Elfeledésre ítélt ünnepek

Nevezetes évfordulók mellett megyünk el közönyösen, ha a hatalomnak ez áll érdekében. Ezért is volt üdítő élmény a Szép Szóban november elején megjelent, az 1918. október 31-ikén diadalmaskodó őszirózsás forradalomra emlékező cikk. Hivatalos ünnepségeket nem rendeztek ezen a napon. Úgy tűnik, a kurzus hagyja lassan feledésbe merülni az ekkor létrejött első magyar köztársaságot. Biztosan az első köztársasági elnök, Károlyi Mihály személye miatt. Nem tudom, mi a bajuk van Orbánéknak Károlyival. Lehet, hogy Károlyi bizonyos esetekben tévedett, de tisztességét kétségbe vonni nem lehet. Ő nem akart gazdagodni, ő hivatásának tekintette a politikát és nem pénzszerzési lehetőségnek. Fél életét emigrációban töltötte - ott is halt meg -, mert nem volt hajlandó semmilyen diktatúrával egyezséget kötni. Jellemző a mostani politikai elitre, hogy szobra egy kies vidéki város, Siófok egyik szép parkját díszíti és nem az ország főterét. Szégyen. Látszik, hogy az egykori "fiúk" rettegnek még holtában is tőle, mert valódi demokrata volt. Hagyni szépen feledésbe merülni több mint hiba: erkölcsi szégyen, melyre nincs - nem is lehet - mentség.