Nem rajongok a közszolgálati csatornákért. Kezd kivétel lenni az m3, amelyen fölfedeztem régi jeles filmeket. Legutóbb azt az 1995-ben, a Radnóti Színpadon rögzített Bárdy György estet, amelyen közel a kilencedik X-hez, a jeles művész önmagáról anekdotázott. Fiatalosan, szellemesen, harsányra nevette magát a korban vegyes közönség. Sokan persze azt nem értették meg, amikor a „gonosz szellemű”, de hozzá hasonlóan nagy komédiást, Major Tamást gúnyolta. Bárdy minden volt. Véres Shakespeare hős, bohóc, Gugyerák Alalyos, (így ly-nal), ami miatt többször baja volt a kádárizmussal. Nem komoly, mert játszhatott, csak egy-egy időre kitiltották a rádióból, egy-egy színpadról, két évig erdőmunkás is volt, kedves vadmalaca társaságában, aki elette előle a szappant. Káprázatos az a széles skála, amelyen Bárdy „muzsikált”. A tragédiától a cirkuszig. Ezért voltam kíváncsi rá, a mindenkori kormányok mivel tüntették ki? Volt Jászai-díja, egyéb, csak éppen Kossuth-díj nem. Jó, értem, Kádárék nem lelkesedtek érte, de a rendszerváltozás után egyetlen kabinet sem?