A Bajor Gizi Szalon lehetőséget ad a színész és a közönség közötti bensőséges kommunikációra és arra, hogy a nézők rendszeresen találkozzanak kötetlenebb formában is a színészekkel.
"Azt szeretném, ha havonta egyszer a színház minden művészével lehetne ilyen formában találkozni, kötetlenül, barátkozva, beszélgetve az előadások végén" - tette hozzá.
Elmondta: a pódiumszínpadot az eddig üresen álló, eredetileg jelmezmúzeumnak tervezett, majd próbateremként használt helyen alakították ki. Az új tér "beüzemelésével" januárban már 60 programot tartanak.
Az Udvaros Dorottya előadásában, Vörös Róbert rendezésében látható első bemutatót követően Bodrogi Gyula és Voith Ági közös produkcióját, Béres Ilona és Tordai Teri A Szkalla lányok című előadását, Horváth Lajos Ottó Szép Ernő-estjét, Nagy Mari, Szűcs Nelli, valamint Farkas Dénes estjét is láthatja a közönség az új helyszínen.
Udvaros Petz Bálint gitárművésszel adja elő Marguerite Duras kisregényének színpadi adaptációját, a Nyáron, este fél tizenegykor című darabot, amelynek alcíme Egy szerelmi gyilkosság története.
Udvaros elmondta: a kisregény előadásának terve már korábban megfogalmazódott bennük.
Az előadást rendező Vörös Róbert írta a színpadi változatot is a műből, amelynek egy korábbi, sokszereplős változatát a Trafóban mutatták be néhány éve, négy alkalommal játszották.
Ezután fogalmazódott meg bennük, hogy a történetet egy nő egyedül is elmesélhetné és egy gitárossal előadhatná. "Az nagyon jó, hogy az ember egyszer csak a nagyszínpadról bekerül egy ilyen közeli térbe, mert egész más koncentrációt követel" - mondta a színész.
Kiemelte: a világhírű francia írónő születésének 100. évfordulója van, tehát éppen ideje megemlékezni róla.
"Az ember azért szeret egy szerepet, mert sokszínű, kegyetlenül vidám és kegyetlenül szomorú, szép és csúnya" - mondta, hozzátéve, hogy akkor szeret egy szerepet, ha az sok mindenre ad neki lehetőséget.
A darabról szólva kiemelte: mindannyiunk életében előfordul, hogy úgy tűnik, minden jó irányba megy. Lendületben vagyunk, tudjuk hova tartunk és azt hogy akarjuk elérni.
Miközben menetelünk ezen az úton, egy csomó mindent nem veszünk észre, elszáguldunk mellette. "Valami rémlik, hogy valamit elfelejtettem, nem törődtem a férjemmel, a gyerekemmel, a szüleimmel, a barátaimmal, vagy nem úgy, ahogy kellett volna, vagy nem annyiszor" - mondta.
Hozzáfűzte: aztán egyszer csak eljön a pillanat, amikor az ember rájön, hogy valami olyat veszített el, pici apró dolgokat, amikre nem figyelt és amiket nem lehet visszahozni.
