Juncker marad és tervez

Nagy többséggel bizalmat szavazott az Európai Parlament Jean-Claude Junckernek, az Európai Bizottság elnökének. A szavazás ismét bebizonyította, hogy az EP-ben az igazán fontos ügyekben jól működik a szocialisták és a Néppárt úgynevezett „technikai koalíciója”. Amihez most a liberálisok is csatlakoztak. A jobboldali euro-szkeptikusok által kezdeményezett indítványt a kisebb baloldali pártok sem tudták teljes szívvel támogatni, hiszen a Zöldek és az Európai Baloldal hisznek az egységes Európában, ha másképp is képzelik el a jövőjét, mint a centrista pártok.

Juncker egyébként egy nappal a bizalmi szavazás előtt mutatta be – Martin Schulz EP-elnök és vezető gazdasági szakemberek jelenlétében – az önmagáról elnevezett „Juncker-tervet”. Ennek keretében 315 milliárd eurónyi összeggel akarják élénkíteni az európai gazdaságot. Ebből a hatalmas összegből 16 milliárdot közvetlenül az Európai Unió, 5 milliárdot pedig az Európai Befektetési Bank finanszírozna, a többit magántőkéből, nem kis részben tengeren túli befektetőktől gyűjtenék össze.

A befektetésekhez ugyanakkor állami garanciavállalást várnak el a tagállamoktól, ami kétségkívül kockázatos dolog. Éppen ezért Juncker úgy nyilatkozott, hogy ha egy tagállam kizárólag e befektetési csomag miatt lépi át a stabilitási paktumban engedélyezett költségvetési hiány értékét, akkor ez nem számít bele a hiányba. A terv szerint olyan nagy beruházások történnének Európában, amelyek összesen legalább egymillió új munkahelyet teremtenének.

A terv megosztja a gazdasági elemzőket. Juncker minden egyes uniós euróhoz tizenötször annyi magánbefektetést szeretne szerezni, és kérdés, hogy a piac hajlandó-e erre. A befektetésekhez vállalt állami garancia is vitatott kérdés, hiszen előfordulhat, hogy a végén az adófizetőknek kell állni a sikerületlen beruházások terheit. Mivel a reménybeli befektetők többségét a tengeren túlról várják, a dolog végső soron arról is szól, bíznak-e még a világgazdaság főszereplői a „vén Európában”?