Victor Ponta;Klaus Johannis;román elnökválasztás;Románia elnök;

2014-11-18 10:49:00

"Johannist forradalmi hangulat emelte az elnöki székbe"

Többnyire bizakodó hangvételű vélemények jelentek meg kedden az erdélyi magyar lapokban azzal kapcsolatban, hogy a vasárnapi romániai választáson Klaus Johannist, Nagyszeben szász nemzetiségű polgármesterét választották Románia elnökévé.

A kolozsvári Szabadság napilap vezércikkírója úgy értékelte, Johannist már-már forradalmi hangulat emelte az elnöki székbe. A külföldi szavazókörzetek körüli botrány pedig a nagyvilág számára is közérthetően példázta azt az arroganciát, ahogy a Victor Ponta vezette Szociáldemokrata Párt (PSD) a népszolgálatot elképzeli. 

„Valami elkezdődött, érezte a választó, majd kikereste Johannis nevét a szavazó cédulán” - magyarázta a választás pszichológiáját a cikkíró. 

„Klaus Johannis megválasztásával Románia kétségtelenül az európaibb arcát mutatja majd az elkövetkező öt évben, ami tíz év Basescu-uralom után határozottan felüdülés lehet külföldön, belföldön egyaránt. Kérdés persze, hogy a Johannist hatalomra segítő népharag, illetve örömmámor csillapodásával ki marad, mi marad mellette, mekkora marad támogatása és az mire elég? Romániában ugyanis a mássággal szemben táplált előítéleteknél már csak a pontos, jól elvégzett munkával szembeni ellenérzések nagyobbak” - fogalmazott vezércikkében a kolozsvári Szabadság napilap. 

A Maros megyei Népújság is úgy értékelte, hogy a külföldön élő románok választásának a rossz megszervezése, és az e körüli botrány vezetett Johannis győzelméhez. Arra emlékeztet, hogy 2012 elején szintén az utcán indult az a mozgalom, amely Victor Pontát és szövetségeseit hatalomra juttatta. 

„Ez a korábbi kormányzat hibáit eredményesen kihasználó tábor (...) a bársonyszékbe ülve elfeledkezett az ígéreteiről, a választók érdekében szinte semmit, a hatalom megszerzéséért minden lehetségest megtett” - vélte a Népújság cikkírója. 

„Tovább nőtt az a tábor, amely változást szeretne. Amelyet alamizsnával és kampánylufival már nem lehet traktálni, és a szervilis televíziók vitaműsoraival sem megvezetni. Ez jelzés a politikumnak, hogy a saját érdekeik és életszínvonaluk helyett a választókéval kell többet törődni” - állapítja meg a Népújság cikkírója
    

A Kovászna megyei Székely hírmondó napilap is úgy értelmezi a választási eredményt: „kies országunkban is fújdogálni kezdett a változás szele, mely következtében a politikai szélhámosok, kalandorok és bűnözők ideje lassan lejár”. 

„Az elnökválasztás második fordulójának eredménye arra utal, hogy 25 évvel a kommunista diktatúra bukása után Romániában is új értékrend van kialakulóban, s csak rajtunk, az ország normalitást óhajtó lakosain múlik ennek kibontakozása és végérvényes megszilárdulása” - írja a Székely hírmondó napilap.
   

A Krónika erdélyi magyar napilap vezércikkében a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) választással kapcsolatos hozzáállását bírálta. „A szövetség majdnem mindent megtett annak érdekében, hogy valamiféle bizarr ésszerűségre hivatkozva, szociáldemokrata harcostársaival vállt vállnak vetve megőrizze a jelenlegi politikai berendezkedést. Saját kormánypozíciói megvédése érdekében nemcsak választói köztudott akaratával volt képes szembemenni, hanem a teljes romániai társadalmat felrázó új szelekkel is, amikor egyértelműen közölte: Johannist semmilyen formában nem tudják támogatni” - állapította meg a Krónika.

A cikkíró arra emlékeztetett, hogy az első fordulót megelőző kampányban Kelemen Hunor azt hangoztatta, neki nem a másik magyar jelölttel, hanem a teljes román társadalommal van vitája, a többségieket kell meggyőzni ugyanis arról, amit a magyar közösség akar. „Ebből kiindulva még inkább felháborító, hogy az RMDSZ nem látott túl az orra hegyénél, és nem akarta tudomásul venni, hogy a célközönségében rövid idő alatt milyen gyökeres változások mentek végbe. Pedig csak a Majális utcai székházból kellett volna lesétálni a kolozsvári Főtérre, s nyilvánvalóvá vált volna, mi zajlik éppen Erdélyben” - állapította meg a Krónika, mely szerint „valahol kell lennie egy határnak, amelyen túl már nem lehet büntetlenül eltávolodni a szavazóktól, az Erdélyben most magyart és románt összekovácsoló valóságtól”.