Kemény tárgyalások előtt

Utolsó egyeztető tárgyalásokra kerül sor a Hatok és Teherán képviselői között az ideiglenes nukleáris megállapodás november 24-i lejárta előtt. Szakértők azonban kevés esélyt látnak arra, hogy a dátumig sikerüljön dűlőre jutni a vitás kérdésekről. Nem kizárt, hogy kompromisszumos megoldásként másodszorra is kiterjesztik az ideiglenes egyezmény hatályát.

Az esetleges megállapodás már csak amiatt is történelmi lenne, mert az Egyesült Államok és a perzsa állam közötti 35 éve tartó ellenségeskedésnek vetne véget.

Azért is lenne fontos a közeledés, mert Washington és Irán összefogva léphetne fel a közös ellenség, a Szíria és Irak egy részét uraló dzsihadista Iszlám Állam (IS) ellen. Az Egyesült Államok és Irán közötti fal azonban továbbra is nehezen áthatolhatónak tűnik.

Hasszan Rohani elnök ugyan támogatná a megállapodás létrejöttét, mert feloldanák a hazájával szemben elrendelt szankciókat, így Irán gazdasága megindulhatna felfelé a lejtőn, Teheránban azonban továbbra is igen nagy befolyással rendelkeznek az őskonzervatív erők.

Vezéralakjuk az ország vallási vezetője, Irán de facto vezetője, Ali Hamenei, aki ellenez mindenfajta kompromisszumot a Nyugattal.

A ma a bécsi Coburg-palotában kezdődő megbeszélések fő témája az lesz, a perzsa állam hány urándúsító centrifugát működtethet.

A Hatok javaslata értelmében egy egy éves átmeneti időszak után ezeket 2000-4000-re kell csökkenteni és legfeljebb egy tonna alacsony dúsítású uránt állíthat elő az ország.

Irán jelenleg 19 500 centrifugával rendelkezik és 8,4 tonna öt százalékig dúsított uránt állít elő. Teherán szerint túlzóak a Hatok elvárásai, s már jelezte, nem hajlandó ilyen mértékben csökkenteni centrifugái számát.

Nem valószínű ugyanakkor az sem, hogy a megállapodás meghiúsulása esetén végső szakításra kerül sor a Nyugat és Irán között.

Barack Obamának szüksége lenne Iránra ahhoz, hogy a térségben hatékonyabban lépjenek fel az IS ellen. Az amerikai elnök két hete titkos levelet intézett Hamenei ajatollahhoz, ami szintén az óvatos közeledés szándékát jelzi.

Az amerikai elnök előtt még egy akadály tornyosul. Azzal, hogy november 4-én a képviselőház után a szenátusban is többségbe kerültek a republikánusok, nehezebb lesz keresztülvinnie külpolitikai koncepcióját.

Bármilyen megállapodás szülessék is Iránnal, arra a szenátusnak is áldását kellene adnia. Márpedig sok republikánus szenátor inkább szankciópárti, ellenségesen fogadnák az esetleges megegyezést.

Az Egyesült Államoknak figyelembe kell vennie Izrael érdekeit is. Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő a mérsékelt Rohaniban sem bízik, röviddel tavaly augusztusi elnöki beiktatása után „báránybőrbe bújt farkasnak” nevezte.

Izrael attól tart, hogy az Egyesült Államok nagyobb engedményeket tenne a nukleáris program ügyében, csak hogy megszerezze Teherán támogatását az IS-szel szembeni fellépésben.

Netanjahu hétvégén óva intett egy túl gyors megállapodástól. Mint mondta, ha Irán szert tenne atomfegyverre, az „negatív hatással lenne Izraelre, Európára és a világbékére”.

Az is nagyon veszélyes lenne, ha semmilyen megállapodás sem születne, s újra beköszöntene a jégkorszak a Nyugat ér Irán viszonyában. Ez esetben ugyanis Teherán felgyorsíthatja nukleáris programját, s még az eddigieknél is veszélyesebb helyzet alakulna ki a Közel-Keleten.

Nagy kérdés, mennyi idő kellene Iránnak az atomfegyver előállításához. A tavaly novemberi megállapodás aláírása előtt nemzetközi szakértők úgy vélték, erre mindössze két hónap is elegendő lehet a perzsa állam számára.

Az akkor meglévő uránkészletek egy részét átalakították, így azokat már nem tudják nukleáris bomba előállításához felhasználni.

Teherán ugyan rendre azt állítja, csak békés célokra használná nukleáris programját, ám számos jel utal arra, hogy atomfegyver kidolgozásán ügyködik.