Előfizetés

„Szép Ernő voltam”

Mészáros Márton írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2014.12.15. 06:47
A pályázatra készült legfiatalabb alkotók művei hidat vernek az író értékálló életműve és a mai kor emberei között FOTÓ: NÉPSZAV
Születésének 130. évfordulója alkalmából rendhagyó, új kiállítás emlékezik Szép Ernőre. Az író tiszteletére rendezett tárlat egykori törzshelyén, a régi Japán kávéház épületében található Japán Szalonban tekinthető meg.

A 20. század első felének jelentős író-költője, Szép Ernő 130. születésnapja alkalmából rendezett kiállítás az Andrássy úti Japán Szalonban a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (MaZsiKe) és a Pepper Art Projects kortársművészeti társaság összefogásából valósult meg. A kiállítás megnyitóján számtalan érdeklődő gyűlt össze a meglehetősen szűkös kiállítótérben.

A tárlatot Hegedűs D. Géza nyitotta meg, a Kossuth-díjas színművész Szép Ernő egyik legismertebb versét, a Szonettet szavalta el. Balogh Lilla, a kiállítás kurátora beszédében elmondta, tudatos a helyszínválasztás: az itt működött, egykori Japán kávéház volt Szép Ernő egyik törzshelye, az író pályatársaival együtt szívesen töltötte idejét történelmi kávéházainkban. Köztudott, hogy Szép baráti kapcsolatot ápolt többek között Ady Endrével és Molnár Ferenccel is.

A rendezvény összművészeti jellegét Szép Ernő életművéből kölcsönzött idézetek, színdarab-, és filmrészletek adják meg, de helyet kaptak a 18 és 30 év közötti alkotók számára kiírt képzőművészeti pályázat legkiválóbb munkái is. Az ötfős zsűri, amelyet művészettörténészek, képzőművészek és irodalmárok alkottak, olyan pályaműveket várt, amelyek önálló művészeti értéket képviselnek, de mindemellett hidat vernek Szép Ernő értékálló életműve és a mai kor emberei között.

A kezdeményezés miatt a sokoldalú író műveit számtalan olyan fiatal is levette a könyvespolcról, akik korábban nem kifejezetten ismerték az alkotásait. Mindemellett szintén pozitívum, hogy az alkotók felfedezhették Szép Ernő keserű életútjában, munkásságában azt a számukra fontos üzenetet is, amelyet egy művön keresztül ők maguk is közölni szeretnének a közönséggel.

A pályázatra több mint kilencven alkotás érkezett profi és amatőr pályázóktól, az első három helyezettet pénzjutalommal ismerték el. Tizenhat alkotó 23 művét válogatták be a kiállításra, ezek képviselik a bemutatott anyag magját.

Az egyik leghatásosabb pályamű Honéczy Dániel alkotása, aki az Emberszag című Szép Ernő-regény hatására gondolt ki egy olyan installációt, amely azoknak a ruhadaraboknak, használati tárgyaknak a mai megfelelőjéből épül fel, amelyeket a szerző magával vihetett az 1944-es munkaszolgálatára, ahova zsidó származása miatt hajtották el.

Egy másik alkotó verspiramist komponált egy klasszikus Szép Ernő-idézetből, míg Tóth Emese huszonegy éves alkotó akvarell technikával mutatta be elképzelését arról, hogy milyen személyiségnek látja Szép Ernőt. A képi ábrázolás elsősorban Szép Ernő költészetének hatására valósult meg. A festményen tükröződik az író különös érzékeny személyisége, amely melankolikus világképpel párosul.

A szalonba belépve a vendégeket egy álló tükör fogadja, amely a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonában lévő fóliára montírozott Szép Ernő-portrét ábrázol. Ezáltal az érdeklődők a tükörbe pillantva önmagukat és a szerzőt is viszontláthatják. A tükörmotívum egyébként a kiállítás vezérfonala, a tárlat mottójának választott tükröződés több alkotó számára szolgált ihletforrásként is.

A Szép Ernő életművével foglalkozó kiállítás egyik sajátossága, hogy mind az idősebb korosztályokhoz, mind a fiatalabb, digitális technika vívmányai felé kacsintgató fiatalság számára érdekes tud lenni. Éppen ezért vegyesen találhatóak életrajzi adatok, fényképek a kiállítótérben, akárcsak modern és ötletgazdag műalkotások.

Az ELTE BTK irodalom- és kultúratudomány szakán végzett Balogh Lilla, fiatal Szép Ernő-kutató lapunk érdeklődésére úgy fogalmazott, örömmel töltené el, ha a belvárosi tárlattal hozzájárulhatna az egyre növekvő társadalmi igény kielégítéséhez, amely Szép Ernő életművét kívánja visszaemelni a köztudatba.

„Nehéz megmondani, hol helyezkedik el Szép Ernő a kánonban, mert úgy látom, hogy miközben a Nyugat ünnepelt költője, a Baumgarten-díj birtokosa volt, már a saját korában is kérdéses volt, hogy az első vagy a másodvonalba tartozó szerzők közé sorolódik-e. Az sem segítette pozitív megítélését, hogy drámaírói pályáját a kabarénál kezdte, ahova az írók általában „megélni” jártak, a darabok pedig megrendelésre íródtak.

A zsidótörvények életbeléptét követően egzisztenciálisan is veszélybe került, majd 1945-öt követően szinte teljesen eltűnt az irodalmi életből.” – ítélte meg életművét Balogh Lilla. Ismert anekdota, hogy szociális nehézségei és az irodalmi életből történt kiutálása miatt élete – hanyatlásnak bizonyuló – utolsó éveiben az író csupán úgy mutatkozott be: „Szép Ernő voltam.” Ehhez hasonló önkritikus idézetei, saját magáról készített grafikái is színesítik a kiállítást.

A Szép Ernő munkásságának aktuális üzenetét közvetítő kiállítás december 19-ig tekinthető meg, a szervezők reményei szerint az alkotások a jövő év elején, újabb művekkel kiegészülve ismételten kiállításon mutatkozhatnak be.

Az Ida lett a legjobb európai film

Publikálás dátuma
2014.12.15. 06:46
Marion Cotillard FORRÁS: MOZINET
Az Európai Filmakadémia több mint háromezer tagja döntött: az Ida című lengyel-dán alkotás a 27. alkalommal megrendezett versenyben a legjobb film lett, rendezője, Pawel Pawlikowski a legjobb rendező, illetve Rebecca Lenkiewicz-csel közösen a legjobb forgatókönyvíró is.

A rigai Európai Filmdíjak gáláján a közönségdíjat is ez az egy helyben álló kamerával forgatott fekete-fehér film nyerte el.

Hogy az erős jelöltek között valóban ilyen magasan a legjobb európai film-e az Ida, az kérdés, de az biztos, hogy nagyon erős érzelmi hatáselemekkel mesélte el két nő nyomozását múltjuk titkainak és a lengyelországi holokauszt idején történteknek a felfedésére. A különleges képi világért joggal kapta a legjobb operatőr, azaz a Carlo Di Palma-díjat az Ida két operatőre, Lukasz Zal és Ryszard Lenczewski.

A nem akármilyen versenymezőnyben mindössze a Két nap, egy éjszaka című Dardenne-mű rúgott labdába az Ida mellett, miután főszereplője, Marion Cotillard lett a legjobb színésznő. Az angol Mike Leigh nagyszerű Mr. Turner című életrajzi filmjének címszereplője, Timothy Spall nyerte el a legjobb férfi színész díját.

A legjobb vígjáték a Ne aggódj, a maffia csak nyáron öl című olasz film lett. A filmkritikusok szövetségének (FIPRESCI) legjobb első filmnek járó díját az ukrán Miroszlav Szlabospitszkij filmje, A törzs kapta. A 20 kategóriában csak Szabó Simon A fal című rövidfilmjével volt jelen a magyar film, amely díj nélkül végzett. ez a mű azonban nem lett befutó.

Az Európai Filmakadémia életműdíját a francia Agnes Vardának ítélték oda, akit a Cleo 5-től 7-ig című művével tart számon a film világa. Az "európai hozzájárulás a világ filmművészetéhez" kitüntetést Steve McQueen kapta meg.

Négyszemközt Máraival

Bársony Éva
Publikálás dátuma
2014.12.15. 06:45
Végel László a Neoplanta színházi sikeréről is beszélt új könyve bemutatóján FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Akik itt Trianonról beszélnek, azokat nem érdekli az ember, aki ott él a határon túl, mondta Végel László, akinek Négyszemközt Máraival – Naplójegyzetek, 1992-2014 címmel jelent meg új könyve. Könyvbemutatóján a vajdasági magyar íróval Károlyi Csaba, az Élet és Irodalom kritikusa és Kőrössi P. József, a kötetet megjelentető Noran Libro kiadó vezetője kérdezte.

Az Örkény István Könyvesboltban barátai és olvasói körben megejtett könyvbemutatón kiderült, az Újvidéken élő és író Végel Lászlótól mostanra új regényt várt magyarországi kiadója, a Noran Libro, de miután azzal még nem készült el, úgy döntöttek, jelenjen meg egy naplóválogatás.

Végel nagyhírű naplóíró, feljegyzéseinek mostani válogatását Márai Sándor szellemi alakja köré rakta fel. Persze ehhez hozzátartozik, hogy magát Márait viszonylag kevésszer idézi-emlegeti, valójában a mai kisebbségi valósággal, illetve önmagával négyszemközt teszi közzé jegyzeteit, gondolatait a címben jelzett 12 év eseményeiről. Természetesen először mindenki arra volt kíváncsi, hogy miért éppen Márait választotta szellemi sorvezetőül

A Kossuth-díjas író elárulta, hogy naplóírás közben számára Márai sokszor álarc. „Sok dolgot kimondott, amit nem illendő kimondani. De ő kimondta és neki megbocsátották. Gondoltam, ha Márainak mindent meg lehet bocsátani, akkor én befurakodom Márai gondolatvilágába, onnan beszélek ki. Alibinek használom, amikor egy probléma láttán először Márai egy-egy mondatát idézem fel.”

Hogy mi köti össze Máraival? „Márai igazi polgár, én viszont plebejus kozmopolita vagyok. Ebben nagyon különbözünk. Az köt össze vele, hogy szerintem Márai minden kisebbségi író nagyapja. Életének jelentős részét idegen nyelvi környezetben élte.

Az idegen nyelvi környezet élménye köt vele össze. Idegen nyelvi környezetben írni regényt, esszét, naplót – rendkívül izgalmas dolog. Erre, a kisebbségi irodalomra Európa nyugati felén éppen mostanában nagyon hangsúlyosan kezdenek figyelni. Francia irodalmárok véleménye szerint a nagy központok válságba kerültek, s a peremről érkeznek újító, avantgard jelek a művészetbe.”

Arra a kérdésre, hogy habár a délszláv háború idején, a NATO-bombázások kezdetekor több magyar barátja, Eörsi István, Konrád György és mások hívták, jöjjön Magyarországra, miért nem jött mégsem, Újvidék Kossuth-díjas írója azt válaszolta: az irodalom tartotta vissza.

„Abban a nagyon tragikus sorsú városban érzem otthon magam. Azt a hibrid világot ismerem. Mondhatom úgy is, éppen az idegenségben érzem otthon magam. A kilencvenes évek elején sok író mondta, hogy a szülőföld szeretete mindennél fontosabb, miközben kikiáltottak liberálisnak, kozmopolitának. Azt mondogatták, a kisebbségi nemzet mellett kitartani egyenlő a nemzeti érzéssel. Aztán még az első puskalövés sem hangzott el, átjöttek Pestre, onnan magyarázták, hogyan kell hősiesen helyt állni és magyarnak lenni a magyaroknak a Vajdaságban.

Én kritikusan nézem az egész Vajdaságot, erről szól a Neoplanta, avagy az Igére Földje című regényem. Sokat vitatkoztam a szerb hatalommal is. Nem Pesten, hanem Belgrádban. Szemtől-szemben. És azt gondoltam, ha már a nagy nemzeti érzelmű szülőföld szeretők távoznak, maradjon legalább egy liberális, aki ott áll a gáton. Tehát ott akartam maradni, mondjuk így: fölösleges dacból.”

A Négyszemközt Máraival naplóbejegyzéseiben Végel Trianon témájáról gyakran gondolkodik, a könyvbemutatón beszélt arról is, mit gondol, ami ma e téma körül zajlik. Az író válasza előtt álljon itt egy rövid naplójegyzete 2012-ből. Ez olvasható a 97. oldalon: „(Márai töprengése) Márai 1952-ben, az emigrációban arról morfondírozik, hogy a trianoni magyar társadalom elvesztette nagyságát.

„Aztán láttam ezt a társadalmat mindenféle színű gatyában, de mindig szaros volt ez a gatya.” Végel László pedig ezen a 2014. decemberi estén azt mondja erről: „Arról fölösleges vitázni, hogy ez egy igazságtalan béke. Mert igazságtalan. De azután egy nagy manipuláció tárgya lett. Rájöttem arra, hogy „a” Trianon, amikor a kisebbségről van szó, akkor önigazolás.

Ami azt jelentené, nem tehetünk semmit, mert Trianon elveszejtett bennünket. Erről, mint igazi nemzeti érzésű ember, én azt gondolom, hogy egyfajta defetista gondolatot visz be a magyarok tudatalattijába. Amire én azt válaszolom, hogy igen, Trianon, de ennek ellenére meg kell álljam a helyem. Trianon nem lehet önigazolás. Akik itt Trianonról beszélnek, azokat nem érdekli az ember, aki ott él a határon túl. Nem érdekli az a kultúra, az a műveltség. Ez egy belpolitikai csata.”

Végel László a beszélgetés során többször is visszatér a saját következtetésére: „Én nem azt mondom, hogy Trianon, hanem azt, hogy ahol élünk, ott legyünk jók! Versenyezzünk a szerb értelmiségiekkel. Nincs mese, én azt mondom, a legjobb elmenni Belgrádba, beiratkozni egyetemre, kitűnő eredményt elérni, kitűnően tudni szerbül, bárkinél jobban ismerni a szerb irodalmat és kultúrát, jobban tudni a szerbeknél, hogy mi történik Szerbiában. Versenyezzünk és mindenben legyünk jobbak, a teljesítményünk legyen különb. És mert ott van a hátunk mögött még a magyar kultúra is, ettől leszünk erősebbek.”

Végel László legutóbbi regénye, a kiemelkedő irodalmi teljesítményt jelentő Neoplanta avagy az Ígéret Földje nálunk a könyvhéten látott napvilágot. Új könyve megjelenésével egy időben Budapesten is látható volt a Neoplanta Szerbiában nagy színházi sikert aratott színpadi feldolgozása, a szerző jelenlétében.

Igaz, csupán egyetlen előadás volt látható a Tháliában, de talán lehetőség nyílik, hogy hosszabb vendégszereplés kövesse ezt. Az Újvidéki Színház előadása Urbán András rendezésében idén minden lehetséges díjat elnyert a vajdasági színházak 64. alkalommal megrendezett fesztiválján.

A zsűri indoklása szerint, mint az László Ágnes Értékteremtők 2014 című interjúkötetében olvasható: „ebben az erős érzelmi töltetű darabban, amely különleges módon kezeli a történelmi eseményeket, összefonódik a regény sikeres dramatizálása, a leleményes rendezés, az ihletett színészi játék, továbbá a képzőművészet és a zene.”

A Népszavának Végel László külön elmondta, a Neoplanta újvidéki színpadra állítása nagy visszhangot vert. „A bemutató előtt az a hír is lábra kapott, hogy betiltják, mert erősen kritikus a hangja. Ezzel szemben a szerb kritika rendkívül elismerően fogadta, mert bár a darab szerbeket érintő kritikája nagyon erős – akárcsak a magyarokat illető kritika -, de mint írták, ennek erkölcsi hitele van. Azt látom, hogy magyar és szerb fiatalok együtt nézik az előadást és együtt tapsolnak. Ez nagy ritkaság.”