Figyelem az unokáimat, ha este leoltjuk a villanyt a szobájukban, amíg el nem alszanak, elkezdenek beszélni. Félnek a sötétben, magukat nyugtatgatják így.
Szinte minden nap megjelenik valahol a miniszterelnök egy újabb interjúja. Hol egy bulvárlapban, most egy külföldi médiában (az ellenzéki lapokban, tévében, rádióban soha), mintha magát nyugtatgatná, hogy az országában minden rendben van. Talán még a füleit is bedugja, nehogy meghallja, amit a munkahelyi ablaka alatt kiabálnak az emberek a magas adókról, a nehéz megélhetésről és persze a szegénységről.
Az amerikai Bloombergnek adott interjúban többek között ez is szóba került. „Magyarországon egyre jobban élnek az emberek, mert a kormány a jólétiről a munkaalapúvá váló átalakulás programját követi” - nyilatkozta Orbán. Hogy ez mit jelent? „A közmunka csökkentette a munkanélküliséget és az abban részvevők bére több mint a duplája a segélynek.” (Mi persze értjük: a segélyeket a kormány csaknem lenullázta, aminek ugye a duplája…) „Aki ezek után azt állítja (lásd nemzetközi statisztikák), hogy Magyarországon növekszik a szegénység, az hazudik” – zárta le a témát.
Azt biztosan nem mondta, hogy ő csupa jobban élő embert lát maga körül. Mészárosékat, Rogánékat, Kósáékat... Persze, lehetnek családok, akiknek nincs mit ennie, mivel fűtenie, a gyerekeknek meleg ruhát, cipőt venni, de van helyette ingyenes tankönyv és iskolai étkeztetés.
Szinte látom, ahogy odakacsint az amerikai kérdezőnek: na ugye, ilyesmi nincsen maguknál!