A gazda nyert a lepkeperben

Pert nyert Gabnai Ernő, kokadi gazda, akit azzal vádolt meg az ügyészség, hogy védett lepkék élőhelyét és ezzel az állatok hernyóit is kiirtotta, amikor saját telkén engedéllyel ritkította meg a bokrokat. Mint lapunk megírta, a gazdát a ritkítás után néhány hónappal a nemzeti park egyik természetvédelmi őre jelentette fel.

A rendőrség és a Hajdú-Bihar Megyei Erdészeti Igazgatóság visszadobta az ügyet, a környezetvédelmi főfelügyelőség viszont lecsapott. A szakértő az irtás után fél évvel kiszámolta, hogy a gazda gépeinek hatezer keleti lápi bagolylepke hernyója esett áldozatául, amely egyetlen darabjának eszmei értéke 250 ezer forint. Ennek alapján a Hajdú-Bihar Megyei Főügyészség keresetében 1,5 milliárd forintot követelt a gazdálkodótól, arra hivatkozva, hogy a földterületén végzett mezőgazdasági munkálatokkal egy fokozottan védett faj, a keleti lápibagoly lepke 6 ezer példányának pusztulását okozta.

A Debreceni Törvényszék első fokú ítéletében a gazdának adott igazat és elutasította az ügyész keresetét, és 12,7 millió forint perköltség megfizetésére kötelezte a felperest. A bíróság indoklásában leszögezte, sem a károkozást, sem a gazda jogellenes magatartását nem lehetett megállapítani az eljárás folyamán.

Sarkadi Anikó bíró elmondta: a bíróságon a védett faj legelismertebb szakértőjét is meghallgatták, aki kijelentette, máig nem tudni biztosan, hogy a keleti lápibagoly lepke hol él, mivel táplálkozik, illetve hol, hogyan telel. Így viszont nem lehet alátámasztani azt az állítást, miszerint a ritkítással gazda a lepke tápnövényét és a cserjén áttelelő egyedeit pusztította el. A gazda Natura 2000 védelem alatt álló területén egyébként a szárzúzás előtt senki nem érzékelte a lápibagoly jelenlétét, a munkákat követően pedig elpusztult lepkéket sem találtak ott, így nem bizonyítható, hogy a lepke az adott munkavégzés időpontjában bármilyen formában jelen lett volna az adott területen.

A perben az összehasonlítási alap is hiányzott. A Hortobágyi Nemzeti Parkot még 2004-ben kötelezte jogszabály arra, hogy felmérje a Natura 2000-es területek védett állományát, a HNP adatbázisában azonban nem volt a Kék-Kálló völgyére vonatkozó adat. Az eljárás során fény derült arra is, hogy a védett területek a mai napig nincsenek konkrétan behatárolva. A természetvédelmi törvény ugyan nevesíti a lápot is, mint védett területet, de hogy ezek a lápok hol, milyen helyrajzi számon helyezkednek el, nem tudni.

Kiderült, hogy az a tanú, akinek vallomására az ügyészség keresetét építette - olyan "bizonyító erejű" fotót mutatott fel a lepkéről, amely egy hajdúsámsoni lakásban, mesterséges körülmények között készült és a felvételen csak azért eszik a lepke rekettyefüzet, mert azt adtak neki.

Sarkadi Anikó azt is megállapította, hogy a kokadi gazda az Erdészeti Hatóságtól jogerős fakivágási engedéllyel rendelkezett. A hatóság azonban az engedély kiadása folyamán nem vette fel a kapcsolatot sem a Hortobágyi Nemzeti Parkkal, sem a természetvédelmi hatósággal. Amikor pedig egy évvel később a NEBIH megsemmisítette az engedélyt, az alperes már rég túl volt a fakivágáson. A gazda tehát annak tudatában végezte el a mezőgazdasági beavatkozást, hogy jogerős engedéllyel rendelkezik.

Az ítélet nem jogerős, a felek az ítélet átvételét követően, 15 napon belül fellebbezhetnek.