Nosztalgia horvát módra

A múlt Horvátországban is sok mindent megszépít. A Nova TV felmérése szerint a megkérdezettek többsége pozitívan emlékezik vissza Franjo Tudjman elnökségére. Igaz, sokan önkényes vezetőként gondolnak rá.

Franjo Tudjman egy ellentmondásoktól nem mentes időszakban állt Horvátország élén. 1990-ben választották meg elnöknek, amikor Horvátország formálisan még a jugoszláv államalakulat része volt. Zágráb 1991-ben hirdette ki függetlenségét, ami után véres háború bontakozott ki a szerbek által dominált jugoszláv néphadsereg és a horvát fegyveres erők között.

Sokan úgy vélik, háborúban minden megengedett. Az akkori állampárt, a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) illetékesei is pontosan így gondolkodtak. Bár elvileg többpártrendszer volt az országban, a HDZ a társadalom minden szféráját áthatotta. Uralta nemcsak a politikai életet és a gazdaságot, a kultúrát, sőt, a sportot is: Tudjman pártján kívül más tömörülés nem rúghatott labdába.

Való igaz, háború dúlt a térségben, de az állampárt vissza is élt ezzel. Tudjman is. Nemzetellenesnek, rosszabb esetben szerb-barátnak bélyegezték azokat, akik bírálták a kormányt. A sajtó nem volt szabad, több lap szinte kötelességszerűen népszerűsítette a nacionalista ideológiát.

Az történelmi tény, hogy a horvát elnök szemet vetett Bosznia-Hercegovina horvátok által lakott részeire, támogatta volna, hogy az országot felosszák hazája és Szerbia között. Ez a megoldás azonban megengedhetetlen volt a Nyugat számára, így Horvátország – a sikeres, 1995. augusztusában vívott Oluja, azaz Vihar hadműveletnek köszönhetően – a Krajinával is beérte.

A délszláv háborúnak az 1995 októberében aláírt daytoni egyezmény vetett véget. Horvátországban ezután kezdett csak lassan normalizálódni, demokratizálódni a közélet. Tudjman egészen 1999. december 10-ig bekövetkezett haláláig az ország élén állt, ekkor azonban már sokaknak kezdett elege lenni az államilag szított nacionalizmusból.

Franjo Tudjman határozta meg az országnak ezt a vérzivataros, személyi kultusztól sem mentes időszakát. Ezért is meglepő a Nova TV felmérése, amely szerint 56 százalék emlékezik rá pozitív hősként, s csak 14 százalék alakított ki róla negatív véleményt. 27 százalék úgy vélte, elnökségének akadtak mind pozitív, mind negatív aspektusai.

A felmérés során részletesen értékelték is a volt elnököt, akit hivatali ideje alatt hat miniszterelnök szolgált. A legpozitívabban a háború alatt betöltött szerepét látják honfitársai: 69 százalék szerint e tekintetben nem érheti kifogás elnökségét. Ugyanakkor a többi témakörben mind ötven százalék alatt teljesített. Az emberi jogok tekintetében 42 százaléktól kapott kedvező értékelést, külpolitikáját pedig 31 százalék értékelte jóra.

Tudjman gazdaságpolitikáját nagyon rosszra értékelik honfitársai: 33 százalék véli úgy, hogy jó irányba vitte Zágrábot ebből a szempontból. A privatizációban játszott szerepét csak 19 százalék látja jónak. (Akkoriban a HDZ egy sor befolyásos személyisége, illetve a párthoz közel állók gazdagodtak meg rövid idő alatt.)

Megoszlik a horvátok véleménye abban a kérdésben, mennyire tekinthető önkényes vezetőnek Tudjman. A megkérdezettek 47 százaléka úgy látja, demokrata volt, 41 százalék viszont autoriter vezetőnek tartja.

Az akkori érához képest átalakult a horvát belpolitikai rendszer. Tudjman félelnöki szisztémát vezetett be, ő jelölte ki a miniszterelnököt. Ma azonban az államfő csak ceremoniális jogkörökkel rendelkezik, s a valódi hatalmat a miniszterelnök gyakorolja.

Ezért is furcsa Tudjman és Ivo Josipovic hivatalban lévő államfő összehasonlítása: 52 százalék úgy vélte, Tudjman jobb elnök volt Josipovicnál.