- Könyvet írt költőkről, festőkről, muzsikusokról, matematikusokról, de soha még nem állított egyetlen embert a középpontba. Most miért került Kertész Imre a fókuszba? Ráadásul fontosnak tartotta azt beletenni a könyvébe, hogy nem zsidóbérenc. Mi ennek az oka?
- Én, mint orvos, reprezentatív mintákon próbáltam gyakran egy-egy betegség jellegzetességeit megállapítani. Ezért nekem akkor is nagyon fontos volt, hogy ne egy embert értékeljek, hanem minél többet, amikor művészekről és tudósokról írtam. Általában tizenöt embert elemeztem. Amikor a magyar Nobel-díjasokkal foglalkoztam, tizennégyen voltak. Kertész 2002-ben kapta a Nobel-díjat, tehát eleve nem kerülhetett be a könyvbe, Herskó Ferenc pedig 2004-ben lett Nobel-díjas, őt már értékeltük. Vannak azonban hatan, akiket nem illik hazaszámolni, mert nem is tudnak magyarul. Ha veszem a 3 magyar állampolgárt, illetve 7 magyar születésűt, akkor 70 százalékuk zsidó származású. Ez azért is érdekes, mert amikor 2001-ben 100 éves volt a Nobel-díj, közzétették, hogy addig 719 Nobel-díjat adtak ki, és a díjazottak 18,5 százaléka volt zsidó származású.
- Ez sokkal rosszabb, mint a magyar arány.
- Igen, de így is kiemelkedő érték, mert a világ népességén belül a zsidók aránya 0,2%. Tehát, ha valaki zsidónak születik, akkor csaknem százszor nagyobb a „kockázata”, hogy Nobel-díjat kap. Ugyanakkor érdemes hangsúlyozni, hogy a magyar kultúrában a kiegyezés és az első világháború között Eötvös József, aki létrehozta az európai iskolarendszert, és a fia, Eötvös Loránd, aki 1895-ben behozta a vallási felekezetek egyenjogúságát, olyan zsidó virágzást indítottak el, mint sehol Európában. Mindig csak az antiszemitizmusról van szó, miközben Magyarországon a Monarchiában olyan filoszemita légkör volt, hogy még az európai fejlett országokhoz képest is sokkal jobban érvényesült itt a zsidóság.
- 15 kiemelkedő magyar matematikusról írt, közülük 13 volt zsidó.
- Így míg a magyar Nobel-díjasoknál 70 százalék a zsidók aránya, a kiemelkedő magyar matematikusoknál 87.
- Miközben nagy részük elhagyta az országot, nem itt teljesedett ki kivételes talentumuk. Amikor ők elmentek, már közel sem volt filoszemitizmus, ahogy manapság sem ez van túlsúlyban. Ennek az okát miben látja?
- A zsidóságnak sok jellegzetessége van, az egyik a mobilitás, hiszen őket ezer év óta üldözik. Szilárd Leónak például soha nem volt bejelentett lakása. Mindig albérletekben vagy szállodákban lakott, és két kofferje volt, hogy ha kell, gyorsan tudjon menekülni. A zsidóságra nem volt jellemző a Szózat üzenete, hogy itt élned, halnod kell. Ők tudták, hogy oda kell menniük, ahol a legjobbak az esélyeik. Izgatni kezdett, hogy a zsidók sok területen miért teljesítenek ennyire jól; netán jobbak a génjeik?
- Nem volt az ön számára nyilvánvaló, hogy ez képtelenség?
- Nem, mert azért én sok zsidó tudóssal beszéltem, akik mondtak olyan szamárságokat, hogy „Miért csodálkozol? Hát mi vagyunk a kiválasztott nép, persze, hogy jobbak a génjeink!”. Londonban kezdtem ezzel foglalkozni, ahol igen nagy szakirodalmat találtam ehhez, és amikor hazajöttem, írtam egy tanulmányt a Valóság című folyóiratnak, és odaadtam Sükösd Mihálynak. Ő azt mondta, hülye vagyok, hogy képzelem, hogy ezt közölni lehet. És továbbította az írást a kultúra akkori fő korifeusának, Aczél Györgynek. Aczél behívott, és először azt kérdezte: „maga zsidó?”. „Nem”, feleltem. „Akkor miért foglalkozik velünk?”, tudakolta, és azt állította, hogy rasszista vagyok. Mondtam, hogy nem, csak azt gondolom, hogy a zsidó kultúra az emberi adottságokat jobban ki tudja virágoztatni, és ezt el kell tőlük tanulni.
- A zsidó kultúrában kiemelten fontos a tanulás.
- Egy zsidó fiúnak 4 éves korában el kell kezdenie írni, olvasni tanulni. 6 évesen el kell mennie a zsinagógába és fel kell olvasnia a Tórát. És ott rögtön észreveszik, ha ez a gyerek kivételes adottságú, és akkor már nemcsak a család, hanem az egész zsidó közösség gondoskodik arról, hogy ezt a tehetséges gyereket futtassák, a legjobb iskolába, és utána a legjobb egyetemre járjon.
- Vagyis nem egyen-tankönyvből akarják neki hajszálra ugyanazt tanítani, mint mindenki másnak.
- Sőt, azokban a zsidó családokban, amelyekből a Nobel-díjasok jöttek, elemi iskolába nem is járatták őket. Profi magántanítók foglalkoztak velük, hogy vegyék észre, pontosan miben is tehetségesek.
- Káin és Ábel példáját hozza a könyvben, azt, hogy Káin dühében, mert Ábel sokkal többet tud nála, agyoncsapja őt.
- Szerintem Auschwitznak ez a tanulsága. Amikor az átlagos emberek nagy tömege rájön, hogy ezek vezető pozíciókban több pénzt keresnek, gazdagabbak, és kiszorítják őket, erre a reagálás nem az, hogy a zsidó kultúrától el kellene tanulni sok mindent, hogy mi is érjük el azt a színvonalat. Kertész Imre írt is erről egy könyvet.
- A minálunk meglévő antiszemitizmus egy része abból is táplálkozhat, hogy a politikai vezetésben jó néhány negatív zsidó szereplő is volt.
- Ez a Tanácsköztársasággal kezdődött. A zsidók sok tekintetben el voltak nyomva, ugyanakkor jobb képességűek voltak az átlagnál. Hát természetes volt, hogy meg akarták változtatni a társadalmat. Nem véletlen, hogy a kommunista mozgalom vezető rétege jelentős részben zsidókból állt, Lenin is az volt. A Tanácsköztársaságban Kun Béla és Szamuely szintúgy, de Rákosi, Gerő, Révai, Farkas is. Ez nagy szerencsétlensége a zsidóságnak. Nem fogták föl, hogy mennyit árt ez nekik.
- De most van bármi ok antiszemitizmusra, vagy csak "igény mutatkozik rá"?
- Csoóri Sándor írt egy tanulmányt arról, hogy a zsidó kultúra elfoglalja a magyar kultúrát. Végig lehet gondolni, hogy 80 ezer zsidó él nálunk, ami 0,8 százaléka a lakosságnak. Ezek után nem hiszem, hogy félni kell attól, hogy ez a 0,8 százalék kiöli a magyar kultúrát és a zsidó tradíciót erőlteti ránk. Nem kellene félni, hanem a zsidó kultúrától el kellene tanulni azt, amiben ők jobbak, és a magyar tradíciókkal egyesíteni.
- Kertész Imre esetében az a furcsa, hogy nálunk sokan csak akkor vették észre, hogy ő egyáltalán létezik, amikor Nobel-díjat kapott. Ön a díj átadása előtt vagy után olvasta a Sorstalanságot?
- Előtte azt sem tudtam, hogy kicsoda Kertész Imre. Amikor jöttem haza Amerikából, a repülőn olvastam, hogy Nobel-díjat kapott. Egész biztos voltam benne, hogy Kertész Ákos kapta, akinek jó darabjai voltak. Bitó Lászlóéknál, baráti társaságban, gratuláltam is neki. Ennyire nem ismertem Kertész Imrét, aki teljesen elüt a Nobel-díjasoktól. Szegény zsidó családból származik, a Nobel-díjasok pedig menő családokból. Rossz házasságban születik, amiben az anya nem szereti a férjét, és még azt is vállalja, hogy inkább az ő hibájából mondják ki a válást, így csak hetente egyszer láthatja a gyereket. Az apa pedig beteszi egy intézetbe. 6 éves korától 11 éves koráig egy borzasztó intézetben van, ahol porosz módszerekkel bánnak a gyerekekkel. Amikor kikerül az intézetből, visszaveszi az apja, aki újra megnősül. A fiú viszont a mostohaanyját nagyon utálja. 14 éves korában pedig elviszik Auschwitzba, és amikor hazajön, nem tud mit kezdeni magával. Belép a pártba, újságíró lesz, de közben azért lézeng. Rátalál egy baráti körre, Szenes Ivánra, Kállai Istvánra. Bohémek. Kertész elmesélte nekem, mekkorákat piáltak, kártyáztak, kuplerájba jártak. A genetikus számára az az érdekes, hogy Kertész a legrosszabb tanulók közé tartozott, mert rühellt tanulni, Auschwitz után ugyan leérettségizett, de semmifajta magasabb végzettséget nem szerzett. Kállai Istvánnal írt könnyed, sikeres darabokat. De egy idő felismerte küldetését, elkezdett írni magának és nagyon komoly önképzésbe kezdett, amiben sokat segített műfordítói munkássága. És ahogy elmondta nekem, a nagy megvilágosodás akkor volt, amikor mint újságírót kiküldték a Keleti pályaudvarra, hogy tisztázza miért késnek a vonatok. Vár ott az információkra, jönnek vele szemben az emberek, és hirtelen rádöbben, ő arra született, hogy ezeknek az embereknek megírja, mi az Auschwitz-jelenség. Ez is mutatja, hogy a genetikai adottságaink csak egy lehetőség-birodalmat tartalmaznak, és a külső tényezőktől függ, hogy mi lesz belőlünk. A családjában nemhogy író nem volt, de kivételes képességű emberek sem.
- Kertész miért tartott a közelmúltban fontosnak átvenni egy olyan kitüntetést, amivel bizonyos mértékig legalizált legalizálhatatlan dolgokat?
- Ezt Schiff András is felrótta neki. Hiszen Kertész Imre szerint nemcsak a fasizmus, hanem a Kádár-rendszer is rossz volt, és a jelenlegi rendszert is kritizálta. Úgy vélem a felesége is azon a véleményen volt, hogy el kell fogadni ezt a megbecsülést.
- Ön is kapott nem is olyan régen egy kitüntetést…
- Furcsálltam is, hiszen a kereszténydemokraták szemében én ellenség vagyok. Balog Zoltán miniszter elmondta nekem, hogy ő, mint lelkész, korábban követte a pályámat, és annak idején fel volt háborodva, hogy az örökbeadás-ügyben meghurcoltak. Azt mondta, nem tudja pontosan, mi történt, de azt igen, hogy 70 magzat életét megmentettük.
- Nem gondolt arra, hogy nem veszi át a kitüntetést?
- Miután ezt mondta, nem. Amikor a kitüntetést átvettem, biztos voltam benne, hogy három héten belül meghalok. Mindig úgy éreztem, hogy engem Magyarországon nem becsülnek meg, külföldön sokkal inkább. És Balog minisztertől jött egy ilyen gesztus, hogy mennyire sokra tartja az életművemet, amihez hozzátette, reméli, elfogadom a kitüntetést. Jólesett az életem végén kapott elismerés, ezért elfogadtam.
- Hogyan történhetett, hogy orvosként azt hitte, három hét múlva meghal, és szerencsére nem így történt?
- Ezt most sem értem. 2013 májusában, amikor jött a betegség, azt mondták, ha nem megyek bele a kemoterápiába, hamarosan meghalok. A kemó után következett öt olyan hónapom, amikor nagyon jól voltam, ekkor írtam a könyvet Kertész Imréről. Sajnos visszaestem, kipróbáltak rajtam egy csodagyógyszert, ami hatástalan volt. Leállt teljesen a csontvelőm, csak rákos sejtek voltak benne, s ekkor azt mondta az engem kezelő professzor, Masszi Tamás, hogy nincs más lehetőség, mint egy második kemó. Lehet, hogy belehalok, mert olyan drasztikus, de nincs más esély, ha szerencsénk van, akkor ez kiöli a ráksejteket, és a negyedik hétre visszajön az én csontvelőm. Borzasztó volt, többet nem engedek ilyet. Nem jött vissza az elképzelt időre a csontvelőm, két napig mesterségesen tartottak életben, mesterségesen tápláltak. Az ötödik hét harmadik napján jött vissza a csontvelőm. Még tolószékben mentem haza, nem tudtam járni, 15 kilót fogytam. Most pedig jól vagyok, azt mondták, legalább három hónapom van. Sőt teljesen egészségesnek érzem magam, félek, hogy ez a vesztemet is jelezheti. Irtó furcsa, nem lettem vallásos, de este imádkozom a Mindenhatóhoz, mert az orvosaim is azt mondták, hogy ez csoda.
- És bízik még egy csodában, hogy tovább is élhet?
- Nem tudom. Este megköszönöm, hogy milyen jó napom volt. Fura, hogy én, mint totál ateista, hogy jutok el idáig, amikor egy ilyen irracionális gyógyulást tapasztalok.
- Nagy port vert fel az a sajtótájékoztató, amin a saját nevével hirdetett magzatvédő vitamint népszerűsítette, úgy, hogy az újságíróknak maszkot kellett fölvenniük, mert az orvosai szerint ön akkor immunológiailag teljesen védtelen állapotban volt. Mégis terhes anyák, sőt csecsemők is voltak ott. Akadt, aki ezt kifogásolta, önt is támadva.
- Jogos volt ez a támadás. Miközben jólesett, hogy többen meg kiálltak mellettem. Körülbelül 15 éve tudom, hogy a mostani magzatvédő vitamin-gyakorlat rossz. A gyógyszergyárak egymással vetélkednek, és azzal próbálják egymást überelni, hogy újabb és újabb komponenseket tesznek bele, miközben mindössze négy vitamin korrigálja azt a génhibát, ami a nyitott-gerincet okozza. Akkor mi a fenének 21 vitamint adni? Én elkezdtem ezt forszírozni. Egy svájci gyár ráharapott, mert rájöttek, hogy mennyivel olcsóbb lesz így a szer, de ez a vezérkar rajta volt azon a Swissair gépen, amelyik beesett a tengerbe. Tehát a szövetségeseim mind meghaltak. És aztán két évvel ezelőtt megjelent nálam egy kecskeméti orvoscsapat, hogy ők szeretnének egy ilyen magyar magzatvédő vitamint, és ehhez szereztek is 50 milliót.
- De Amerikában, ha jól tudom, simán belesütik a kenyérbe.
- Igen a folsavat, egész Amerikában ez kötelező. Ezt még Hillary Clinton intézte el 1998-tól, aki mint First Lady beleszólt az egészségügybe. Azóta a világ 74 országában van így. Ettől 30 százalékkal csökken a rendellenesség, 20 százalékkal a stroke, és az autizmus is a felére redukálható. Nekem nagyon fontos a magzatvédő vitamin, mert a tudományos eredményeimnek ez az egyik gyakorlati hasznosítása, de a sajtótájékoztatót tényleg rosszul hirdették meg.
- Kutatással, gyógyítással, ismeretterjesztéssel foglalkozott mindig is…
- M. Kiss Csaba írja az önéletrajzomat. Ebbe azért mentem bele, hogy megmagyarázzam, az életemben 70 százalék volt a kutatás, 25 százalék, hogy orvos voltam, és mindössze 5 volt, hogy belekeveredtem az ismeretterjesztésbe. Magyarországon mindenki innen ismer, és ez ellen küzdök. 34 ezer gyereknek segítettem, hogy egészségesen szülessen, erre vagyok büszke és nem tévés szerepléseimre.
- Próbált reneszánsz ember lenni, miközben a tudományban most inkább a részterületek részterületével foglalkoznak.
- Személyiséghibám, hogy túl sok mindennel foglalkozom. Foglalkoztam például a pedofíliával is. Nem értették miért teszem, amikor a pedofilokat mindenki utálja. Hát azért, mert orvos vagyok, és eljöttek hozzám segítséget kérni. A művészekről, tudósokról szóló könyveimben azt akartam megérteni, hogy mitől lesz valaki géniusz. És ebben nyilvánvalóan magamat is kerestem. Apukám szobafestő volt, anyukám varrónő. Azt kutattam, hogy akkor én miért vagyok egészen más. És miért hiszem azt, hogy a képességeim az átlagot jelentősen meghaladják. És hát az exhibicionizmusom is működött, genetikai adottság ez a kitárulkozás.
- Többször leírta a tudósokról, hogy ellentétben a művészek jelentős részével, vigyáznak magukra, egészségesen, és rendszerint sokáig élnek. Nyilván önmagáról is ezt gondolta.
- Kiszámoltam, hogy körülbelül 90 éves koromig fogok élni.
- Megnézette a géntérképét, ami azt mutatta, hogy a prosztatarák jelenti önre a legnagyobb veszélyt, meg is műtette magát.
- Amikor a kisfiamat vállaltam a szerelmemtől, abban benne volt, hogy még megérem az érettségijét.
- Csalódott a géntérképben?
- Igen, ez is mutatja, hogy azért a genetika sem tévedhetetlen. A nagy számokra érvényes törvényekben mindig ott van a tévedés lehetősége.
- Korábban mondta nekem, hogy a következő nagy könyve a politikusokról szólt volna. Esetleg belevág még ebbe?
- Hát, azért egy ilyen könyv két év munkája. Érdekes lenne Eötvös Józseftől kezdve Deákon át Bethlenig megnézni, mitől lettek nagyok. De erre már nem lesz időm.
- Újra rendel viszont.
- Szerdánként rendelek. És ettől meg vannak hatódva a hozzám fordulók, de én is, mert sikeresen tudok nekik segíteni.