Az eltévedt sült galamb

Az ellenzék naivabb tagjai akár azt is hihetik: a szánkba repül a sültgalamb. Orbán szívós munkával megdönti saját magát, ha már nekünk nem sikerült. Hogy nem egészen így van, ezen a tájon ritkán röpdösnek sűrű rajokban balra tartó sültgalambok, erről később. De az kétségtelen, hogy valami történik madárfronton. A libák például kétségtelenül döglenek. Mármint a remek kommunikációs ötletek, amelyekről korábban azt hittük, tele velük a Fidesz padlása. Most is naponta indítanak egy-egy figyelemelterelő fedőakciót, de már nem tudni, a fedőakció vált-e ki nagyobb dühöt, vagy az, amit el akarnak fedni vele. Ilyenkor aztán a fedőt is le kell fedni. Már maguk sem tudnák szétválogatni, a kiutasítási botrány, a paksi szerződés, a drogteszt, az internetadó, a boltok vasárnapi zárva tartása és az M0-ás megadóztatása közül melyik a fedő és melyik maga a lábosban rotyogó, büdös kotyvalék, amit lefedni akartak?

Hiába, ha egyszer földrengés van, még a bespájzolt ötletekkel teli polc is az ember fejére zuhan. Már pedig most egyszerre mozdult meg a föld kívül is, belül is, a nemzetközi színtéren és itthon a Fidesz lába alatt. A közvélemény-kutatások – jó, persze a Századvég kivételével, de ugye van az a pénz, amiért az ember haja korpás –, mind a földrengés politikai Richter-skálájának számait mutatják.

Szívesen tenném, de mégsem könyvelhetem el mindezt a demokratikus ellenzék érdemének. A munka dandárját a kormánypártok végezték. Ha van kormánylejárató verseny, akkor ebben az aranyérem a miniszteri, államtitkári villáké és jachté, a vagyonnyilatkozatokban napról napra táguló gumifalú luxuslakásoké, a százmilliókat seperc alatt összehozó „családi összefogásoké”, a jövedelembevallásból kifelejtett 1 milliárd forinté. Meg a kereszténydemokrata frakcióvezető és a köztévés riporter egyetértő párbeszédéé az étvágytalan szegény gyerekekről és az éhezésről, mint önként választott életformáról. Ahogy a versike refrénje mondja: „Tovább is van, mondjam még?”

Nehéz megmondani, miért éppen most mozdult meg a föld. Eddig is sokakat fosztottak meg javaiktól és jogaiktól, eddig is sok volt a szemérmetlen lenyúlás. De most ugyebár a trambulinról, fényes nappal, az RTL által élő adásban közvetítve… Bár az is lehet, hogy a dolgok trambulinról való intézésével csak a drogteszthez szükséges Nagy Nemzeti Mintavételt akarták népszerűsíteni.

A látványos gazdagodások most nem az irigység-faktor megbízható működése miatt keltenek háborgást. Nobel-díjjal, olimpiai arannyal, találmánnyal is lehet sok pénzt szerezni. De itt mindenki előtt nyilvánvaló: lopnak. A felháborodás morális természetű. A hatalom a gazdasági és szociális kríziseket ép bőrrel átvészelte, de most erkölcsi válságba került, amellyel szemben tehetetlenül kapkod az eszközökért.

De ettől még nem repül a sültgalamb. Vagy inkább: nem lehet tudni, hogy néhány tétova szárnycsapás után nem vesz-e egy hirtelen jobbkanyart, a baloldal helyett a jobboldalt hozva helyzetbe. Ma nem a baloldal a Fidesz egyetlen alternatívája, és sokat kell dolgozni azért is, hogy egyáltalán alternatíva legyen. Maga Orbán is benyúlhat, az eddiginél szerencsésebb kézzel, a trükkös-zsákjába. Valamelyik túl látványosan harácsoló famulusát pellengérre állíthatja, akár „jó királyként” be is csukathatja. Még az igazságosnak ismert Mátyás királynak sem voltak különösebb gátlásai az őt trónra segítő nagybátyja bebörtönzésénél. És hol volt ő Orbánhoz képest! A miniszterelnök, miután lángpallossal igazságot tesz, és szétcsap megingó hívei és riválisai között, simán beköltözhet az elnöki palotába. Ha az ellenzék – civilek és pártok egyaránt - a sültgalambra várva nem tesznek ellene semmit.

De a sültgalamb kanyarodhat még élesebben jobbra. Ha a válság morális természetű, akkor ezen a terepen a Jobbik könnyen henceghet versenyelőnyével, hiszen ő még nem volt kormányzati kasszák közelében. Az MSZP-nek, a baloldalnak immár nem elég gazdasági, társadalmi és külpolitikai programot kínálnia. „Morális program” is kell. A szakmai természetű kormányzóképesség mellett tanúbizonyság az „erkölcsi kormányzóképességről”. Ehhez már nem elég azt a kétségtelen igazságot hajtogatni, hogy a mi megtévedtjeink annak idején nem annyit… nem rendszerszerűen…, hogy sok vád ki is pukkadt. Itt nincs katarzis, látványos gesztusokkal. A szakprogramoknál is kidolgozottabb konkrét garanciarendszer, alkalmas mechanizmusok kellenek az elemi erkölcsi normák, a tisztességes kormányzás helyreállítására. Semmit nem érő vagyonnyilatkozatok helyett valóban ellenőrzöttek kellenek, a mentelmi jog ésszerű korlátozása, a korrupció-ellenes civil testületek széleskörű ellenőrző jogosítványai jelenthetnének megoldást. Addig is ellenzékben támogatni kellenen az alternatív társadalmi becsületbíróságokat, a titkosított dokumentumok kiperlése, a saját portánk tisztán tartása, a baloldali többségű önkormányzatok munkájának modellként szolgáló nyilvánossága a követendő út.

Mert a politikai verseny ma a morális teljesítmény versenye is. Ezen a pályán pedig nix sültgalamb, csak sok-sok verítékes edzés és munka.