„A nagy tervek és bátor cselekedetek időszaka, az SZKP XXVII. kongresszusát megelőző előkészületek befejező szakasza komoly követelményeket állít a sajtó elé” — írta csütörtöki vezércikkében a Pravda.
„A sajtónak össznépi fórumnak kell lennie az új szerkesztésű pártprogram és a szervezeti szabályzat, a módosításukra tett javaslatok, az 1986—90-es időszakra szóló új ötéves terv, a 2000-ik évig szóló távlati fejlesztési terv megvitatására.” A sajtó legyen gyűjtőhelye a tömegek ötleteinek, véleményének és tapasztalatainak.
A vezércikkben méltatták a Trudnak, a Szovjet Szakszervezetek Szövetsége lapjának a kezdeményezését, hogy oldalain levelező munkásgyűlést szervezett olyan kérdésekről, mint a takarékosság, a figyelem és a termelési rend.
A szovjet pártlap a továbbiakban bírált több lapot, mert bátortalan bizonyos arra érett kérdések felvetésénél, felületes az élő gyakorlat elemzésében. A vidéki sajtóban eddig nem voltak felfedezhetők a munkáskollektívák által megoldandó új problémák, új feladatok. E lapok nem veszik észre azokat a tartalékokat, amelyeket már most mozgósítani kellene, nem mutatnak rá a pazarlások elkövetőire, ismételten elkerülik, hogy megnevezzék a baklövések és mulasztások elkövetőit. „Jól fésült”, általános szólamokkal azokról számolnak be, akik ma is a régi módon, kedv nélkül dolgoznak.
Az olvasó és a néző igazi publicisztikát vár. Ez nem dagályos szavakat, bókok vagy vádak halmazát jelenti, hanem szenvedélyesség, elmélyültség és meggyőző erő, elemző- és meggyőzőkészség valamely probléma megoldásánál, a közzétett adatok hitelessége. A szovjet ember nem fogad el leegyszerűsített válaszokat, kötelesek vagyunk vele az igazság nyelvén beszélni — mutatott rá nyomatékosan az SZKP lapja.
Népszava 1985. december 13.