Bauer Tamás az ÉS 2014. nov. 27-i számában „Nem lesz 2018” című írásában állítja: az idei volt az utolsó választás, melyet Orbán rendszere megenged. Négy év múlva ezt nem teszik lehetővé, ezért csak belső összeomlás vagy külső nyomás által bekövetkező, drámai események során lehet őket leváltani. Az ellenzéket azért hibáztatja, mert nem ismerte fel, hogy a 2014-es év után nem lesz alkalom a váltásra, ezért politikája a kormány, és nem a rendszer ellen folyt. Az egyéni ambíciókat feladva kellett volna fellépni Orbán ellen. Ebben igaza lehet, ám érthető, hogy akinek módja volt, megpróbált az összefogás élére állni. Nem hibáztatom se Bajnait, se Mesterházyt, ritkán érezhető, az egyéni tettek hogyan összegződnek társadalmi cselekvéssé.
Annak idején mindenki Jézust kiáltott, mégis Barabbás neve vált ki a hangzavarból s őt mentették fel. Magam a világ végének érzékeltem az orbánizmus tavaszi, meg nem érdemelt újabb diadalát, ekkor már fel lehetett volna ismerni a fentieket. Ám most Bauer szerint itt az ideje, hogy az ellenzék kiszálljon a rendszerből. Azt javasolja, a demokratikus erők semmit ne tegyenek, ami a kormány legitimitását erősíti. A parlamenti szavazásnál tartózkodjanak, vonuljanak ki a Fidesz-vezetők felszólalásakor, ne írjanak beadványt a köztársasági elnökhöz, az Alkotmánybírósághoz, az ombudsmanhoz és más látszatfórumokhoz. Bauer elmarasztalja a választási indulást is, így a veszprémire se lenne szükség.
Mi múlik egy mandátumon? A rendszer felállt; bármit mond a parlament, mi sem változik; a kétharmadot is elő lehet állítani, ha kell. Ám Simicska jelöltsége mindent felboríthat – ketté is vághatja a Fideszt. Így nem látható, merre van előre, de még jó ideig nem a parlamenti demokrácia lesz a mérce. Az ellenzéki pártok ma a saját bázisuk kiépítésével foglalkoznak, a civilekkel keresik a kapcsolatot. Jó lenne, ha érdemi állást foglalnának Bauer javaslatát illetően. Ezt felvetettem a Hét Olajfa estjén Botka Lászlónak, az MSZP választmányi elnökének. Ezt felelte: van tervük a tiszai árvíz esetére, de vulkánkitörés ellen nincsen. Úgy vélem, e kitörés nincs messze, bár nem tudni, mikor jön el.
Orbánék egy mormogó tűzhányó tetején ülnek (ezt jelzik a tüntetések), amit ők is sejtenek. A hegy tövében pedig ott az ország, az ellenzék pártjai is. Az biztos, ha lesz választás 2018-ban, a pályát akkor is lejtősre állítja a Fidesz. A demokratikus erőknek egy kataklizmára is készülni kellene. Ma úgy tűnik, a ballib oldal vezetői, akár az egyszeri tábornok, az előző háború vesztes csatáit akarják a jövőben megnyerni. A szokásosan említett lépésekre (a bázis bővítése, az emberek közé járás, figyelem az igényeikre, a szervezeti hatékonyság növelése, stb.) az elmúlt években lett volna szükség. Mit várhatunk ma 2018-tól? Tán azt, hogy az ellenzék 10-20 mandátummal többet szerez?