A magyar diákok matematikából és természettudományokból is kevesebbet tudnak az általános iskola végén, mint egy évtizeddel korábban - derül ki a Tárki Társadalmi Riportjának tanulmányából.
A tanulmány alapjául szolgáló felmérések a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által életre hívott Nemzetközi Tanulói Teljesítménymérés Programja (közismertebb nevén PISA-program) keretein belül születtek, amelyet a kilencvenes évek végén indított útjára az OECD. A programban háromévenként vizsgálják a 15 éves korosztály iskolai teljesítményét a matematika, a természettudományok és a szövegértés területein.
A programban nem csupán a meglévő ismereteket, de azt is mérik, hogy a fiatalok mennyire tudják azokat alkalmazni a hétköznapokban.
A PISA-program előzményeként is tekinthető IEA (Tanulói Teljesítmények Vizsgálatának Nemzetközi Társasága) felméréssorozata még a 70-es, 80-as években vizsgálta a diákokat, az akkori eredmények szerint a magyar fiatalok nemzetközi szinten az élmezőnyben voltak: 1983-84-ben például a japánokat és a svédeket is megelőzték a természettudományokban.
A PISA szerint azonban 2003-tól folyamatosan romlanak az adatok, 2012-ben pedig fiataljaink már az OECD átlaga alatt teljesítettek. A matematika és a szövegértés területén is hasonló tendencia figyelhető meg, míg a 80-as, 90-es években a magyar gyerekek is jól teljesítettek, addig 2000 után már egyre gyengébb eredmények születtek.
A felmérések szerint a magyar gyerekek a begyakorolható rutinfeladatoknál nehezebb, gondolkodtató problémák megoldásában különösen gyengék. A szövegértés sem megy túl jól, sőt, a PISA-kutatás rávilágított, hogy egyre nő a funkcionális analfabéták száma - a legutóbbi adatok szerint minden ötödik, az általános iskolát elvégző diák funkcionális analfabéta.
A PISA a tanulás minőségének, a tanuláshoz való viszony vizsgálatára is kitér. A felmérés már 2003-ban is azt mutatta ki, hogy a magyar tanulók elsődleges tanulási stratégiája a memorizálás, vagyis nem a gondolkodva feldolgozó, megértésre törekvő módszereket helyezik előtérbe. A gyerekek válaszai azt tükrözik, hogy nem igazán érdekli őket a tananyag, többnyire kényszerből tanulják az adott tárgyakat.
2009-ben pedig már a számítógépes tesztelésekben is részt vettek a magyar diákok, itt a digitális szövegértést mérték, az eredmények rosszabbak lettek, mint a teszt papíralapú változatánál. A következő, 2012-es vizsgálat alkalmával a számítógépes problémamegoldási képességeket mérték, az eredmények szintén átlag alattiak lettek, a gyerekek 35 százalékának megoldása pedig teljesen értékelhetetlen volt.
Az iskolai teljesítmények változásának vizsgálatakor nem hagyható figyelmen kívül a családi háttér szerepe sem. A korábbi, más országokban végzett felmérések is azt mutatják, hogy a gyerekek ott érnek el jobb eredményeket, ahol az egyenlő esélyek biztosítottak. Magyarországon a családi háttér nagy hatással van az iskolai helytállásra. Ugyanakkor a magyar oktatási rendszer erősen szelektív, vagyis válogat a különböző hátterű gyerekek befogadásában.
Ez már csak azért is probléma, mert a leszakadó társadalmi rétegek tudása nem hasznosul a munkaerőpiacon, ellenben többletköltséget generálnak azáltal, hogy több szociális és egészségügyi ellátásra van szükségük - vagyis a döntéshozóknak gazdasági szempontból is megérné az oktatás fejlesztése, hiszen a felmérések bizonyítják: ahol jobb a diákok teljesítménye, ott javulnak a növekedési mutatók.
Magyarországon azonban a kormányzat gazdasági támogatása szempontjából sem látni a szándékot az oktatás minőségének javítására – erről Chikán Attila közgazdász beszélt a Parlament Televízió Beszélgetés+ című műsorában. Az első Orbán- kormány gazdasági minisztere szerint a magyar oktatás színvonala és működési feltételei is évről évre romlanak – úgy tűnik, a döntéshozók ezen nem igazán kívánnak változtatni.
„Amikor milliárdokat vonnak ki az oktatásból, akkor nehéz elképzelni, hogyan lesz ebből fejlődés. Látható, hogy a közép- és a felső középosztály privilégiuma lesz a felsőoktatásban való részvétel” – mondta.
