Darázsfészek

Szabad az út, előbb-utóbb megérkezik az új amerikai nagykövet Budapestre, de naivitás volna azt hinni, hogy ettől új fejezet nyílhat majd a magyar-amerikai kapcsolatokban. Ezt a korábban kiegyensúlyozott viszonyt sikeresen dolgozta le mélypontra az Orbán-kormány, s az utóbbi hónapokban - s ezt is csak maguknak köszönhetik – már nem udvariasan a háttérben, hanem a nyílt színen, nyílt sisakkal folynak a csatározások. A vízumtilalmakat nem amerikai részről hozták nyilvánosságra, de a kitiltási botrány alkalmat adott arra, hogy Washington ismételten felsorolja aggályait, fenntartásait. Kiderült az is, az amerikaiakat a trend frusztrálja leginkább: semmiféle jelét nem látják annak, hogy Budapesten bármiben is hajlandók lennének módosítani az irányt.

Magasabb szintről már nem jöhetett volna figyelmeztetés, mint Bill Clintontól, a máig legbefolyásosabb amerikai politikustól, majd pedig magától az amerikai elnöktől, Barack Obamától. Washingtonban jóval erélyesebben fogalmaznak, mint az uniós fővárosokban, de az üzenet lényege ugyanaz. Nem lehet kitartóan és arcátlanul szembemenni annak a szövetségi rendszernek az érdekeivel és alapértékeivel, amelyhez a rendszerváltás után olyannyira vágytunk csatlakozni, amely befogadott bennünket, s amely tagságnak támogatásokban is kifejeződő előnyeit persze egyenesen elvárjuk, élvezni akarjuk. Nagyon kevés ma már csak azzal takarózni, hogy Magyarország elkötelezett NATO-szövetséges, ha vállalásaink teljesítését még mindig csak ígérgetjük. Hiába bizonygatjuk szavakban, hogy a nagy stratégiai kérdésekben egyetértünk, ha a kormány konkrét, napi lépései ezzel a kijelentéssel rendre gyökeresen ellentétesek.

Meg lehet sértődni John McCain szenátorra, aki az amerikai politikában is közismert arról, hogy nem udvariaskodik, hanem, kimondja, amit gondol. Újabb megszólalása ismét világosan cáfolja azt a kormánykörökben dédelgetett tévhitet, hogy a republikánusok másképp viszonyulnának a kormányfő illiberális politikájához. Épp ellenkezőleg, még keményebben állítanák pellengérre. Nem irigyeljük Colleen Bellt, aki ebbe a közép-európai darázsfészekbe csöppen, de aligha kell félteni, nyilván kedveli a kihívásokat.