Gyilkosságok társadalomkritikával

A Scolar Kiadó gondozásában a Misterioso sikere után a napokban jelent meg az irodalomtudósból rendkívül népszerű és díjakkal is elismert krimiíróvá lett svéd Arne Dahl Rossz vér című kötete magyarul. A tízrészes sorozat első két darabja is, akárcsak a többiek, az izgalmas bűnügyi történet mellett erős társadalomkritikát is tartalmaz. Az új könyv bemutatója előtt beszélgettünk a szerzővel.

Az ötvenes éveinek elején járó Arne Dahl korábban egyáltalán nem krimiírónak készült. A stockholmi egyetemen végzett, sőt az irodalom doktora lett, és ahogy azt illik, regények írásába kezdett.

Aztán egy idő után fárasztotta már az irodalmi és a tudományos munka, egyre inkább a társadalmi változások érdekelték. Emellett abból is ki akart törni, hogy olyan könyveket ír, melyeket nagyon kevesen olvasnak.

A krimi műfaját találta meg ahhoz, hogy megmutassa a svédországi rendkívül gyors társadalmi változásokat. - A múlt század húszas éveitől kezdve nálunk szociáldemokrácia volt és azt hittük, hogy ez a végtelenségig fog tartani – mesélte.

– De ez megváltozott és liberálisabb, de ugyanakkor egocentrikusabb és üzletiesebb lett az egész társadalom. Arra voltam kíváncsi, hogy ez az átalakulás mennyire hatott az emberekre, illetve az országra. Miközben korábban próbáltuk magunkat elszigetelni, sokkal közelebb kerültünk Európához. Megjelentek olyan bűnügyek, gyilkosságok, amelyekben egyre inkább szerepet játszottak a politikai motivációk, illetve a nemzetközi kapcsolatok. A bűntények mindig a társadalom adott állapotát tükrözik.

A kötetekben megjelenő esetekben, melyekben általában egy sorozatgyilkos a főszereplő, mennyire motiválták megtörtént bűnügyek – kérdeztem.

– Természetesen inspiráltak valódi bűntények is, de az én történeteim teljesen fiktívek – válaszolta.

Azt is tudakoltam, hogy honnan ismeri a svéd gazdasági elithez tartozók életvitelét, illetve szokásait, mert az előző magyarul megjelent Misterioso című kötetében a későbbi áldozatokról rendkívül részletes leírást kapunk.

– Természetesen sokat utána olvastam, de személyes tapasztalatokat is felhasználtam, hiszen fiatalabb koromban kapcsolatban voltam több olyan üzletemberrel, aki a felsőbb osztályhoz tartozott. Meglepő dolgokat tapasztaltam és ezeket igyekeztem beépíteni a krimibe is.

Ami pedig a kötetekben megjelenő konkrét társadalomkritikát illeti, arról Arne Dahl úgy fogalmazott, hogy az elmúlt huszonöt évben két pénzügyi válságot is átélt Svédország. A bankok túl könnyen hiteleztek, a hitelezőknek pedig nem volt meg a visszafizetéshez szükséges fedezetük.

– Ez számunkra is ismerős – vetettem közbe. Mosolygott, majd folytatta.

- Ez a helyzet sok személyes katasztrófához vezetett. Sajnos ma nálunk, és ez valószínű máshol is így van, kizárólag a pénzügyi értékek számítanak, más nem számít. Ezt a következtetést valóban kritikának szántam. A gyilkos személyéről nem szabad sokat elárulni, de annyit azért elmondok, hogy az elkövetőnek valóban köze van a már említett gazdag emberekhez és bosszúvágy vezérli. A könyvben több szál megjelenik, például az orosz maffia is, de ez csak gyanakvás szinten vetődik fel.

Egy másik foglalkozási csoport tagjait is részletesen megismerhetjük, mégpedig az ügyben nyomozó kiemelt csoport tagjaiét. Őket honnan ismeri ennyire alaposan – próbáltam egy kicsit sarokba szorítani.

– Egyszerűen olyan rendőröket akartam bemutatni, akik bár munkájuk során szélsőséges helyzetekbe keverednek, de nem hősök, inkább hétköznapi emberek hétköznapi magánéleti és egyéb problémákkal, de mégis szerethető figurák – vágta rá.

Sokat olvastam a svédországi rendőrség működéséről és személyesen is sok rendőrrel beszéltem. Meg akartam fejteni, miként gondolkodnak, akár hivatásos nyomozóként, akár magánemberként.

Hogyan fogadták ezeket a köteteket Svédországban – kérdeztem.

– A svéd, illetve a skandináv krimik hagyományaihoz hozzátartozik az erős társadalom kritika, ezért ez az attitűd az én könyveim estében sem okozott meglepetést. A kezdetektől az volt a célom, hogy egy népszerű műfajba csempésszek be társadalomkritikai elemeket.

A folytatásról is beszélgettünk.

- Eredetileg tíz év alatt tíz kötetet terveztem és aztán be akartam fejezni ezt a sorozatot. De nem így történt. A tizedik után megírtam a tizenegyedik kötetet is. Az utóbbi négy könyvem egyébként egy kvartettként is felfogható. Ezekben globális bűntényekről van szó és igyekeztem én is globális nézőpontból vizsgálni a történteket. Ezután viszont szeretnék visszatérni a krimiírás alapjaihoz, az egyszerűbb krimikhez.

Arra nem gondolt, hogy mivel a kötetek európai bemutatója kapcsán sokfelé megfordul, áthelyezze Svédországból máshová a történeteit, mondjuk akár Magyarországra, Budapestre - kérdeztem.

- Semmi sem elképzelhetetlen. Ha olyan helyen jártam, amelyik nagyon inspirált, akkor ez valamilyen módon a könyveimben is megjelent. Úgy, hogy ne lepődjenek meg, ha valamelyik következő könyvemben Budapest is szerepel valamiképp – mondta nevetve.

Végül arra voltam kíváncsi, hogy elképzelhető-e, hogy valamikor megunja a krimiket és visszatér a tudományos munkához.

- Nem tartom valószínűnek, hogy visszatérnék a tudomány világához. Időnként úgy érzem, hogy már mindenféle bűntényről írtam, de hamar rájövök ara, hogy még mindig a felszínt kapargatom. A világon végtelen mennyiségű bűntény történik, bőven van még miről mesélnem.