtak üres helyek.

Akár az első sorokban, a földszinti oldalpáholyokban, az oldalerkélyen, csak magam egy ültömben vagy húszat számoltam össze.

Valaha a Zeneakadémián például egy King’s Singers produkción a széksorok között is ültünk, sőt még az ablakok párkányán is, és ettől még forróbb hangulatú lett a koncert.

Tudom az ellenérvet, a tűzoltósági szabályokat. De képtelenség, hogy legalább kiemelt alkalmakkor ne lehessen kompromisszumot kötni, épeszű mértékben, előre jól kitalált helyekre, pótszékeket tenni, lépcsőre ülni.

Üres helyeket hagyni, ezekre nem beengedni annyi embert, amennyit csak lehet, mikor kint pedig tömegek szeretnének bejutni, egyenesen barbárság.

Gyönyörű, magas szférákban járó volt pedig már a koncert eleje is. A Berlini Filharmonikusok saját városukban, a berlini fal leomlásának 25. évfordulójára négyszer játszották a IX. szimfóniát.

És aztán turnéra indultak vele hálaadásként, Varsóba, Budapestre, Prágába, azoknak az országoknak a fővárosaiba, melyeknek fontos szerepük volt a Fal leomlásában.

Egy-egy huszadik századi zeneszerzőjüket szólaltatták meg a IX. szimfónia előtt. Nálunk Kurtág György Grabstein für Stephan című művét. Emléket állít benne Stephan Steinnek, Párizsban töltött évei barátjának.

De ezúttal persze a gyász általános érvényűvé terebélyesedik, azokra is értendő, akik a berlini falnál lelték rútul halálukat.

Kurtág művének előadásában is sok a feszült, halk hang, hogy aztán jajkiáltásszerű, éles hangok is felváltsák ezeket. A kínzó fájdalomtól jutunk el a koncerten a kitörő boldogságig.

Hazafelé menet sokan felzsúfolódunk a 2-es villamosra. Ezúttal nincs lökdösődés, torzsalkodás, kisimult arcú emberek teste szorul kényszerűen egymáshoz.

Még a hangverseny hatása alatt vagyunk. Miközben a lepukkant villamoson zötykölődünk, kissé föld feletti régiókban érezzük magunkat.

Szerző

Legyőzik az influenzát?

Magyar kutatócsoport ért el jelentős eredményt egy nemzetközi, influenza elleni kutatásban. A svájci-magyar közös munka eredménye első lépése lehet az influenza gyógyíthatóságának, forradalmasíthatja a gyógyszergyártást, valamint a hétköznapi emberek mindennapi életére is hatással lehet.

Komoly áttörést értek el svájci és magyar kutatócsoportok az influenza-kutatásban – adta hírül a Délmagyar.hu.

Még nincs járvány

Az Országos Epidemiológiai Központ (OEK) figyelőszolgálatában résztvevő orvosok jelentéseinek alapján végzett becslés szerint 2014. november 3-9. között az országban 5 600 fő fordult orvoshoz influenzaszerű tünetekkel.

A betegek 13 százaléka gyermek, 42 százaléka 15-34 éves fiatal felnőtt volt. A 35-59 évesek korcsoportjába tartozott a betegek 33 százaléka, 12 százalékuk pedig a 60 éven felüliek közül került ki.

A múlt héten 100 ezer lakos közül 56 beteg fordult orvoshoz influenzaszerű megbetegedés miatt, az OEK-hez pedig összesen 18 influenza-gyanús minta érkezett, ám egyik esetben sem igazolták a vírus jelenlétét.

A központ legfrissebb tájékoztatása szerint az országban jelenleg "nincs influenza aktivitás".

A sikerekről először Science című tudományos folyóirat számolt be: a svájci-magyar közös projekt az influenza kutatásának témája köré összpontosult, annak végső eredménye pedig akár forradalmasíthatja a betegség elleni gyógyszerfejlesztést is.

A mai védőoltások nem nyújtanak száz százalékos védelmet, ráadásul csak a megelőzésben játszanak szerepet, a betegséget nem gyógyítják.

Magyar részről a Szegedi Biológiai Kutatóközpont (SZBK) csoportja vett részt a munkában. A csoport digitális képelemzéssel és gépi tanulással foglalkozó informatikusokból, matematikusokból és fizikusokból áll, laborjuk vetekszik a nyugat-európai kutatóközpontokéval.

Horváth Péter, a kutatócsoport vezetője elmondta, az influenzát azért találták érdekes témának, mert bár nem a

legsúlyosabb, de gazdasági szempontból a legdrágább betegség. Ahogy fogalmazott, "a munkaképes lakosság nagy részét képes ledönteni a lábáról, konkrét gyógyszer nincs ellene, a védőoltásokat pedig csupán módosított vírusokból állítják elő, hogy beindítsa az emberi szervezet védekezését".

A szakemberek úgy vélik, a kutatással komoly áttörést sikerül elérni, a magyar kutatócsoport ugyanis felfedezte azt a gént, amely az influenzás fertőzésekért felelős - vagyis megtalálta azt a kórokozókat felvevő sejtet, amely képes továbbörökíteni önmagát a szervezetben, ezzel még több sejtet megfertőzve. Amennyiben ezt a sejtet ki tudják kapcsolni, akkor megszűnhet a betegség terjedése.

A munka legfőbb célja tehát maga az influenza elleni vakcina kifejlesztése, azonban az erre irányuló végső lépést az alapkutatás lezárása után maguknak a gyógyszergyáraknak kell megtenniük: rájuk hárul a feladat, hogy több milliárd dollárnyi forrásból kísérletezzék ki a végső, emberi használatra alkalmas gyógyszert.

Ha sikerrel járnak, a medicina nemcsak a téli influenza, de akár a madárinfluenza vagy a H1N1 kezelésében is áttörést jelenthet.

Szerző
Frissítve: 2014.11.16. 21:44

Romagyilkosságok: tengődnek a túlélők

Kárenyhítést ugyan kaptak a romák elleni gyilkosságsorozatban megöltek családtagjai, illetve a túlélők, ám megfelelő szakmai segítséget ahhoz már nem, hogy hogyan tudnák hatékonyan felhasználni, elkölteni a pénzt – összegezte tapasztalatait a Roma Sajtóközpont (RSK), amely szerint a kárpótlás nagysága is elmaradt a várttól, illetve más, hasonló tragédiák esetén megszokott összegek mértékétől.

A 2008-2009-ben végrehajtott, hat halálos áldozatot követelő gyilkosságok életben maradt érintettjei számára idén márciusban határozott, összesen hetvenmillió forintos összegű kárenyhítésről az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi), közvetve vagy közvetetten harminc embernek segítséget nyújtva. A kárpótlás lebonyolításával az áldozatsegítésben tapasztalt Fehér Gyűrű Közhasznú Egyesületet bízták meg, az RSK pedig nemrég meglátogatott néhány családot, mire mentek a pénzzel.

Ellátogattak a Borsod megyei Nagycsécsre, az első halálos áldozatot követelő támadás helyszínére, ahol a gyilkosok 2008. november 3-án felgyújtották a Nagy család házát, Nagy Tibornét és sógorát, Nagy Józsefet sörétes puskával agyonlőtték, amikor az égő házból próbáltak menekülni. Ma a túlélők néhány faluval odébb, Oszláron élnek. Ugyancsak elmentek Piricsére, ahol 2008. augusztus 8-án Gyetinás Magdolnát lábon lőtték – a támadók fiára és családjára is tüzeltek, de nem tudnak kitörni a házból, ezért nem futottak bele a lövésekbe. A család azóta is a szabolcsi faluban lakik.

Mint kiderült, a családok némileg jobb körülmények között élnek, de továbbra is anyagi gondokkal küzdenek. Nagyék még 2010-ben a német és magyar állam támogatásával jutottak egy házhoz, amelyen ki tudták cserélni a bejárati ajtót, vettek néhány használt bútort, és az épület mögötti szoba-konyhás lakást is rendbe tudták rakni, de a pénz jelentős része néhány hónap alatt mégis elcsorgott. „Egyszer csak jött egy sms, hogy átutalták a kártérítést. Azóta senki nem keresett minket” – idézte fel az özvegy Nagy Tibor a kárenyhítés körülményeit.

Gyetinásék a januárban még üresen kongó „szocpolos” házat nemrégiben megvásárolták és felújították: az RSK szerint kulturált lett a fürdőszoba, jól felszerelt a konyha, és a két hálószoba is viszonylag jól berendezett. A terasz lekövezésére azonban a családfő, Gyetinás Tibor további százhúszezer forintot kérne még Balog Zoltán erőforrás minisztertől. Ám a Gyetinás Magdolna részére kiutalt kártérítés sorsa máig ismeretlen. Gyetinás szerint a pénzt az asszony gyámjaként az egyik unokaöccse kezelte, ám nem tudni, hova lett, az ügyben büntetőeljárás van folyamatban.

Az állam hibát követett el, amikor olyan szervezetre bízta a kárenyhítés lebonyolítását, amely korábban semmilyen kapcsolatban nem volt a családokkal – állította az áldozatokkal foglalkozó civil csoport egyik tagja. Gulyás József szerint sok családnak komoly mentorálásra, pszichológusra lett volna szüksége, ám ilyen jellegű segítséget nem kaptak. Márpedig a mélyszegénységben élők kevéssé vannak felkészülve arra, hogy – mint fogalmazott – hogyan költsenek el akár kétmillió forintot is. Minőségibb életet az érintettek azóta sem tudnak élni, a kicsinosított házak asztalára „nem kerül több kenyér”. Gulyás szerint nem ártott volna, ha az egyszeri támogatás mellé havi néhány tízezer forintos életjáradékot is kapnak az érintettek.

A Fehér Gyűrű – amely a feladatra összesen 6,5 milliót kapott az államtól - elnöke másképp látja. Fügedi László szerint van olyan személy, akivel napi kapcsolatban vannak, és mentorokat is kijelöltek a családok mellé. „Van, amikor a családok hívnak minket, de van, amikor mi úgy gondoljuk, hogy meg kell őket kérdezni, hogy mi van” – mondta Fügedi arra utalva, hogy a mentori segítség olyan gyakori, amilyen gyakran szükség van rá.

Szerző