Tejelés

Egykori levitézlett köztársasági elnökünk által pallérozott magyar nyelvünk olyan gazdag, hogy a korrupció számos szinonimáját tartalmazza. Egyik szinonima például a tejelés. Édes anyanyelvünknek remélem Polt Péter főügyész úr is alapos ismerője, bár egyes panama gyanús ügyekben olyan kacskaringósan fogalmaz, hogy ahhoz lassan magyar-magyar tolmácsra lesz szükség. Bár én értem az érthetetlent. És ezek olyan ügyek, amelyekről a tudatosan kétharmadosan elfogadott állami médiatörvény ellenére is sokat tud a közvélemény. Ez a vasárnapi nyitvatartási újabb abszurd azt mutatja, bár a gazdaságpolitika is erről szól az utóbbi 5 évben diszkriminatív szándékai szerint, hogy kimondjuk, piacgazdaság, óh! A demokratikus, népbarát állam, akkor követ jó gazdaságpolitikát, ha olyan törvényeket hoz, amelyek alapján az állami és nem pártzsebbe tejelnek a cégek. Adózás, és nem protekcionista előnyökön alapuló csalárd formában... Naiv vagyok? Nem, csak a gyermekei és unokái jövőjében bízó nyugdíjas. Szeretnék emlékeztetni: Al Capone is adócsaláson bukott le. Jó volna, ha alaposabban megfontolná a Fidesz kormány, a kétharmados szavazógépezetté silányult kormánypárti frakció minden tagja, és a kormány irányítása alá tartozó adóhatósági és egyéb „önálló” hivatalvezetők is.