Folyik a harc a FIFA és az UEFA között

Publikálás dátuma
2014.12.03. 06:54
Sepp Blatter, a FIFA elnöke mintha egyre mélyebbre kerülne a szövetségét ért bírálatok miatt FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/CLIVE
Tovább folytatódik a Nemzetközi- és az Európai Labdarúgó Szövetség közötti háború, amelynek hullámai már a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot is kezdik elérni. Thomas Bach, a NOB elnöke ugyanis azt közölte, nem ütközhet a 2022-es téli olimpia a katari labdarúgó vb-vel.

Michel Platini, az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) elnöke előzőleg úgy vélte, a futball érdeke azt kívánja, hogy a világbajnokságra januárban vagy februárban kerüljön sor.

Így azonban éppen belecsúszna a hagyományosan februárban kezdődő téli olimpiába. A NOB elnöke kifejtette, a sportolók, a szurkolók és a szponzorok számára is kedvezőtlen lenne, ha egy időpontban kerülne sor a két eseményre. Közben folytatódik az UEFA és a FIFA egymásnak való üzengetése.

Reinhard Rauball, a Német Labdarúgó Szövetség elnöke, ismételten azzal fenyegette meg a FIFÁ-t, kilép az UEFA, amennyiben nem hozzák nyilvánosságra Michael Garcia jelentését, amelyben az amerikai ügyész azt vizsgálta, történt-e korrupció a 2018-as oroszországi és a 2022-es katari világbajnokság odaítélésénél.

Rauball szerint az egész ügy miatt megkérdőjelezhetővé vált a nemzetközi szövetség szavahihetősége. A német szövetség elnöke azt közölte, olyan bizalomvesztésről van szó, amilyenre még nem volt példa.

„Két megoldás lehetséges. Nemcsak az etikai bizottság döntését kell nyilvánosságra hozni, hanem a Garcia-jelentést is. Ki kell derülnie ugyanis, mik voltak a vádak, s milyen döntés született ezekről” – fejtette ki a Kicker honlapján.

Úgy vélte, ha a nyilvánosság nem ismerheti meg a teljes jelentést, akkor az UEFÁ-nak felül kell vizsgálnia a FIFÁ-ban játszott szerepét.

Rauball politikai támogatást is kapott. Thomas de Maiziere német belügyminiszter üdvözölte a német szövetség és az UEFA „reformok irányába tett lépéseit”.

Egyre valószínűbb tehát, hogy az UEFA saját jelöltet indít Sepp Blatter ellenében a FIFA jövő évi elnökválasztásán. Ugyanakkor az európai szövetség is komoly bizalmi válsággal küzd.

Michel Platini, az UEFA elnökének szavahihetőségét aligha erősítik azok a Sunday Times által vasárnap nyilvánosságra hozott dokumentumok, amelyek szerint egy Picasso festményt kapott Moszkvától az orosz rendezés támogatásának fejében.

Maga az érintett hazugságnak nevezte a brit parlament sportbizottsága által megszellőztetett dokumentumot. Szerinte az egész pletyka nemcsak hogy minden alapot nélkülöz, nevetséges is.

Az ügy egyre bizarrabb fordulatokat hoz. Brit lapértesülés szerint az angol szövetség, az FA szakembereket bízott meg avval, hogy kémkedjenek a rivális országok pályázatai után.

Az angolok a 2018-as vb megrendezésére pályáztak, de a 2010. decemberi szavazás során már az első fordulóban kiestek.

Mind több jel vall arra, hogy Katar és Oroszország nemcsak jelentős összegekkel „segítette” a vb odaítélésével kapcsolatos döntés meghozatalában a végrehajtó bizottsági tagokat, hanem politikai nyomásgyakorlásról is szó lehetett.

Olyan hírek is napvilágot láttak, amelyek szerint Vlagyimir Putyin orosz elnök magát Blattert bízta meg azzal, hogy támogatókat gyűjtsön az orosz pályázathoz a FIFA végrehajtó bizottságában.

Bizonyíték azonban nincs. Annyit tudni mindössze, hogy a Garcia-üggyel foglalkozni kíván a FIFA végrehajtó bizottsága a karácsony előtti marokkói ülésén.

Legutóbb egyébként az Angol Labdarúgó Szövetség elnöke, Greg Dyke írt nyílt levelet Sepp Blatternek, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség elnökének, amelyben a Garcia-jelentés nyilvánosságra hozatalát követelte.

November 13-án azonban Hans-Joachim Eckert, a szövetség etikai bizottsága vezetője bejelentette: semmiféle korrupció nem történt, a Garcia-jelentés alapján legalábbis nem jutott ilyen következtetésre.

Az amerikai ügyész megtámadta a döntést, végül kompromisszumos megoldás született, melynek értelmében Domenico Scalának, a FIFA könyvvizsgáló bizottságának vezetőjének továbbítják a dokumentumot, s majd ő eldönti, mennyi információt kell eljuttatni abból a végrehajtó bizottságnak.

Szerző

Ki lesz a legnépszerűbb magyar sportoló?

A szurkolók vasárnap éjfélig szavazhatnak az általuk legnépszerűbbnek tartott sportolóra, aki a címmel járó díjat december 18-án, a Sportcsillagok Gálaestjén veheti át. A rangos eseményen a Magyar Sportújságírók Szövetsége (MSÚSZ) tagjainak voksai alapján – immár 57. alkalommal – az év legjobb sportolóit díjazzák.

A szurkolói szavazás listáján 170 sportoló neve szerepel, olyanoké, akik az idei felnőtt világbajnokságokon, Európa-bajnokságokon, a téli olimpián vagy a nemzetközi kupaküzdelmek során értek el kiemelkedő eredményt egyéniben vagy csapatban.

A zárás előtti hajrában az első nyolc helyen a hétfőn a világ legjobb női úszójának választott Hosszú Katinka, az elmúlt két évben legnépszerűbb Michelisz Norbert autóversenyző, Kiss Norbert kamionversenyző, Miklós Edit alpesi síző, Berki Krisztián tornász, Kovács Mária ökölvívó, Görbicz Anita kézilabdázó és Kasza Róbert öttusázó áll.

Szavazni a facebook.com/sportcsillagok oldalon az e-mail cím megadása után lehet. A közönségszavazás keretében tizenhárom szerencsés szurkoló értékes nyereménnyel gazdagodik.

Így gazdára talál három kétszemélyes VIP-jegy a díjátadó gálaműsorra és az azt követő vacsorára, valamint tíz értékes adidas-ajándék. A december 18-i eseményt a Duna Tv élőben közvetíti.

Szerző
Frissítve: 2014.12.02. 22:04

A tőzsdeügynök képei

Publikálás dátuma
2014.12.03. 06:47
Mestitz Lajos Bajor Gizivel táncol a Fészek Klub háború utáni újranyitása alkalmából rendezett bálon 1945 őszén FORRÁS: MESTITZ
Egyetlen napra ismét együvé kerültek egy egykori magángyűjtemény képei: egy különleges könyvbemutató alkalmából a Kieselbach Galéria falain találkoztak sok év után újra egy volt budapesti tőzsdeügynök műkincsei, köztük Derkovits, Ferenczy Károly és Rippl-Rónai festményei. A rendhagyó kiállításon mutatkozott be Martos Gábor rendhagyónak számító kötete, A tőzsdeügynök képei.

A Kieselbach Galériában egyetlen napra ismét egymás társaságában volt látható egy mindeddig ismeretlen magángyűjtemény 29 festménye, köztük Rippl-Rónai József, Ferenczy Károly, Derkovits Gyula főművei.

A különleges eseményre egy könyv megjelenése adott alkalmat: Martos Gábor művészeti író tollából megszületett ugyanis az első olyan kötet, amely egy korábban ismeretlen egykori „kis gyűjtemény” történetét mondja el.

Ennek jelentőségét Kieselbach Tamás a kiállítás és a könyv bemutatásakor úgy fogalmazta meg, hogy a hazai műgyűjtés teljes történetét több száz, sőt, több ezer kisebb gyűjtemény adja ki, az egykor a polgári lakások díszeiként szolgáló festmények rajzolják ki a hazai műgyűjtés jellegzetes vonulatait.

Ahogy mondta: „minden gyűjtőnek, minden gyűjteménynek jár egy könyv”. Ezt a könyvet írta meg Mestitz Lajosról, a vészkorszakban kikeresztelkedett tőzsdeügynökről Martos Gábor.

A Typotex Kiadó gondozásában és a Kieselbach Galéria támogatásával megjelent A tőzsdeügynök képei című kötet egy izgalmas történetet mond el, és először mutatja be teljességében a gyűjtemény ma ismert összes darabját.

A szerző évekkel ezelőtt kezdett kitartó nyomozásba, népszámlálási, háborús kárstatisztikai dokumentumokból, levéltári iratokból lépésről lépésre rekonstruálta, mi történt a tulajdonossal és mi a képeivel.

– A témába véletlenül botlottam, még 1963-ban – mondja Martos Gábor a könyv születéséről. Az akkor tíz éves gyerek egy betegségét gyógyítandó szerencsésen kikerülhetett Svájcba.

Itthoni kezelőorvosa szervezte meg, hogy Zürichben jó barátnője vegye szárnyai alá a kisfiút. A barátnő Mestitz Lajosné volt, a műgyűjtő tőzsdeügynök felesége.

– Útban a szanatóriumba az akkor már Zürichben élő Mestitz-házaspár egy panzióban bérelt két szobájában is eltöltöttem pár napot – mondja Martos.

– Emlékszem, a falakon sok kép volt, de őszintén szólva egyetlen egyre emlékszem csak, amely magáról Mestitz Lajosról készült. A sors fintora, hogy éppen ez az egyik olyan kép, amely nem tért vissza a gyűjteménnyel Magyarországra, a gyűjtő halála után valahol Svájcban elveszett.

A szépen illusztrált könyvből egy különös, már-már különc ember portréja sejlik fel, aki – mint egy rokona naplófeljegyzéseiből kiderül – Budapest ostroma idején sem ment le a többiekkel a pincébe, és nem is helyezte, mint sokan mások, biztonságos helyre mintegy 40-50 képből álló műgyűjteményét.

A légitámadások idején is ott ült Kossuth Lajos téri harmadik emeleti szobájában, festményei és könyvei társaságában, mivel fatalistaként a háború miatt sem volt hajlandó megválni tőlük.

Egy bombatámadás következtében a lakás egyik szobája eltűnt, és vele együtt eltűnt jó pár festmény is. Hogy milyen darabjai semmisültek meg akkor a gyűjteménynek, azt persze a több mint fél évszázaddal később nyomozó kutató már nem tudta kideríteni.

A képek eredetéről is csak egy rokoni félmondat vall: a még békésebb években rendszeresen jártak kiállításokra, aukciókra. A tulajdonos 1947-ben Svájcba emigrált, képei később fokozatosan „szivárogtak” utána.

Majd évek múlva hazatértek. A tulajdonos meghalt, aztán meghalt az őt Svájcba követő felesége is. A képek jó része ezután visszakerült Magyarországra.

– Én 2000-ben kezdtem el intenzíven foglalkozni a műkereskedelem és a műgyűjtés elméleti kérdéseivel – mondja Martos Gábor.

– Akkor kezdtem el felkutatni ezt a történetet is, amelyre még gyerekkoromból emlékeztem, és szerencsémre Amerikában találtam egy még élő Mestitz-rokont, akitől egy sor adatot kaptam, amelyeken el tudtam indulni. A többi jött egymás után.

Maga a gyűjtemény egyébként már nincs együtt: a 29 kép – köztük Derkovitscsokkal, Rippl-Rónai- és Ferenczy Károly-festményekkel, Vaszary-, Hatvany-, Czóbel-, Koszta-, Perlmutter- és Mattyasovszky-művekkel – eloszlott az örökösök között.

Néhány darabja korábban szerepelt itthon és külföldön kiállításokon, Rippl-Rónai három üvegablak-terve a francia, a belga és a német közönségnek is bemutatkozott.

(Ahogyan erre Kieselbach Tamás felhívta a figyelmet: a gyűjtemény nyolc Rippl-Rónai-festménye között három olyan kukoricás stílusban készült kép is van, amelyekhez hasonlatos az a festmény, amely jó egy éve Rippl-Rónait a párizsi Musée D’Orsay állandó kiállításában képviseli.)

A gyűjteményből hiányzó festmények utáni nyomozás eredményéről Martos elmeséli, hogy egy az életműben fontos alkotásnak számító Ferenczy Károly-kép valamikor a gyűjtő halála után Zürichből Londonba került, remélhetően megvan, de lappang.

A tőzsdeügynök képei című könyv megjelenése példaértékűnek mondható, hiszen – a már feltárt és közismert nagy gyűjteményeken kívül – egy sor ilyen regényes fordulatokat, jellegzetes kelet-európai történetet felmutató gyűjtemény létezett az országban, amelyekről szinte semmit nem tudunk.

A történetet felfejtő és a festményeket bemutató könyv viszont közösségi élménnyé emeli az egykori magán-gyűjtőszenvedélyt.

– Mindössze 29 képről van szó, de ezek a két világháború közötti magyar képzőművészet kiemelkedő teljesítményét képviselik.

A gyűjtemény kicsi ugyan, de része a magyar kultúrának, a magyar történelemnek, a magyar művészeti örökségnek. Fontos, hogy tudjunk az ilyenekről is – mondja Martos arról, miért volt fontos neki a könyv megírása.

A hazai festészet nagyjainak sok fontos műve máig lappang. Alkalom kell ahhoz, hogy egy-egy ilyen festmény napvilágra kerüljön.

Ahogyan Berény Róbert egy festménye regényes fordulattal megkerült a Stewart Little kisegér című hollywoodi film révén, vagy egy Scheiber Hugó-kép holléte derült ki a napokban bezárt Kieselbach-kiállítás idején.

Akár optimisták is lehetünk, hogy Martos Gábor kötetének megjelenése is alkalom lehet arra, hogy az a fontos Ferenczy-festmény is újra felbukkanjon.

Szerző