Örvendetes dolog az emberek gazdagodása. Örülök, hogy egyeseknek van pénzük milliós utazásokra, másfél napos útra egy koncert miatt, mindezt sleppel, de családtagok nélkül. Pedig a volt polgármesternek több gyermeke van, és talán valamelyik, netán a kedves –fáma szerint elhagyott- felesége is megérdemelte volna a közös koncertezés és vacsora élményét. Örülök, hogy egy volt politikusból szóvivőség útján előrelépett államtitkár milliárdot tudott felhalmozni. Örülök, hogy egy bibliai vezetéknevű politikusnak futja a vadászatokra a z arany karóra és luxuséletvitel mellett is. Örülök, hogy a világ legifjabb külügyér zsenijének is olyan iramban gyarapodik vagyona, amire hazánk lakosságának legalább 90 százaléka, csak fényévnyi időben gondolkodva tudna szert tenni. Dühös vagyok viszont azért, mert egy beteg politikus, az őt túl rámenősen kérdező újságírót legyilkosozza. Dühöm, haragom további okait nem sorolom, mert egy kolumna is kevés lenne hozzá. Nem egy a 12 dühös emberből, hanem egy a feltehetően tárgyilagosan gondolkodni próbáló, honi embermilliókból.