Amikor Németh Miklós lett a kormány elnöke

Az Elnöki Tanács átiratának megfelelően az Országgyűlés Németh Miklóst, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát — 27 ellenszavazat és 36 tartózkodás mellett — miniszterelnökké megválasztotta.

Németh Miklós és Nyers Rezső az ülésszak szünetében Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke előtt letette a hivatali esküt a Parlament Nándorfehérvári termében. Az eskütételnél jelen volt Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, Kállaii Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, valamint Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára.

Az ülés a kormány új elnökének és államminiszterének eskütétele után folytatódott; Németh Miklósnak és Nyers Rezsőnek munkájukhoz Stadinger István kívánt erőt, egészséget. Ezt követően Németh Miklós emelkedett szólásra.

Beszédében kifejezte meggyőződését, hogy az Országgyűlés felelős cselekvésre adott megbízást számára és Nyers Rezsőnek. Hangoztatta: A reformok útján haladva nehéz szakaszhoz érkeztünk. Olyan terepen kutatjuk az utat — éledő önbizalommal és összefogást keresve —, ahol előttünk senki sem járt. A tét nagy. A szocializmus perspektívája az ezeréves Magyarország történelmi sorsával kapcsolódik össze. Természetes, hogy olykor belső feszültséget, bizonytalanságot érzünk, azt viszont biztosan tudjuk, hogy a kibontakozás tartós pilléreit kell kiépítenünk a gazdaságban, a társadalomban és a politikában egyaránt. Ezek a pillérek: a modem jogállamiság, az ország hídszerepe — amely a magyar—szovjet szövetség szilárdságán és nyitott nyugati kapcsolatainkon alapul —, a szocialista piacgazdaság, a minőségi termelést kikényszerítő verseny, a vállalkozói lelemény és a megújulás készsége, a szocialista pluralizmus fokozatosan, alulról felfelé kiépülő intézményrendszere és az abban megnyilvánuló nemes politikai versengés, a társadalmi szolidaritás és a megértés értékei szerint épülő közösségi viszonyok.

Mindnyájan felelünk azért, hogy történelmünk sorsdöntő éveiben képesek leszünk-e összefogni. A feladatok sokrétűek, olykor nehezen összeilleszthetők. Ügy kell a szocialista piacgazdaságot építeni, hogy közben a hátrányos helyzetű csoportokon is segítsünk. A termelési struktúrán úgy kell változtatni, hogy vállaljuk a szociális feszültségeket és konfliktusokat. Az ösztönzési rendszer javításával erősíteni kell az alkotó, teremtő energiák kibontakozásának lehetőségét, ugyanakkor az oktatást, az egészségügyet, a népesedést, a társadalmi beilleszkedést egyaránt magába foglaló, átfogó társadalompolitikai stratégia kidolgozásával megalapozni a hosszútávra szóló békés, alkotó, nyugodt élet feltételeit. Ezt á feladatot csak teljesítménypárti és az emberi problémák iránt fogékony kormányzat teljesítheti, amelynek tettrekészsége erősödik, ha a tudásra támaszkodva áttöri a hivatali bürokráciát, és a munkát — öncélú presztízsharc helyett — szakértői csoportok együttműködésének és egyeztetésének keretében végzi.

Németh Miklós ezután rámutatott: a kormányzat minden szinten és teljes körben felelős a népképviseleti intézményeknek, hiszen csak egy népfrontos kormányzat lehet működőképes. Most és a közeljövőben a kormányzat, a parlament, az összes népképviseleti intézmény, a párt, a társadalmi szervezetek, a tömegmozgalmak és az alternatív szervezetek egyaránt megmérettetnek, mégpedig tetteik alapján.

A kormányfő kifejezte meggyőződését, hogy csak a kitartó és állhatatos szorgalom, a kemény munka, a tisztességes emberi magatartás mozdíthatja ki a társadalmat a holtpontról. Ezt csak közösen, együttműködve tehetjük meg — mondta végezetül, kérve a törvényhozó testület, s általa az ország népének támogatását a kormány munkájához.

Népszava 1988. november 25.