A zsidók szégyene címmel Puzsér Róbert és értelmiségi voltát eláruló szerzőtársa, a kulturális antropológus, buddhista főiskola oktatója, Farkas Attila Márton nemrégen könyvet adott ki. Már a kötet címe is elfogadhatatlan, a helyes cím ekként szólna: Az antiszemiták, illetve számos nem zsidó szégyene a holokausztért. Mert Puzsérék egyenlőségjelet tesznek az elgázosított, tarkón lőtt, agyonvert milliónyi zsidó és lemészárolóik közé. És éppen a holokauszt-emlékévet „tisztelik meg vele”.
A szerzők ebből filmet akartak forgatni, de nem találtak hozzá támogatókat, s ebből azt a következtetést vonták le, hogy el akarják őket lehetetleníteni, mert igazat írtak a holokauszt okozta traumákról… Világunk általános prostituálódásának újabb jele, hogy akadtak könyvterjesztők, amelyek egyáltalán vállalkoztak a forgalmazásra. Demagógia azt állítani (amiképpen Puzsérék teszik), hogy mindenki maga döntse el, melyik oldalra áll, az áldozatokéra vagy a hóhérokéra.
Felelőtlenség felnőttséget feltételezni olyan társadalomról, amelyre a súlyos ismerethiány, a tudatlanság, az előítéletesség a jellemző. Ezért az ilyen ügyekben, az erkölcsösség és hitványság, a Jó és a Gonosz, az emberi lényeget kifejező civilizáció létének vagy bukásának alapkérdéseiben – mint a nácizmus és a holokauszt, illetve a Shoá – minden nemzedéket fel kell készíteni. Nem odadobva az egyes embereket és közösségeiket a tudatlanságnak, félelmeiknek. A kötet címlapján díszelgő illusztráció – a Dávid-csillag és a horogkereszt egymásba olvadása – önmagában is felháborító.
