Figyelmeztetés

Nagy bajt lát a Fidesz alelnöke a pártjában. Mondhatnánk, Pokorni Zoltán már könnyen beszél, mert "csak" polgármester, így nem lehetett parlamenti képviselő. Ám mégis csak ő a vezető kormánypárt, vagyis a kétharmad egyik irányítója, még ha a szerepe az utóbbi időben láthatóan csökkent is. Legutóbbi interjújából pedig az is kiderül, hogy figyel és lát és gondolkodik is (ami azért nem mondható el a kétharmad valamennyi befolyásos politikusáról).

Amit mond, azzal is veszélyt jelez. De szavai mögött jól érzékelhető a kimondatlan aggodalom is. Az, hogy a helyzet - számukra - rosszabb, mint amiről jelenleg egyáltalán beszélni lehet. Pokorni figyelmeztet. Arra, hogy a korrupciós vádak miatt egy felelős kormánytag, vezető politikus már nem engedheti meg magának azt a fajta urizálást, ami lehet, hogy korábban elment. S bár nem említi, de felismerhető, hogy Lázár Jánosról van szó, amikor azt nézik, hogy ki milyen órát hord, Kósa Lajosról, ha a nyaralás kerül szóba és Szijjártó Péterről a nagy házak kapcsán.

Aztán - fideszes szokásnak megfelelően - kimondja Gyurcsány Ferenc nevét is. Csakhogy nem úgy, ahogy a kánon megköveteli. Azt állítja ugyanis, hogy nem Gyurcsány mozgatja az Egyesült Államok külpolitikáját, azt sokkal inkább a saját érdekei, meg a félelmei”. Ez már önmagában is eretnek gondolat, hát még az, hogy a többiektől eltérően látja Amerikát. „A páncélunkon ütött egy rést az Egyesült Államok, egy kis lyukat, de azon a lyukon folyik be a víz. És ezt a vizet kell most megszüntetni" - véli.

Mindez már így is elég kemény. És nem vág bele az (átalakítás előtt álló) fideszes kommunikációba. Ám a baj fő okáról - bár nyilván ő is látja - nem beszél. Arról ugyanis, hogy Orbán kezéből kicsúszni látszik az irányítás. A kedves vezető eddig kézben tudta tartani "urizáló" famulusait. Ám azok az utóbbi időben önálló életre keltek. Ha eddig az volt a jelszó, hogy csak központi utasításra lopunk, csalunk, hazudunk, akkor mostanában ezt már mindenki saját belátása szerint teszi.

Pokorni látja, mekkora bajt jelentenek az elszabadult kiskirályok. De annál többet nem tehet, mint hogy a maga szerény eszközeivel felhívja rájuk a figyelmet.