Rónay László;
Ferencváros;labdarúgás;Újpest;Vörös Lobogó;Sándor Csikar;Palotás Péter;Tichy Lajos;
2014-12-04 06:58:00
A szó hallatán azok az évek sejlenek fel bennem, amikor a Népstadionban kettős rangadókat rendeztek.
Külön buszok is indultak, azokon is, s a 7-esen is fürtökben lógtak az emberek a degeszre tömött villamosok haladtak a Rákóczi úton, emberfolyam indult a Keletitől, s a Népstadion útján haladókkal találkozva tengerré dagadt a tömeg.
Előfordult, hogy 80 ezren ültek a lelátókon, hogy harsogva buzdítsák kedvenceiket. Hányszor, de hányszor ültünk barátainkkal a zúgó tömegben!
Micsoda emlékek… Kocsis hátrahúzós gólja a Vörös Lobogó (Bástya lett volna? Mindegy!) ellen…
Sándor Csikar szédítő rohamai a jobbszélen…Palotás Péter – ki emlékszik ma erre a remek középcsatárra, aki fiatalon, 37 évesen halt meg 1967-ben – bődületes lövései…
A Puskás, Czibor balszárny fantasztikus produkciói. Vagy az 1955. januári, felejthetetlen 9-7-re végződött Honvéd-Vörös Lobogó mérkőzés. Nem vicc, 9-7 lett a vége, pedig a kék-fehéreket alaposan megtizedelte a Honvéd védelme. (Puskás és Hidegkuti is mesternégyest ért el).
Aztán múltak az évek, de a rangadók varázsa változatlanul rabul ejtett: Göröcs „Titi” labdazsonglőrködése, Tichy Lajos bombái, Szilágyi („Sziszi”) fejesgóljai, az „öreg” Szusza kivételes játékintelligenciája, no és az Albert-Varga kettős legnagyobbakat idéző, olykor meg is haladó megmozdulásai…
Aztán jött Nyilasi generációja, a Dalnoki-féle csapat, amelyik 1975-ben ifjú tehetségeivel bejutott a KEK-döntőbe, ahol csak a Dinamo Kijev tudta útját állni. Az Újpestben Fazekas és Törőcsik parádézott.
Rangadók, szép emlékek. Elnézve egy mai derbit, félő, hogy az a hangulat, nem is szólva a játékról, már sosem térhet vissza.