kutatás;felvidék;Nemzeti Összetartozás Napja;Babes-Bolyai Tudományegyetem;nemzettudat;Edély;Veres Valér;

2014-12-17 06:32:00

Szétfejlődik a magyar nemzet

Mennyire hatott a magyar kormány irányból érkező nemzeti mozgósítás és nemzeti diskurzus a határon túli magyarokra? Létezik-e a határok által szétszabdalt magyar nemzet egysége a valóságban is, vagy csak üres dátum június 4., a 2010-ben elfogadott nemzeti összetartozás napja? A kutatások eléggé meglepő eredményt mutatnak, azt jelzik, hogy a magyar állampolgárság kiterjesztés ellenére nem összenő, inkább „szétfejlődik” a magyar nemzet.

Büszke válaszadók

A válaszadók jelentős többségét büszkeséggel tölti el a magyarsága, azonban az erdélyi magyarok a legbüszkébbek magyarságukra, a szerbiaiak, a vajdasági és a magyarországi magyarok a legkevésbé. Az erdélyiek 83 százaléka vallotta azt magáról, hogy büszke vagy többnyire büszke magyarságára, csak 77 százaléka mondta azt, hogy büszke vagy többnyire büszke arra, hogy magyar.

A kutatásvezető magyarázata szerint ez a fajta büszkeség időben változó és összefüggésben áll a nemzetet szimbolizáló állam teljesítőképességével. Azok a népek, amelyeknek az állama a nemzetközi rangsorokban az élvonalban áll, például az amerikaiak és németek, nagyon büszkék nemzeti hovatartozásukra. Ezek szerint, bár a kutató nem mondta ki, de szavaiból egyértelműen kiviláglik, hogy a magyarországi magyarok nem a magyar nyelvvel és kultúrával, hanem az ország-állam teljesítőképességével elégedetlenek.

Az erdélyi adatokból az derül ki, hogy a regionális tudat erősödik, a haza fogalom esetében pedig növekedik azok aránya, akik Erdélyt nevezik meg, és csökken azoké, akik Romániát. Az erdélyi magyarok elsősorban Erdélyt, vagy szűkebb régiójukat, például a Székelyföldet érzik hazájuknak, Romániát e haza kiterjesztésének érzik.

„Ezt a jelenséget úgy lehet leírni, hogy az érme egyik oldalán azt írja, hogy Erdély, a másik oldalán pedig azt, hogy Románia, de az érmének az Erdély feliratú oldalát szeretik nézni. Tehát kognitív szinten Romániát a hazájuknak tartják, affektív szinten kevésbé” – fogalmazott a szociológus. Magyarország hazaként nem jelent meg az erdélyiek tudatában, ezt a fókuszcsoportokon végzett felmérés is megerősítette. Sőt, a fókuszcsoportban kategorikusan jelentették ki, hogy „Magyarország nekem nem haza”. Veres Valér szerint ezekben a kijelentésekben a sérelem, a már említett lerománozás, szerbezés is tetten érhető.

Az európai identitás nem játszik fontos szerepet az identitás meghatározásban, sem elsődleges, sem másodlagos identitásként nem volt gyakori ez a válasz. "Az is újdonságnak számít, ha valaki azt mondja, hogy magyar anyanyelvű román állampolgár, az európai identitás előtérbe kerülésére még várni kell" – vélekedett a kutatásvezető szociológus.

Magyari: széttartó utakon
A meghirdetett nemzetegyesítő program ellenére a regionális etnokulturális, „jelzős” identitás elterjedése megnőtt az erdélyi magyarság körében, és ennek politikai következményei lesznek, hiszen a regionális – például Erdély valamilyenfajta autonómiáját támogató – politika fölülírhatja az etnonacionalista diskurzusokra épített, Budapestről vagy akár a Székelyföldről erőltetett változatait, értékelt Magyari Nándor László szociológus, a BBTE tanára.
Úgy véli, a magyarságtudat heterogenitása, sokszintű rétegzettsége, regionális eltérései, és mindenekelőtt végletes átpolitizáltsága ma széttartó fejlődési útvonalakat sejtet, mert többek között a magyar „keleti nyitást” képtelen (és egyre inkább képtelen lesz) követni a határon túli magyarság, mint ahogy ellenkezik a magyar állampolgárok jelentős hányadának akaratával is.
A regionális, illetve nemzeti „magyar” identitások közötti nyilvánvaló versengésben a könnyített kettős állampolgárság egy olyan törésvonalat húzott meg, illetve hozott felszínre, amely megnyitotta a vetélkedést a politikai magyar nemzethez tartozás, illetve a kultúrnemzetbe való jelző nélküli integrálódás között, és nem különben felvetette a regionális és a „területen kívüli magyar” identitások körüli vitát.
Én azt is előreláthatónak vélem, hogy a masszív ki- és elvándorlással koncentrálódni és nőni fog a regionális „magyar/székely” identitást előtérbe helyezők aránya, hogy egyre nagyobb arányban fogják magukat elsősorban erdélyinek/székelynek mondani (feltehetően érezni is!) a Romániában/Erdélyben élő magyarok. Ez viszont egy másik el nem hanyagolható kérdéssel is kapcsolatos, mégpedig Magyarország nemzetközi megítélésével, – esetünkben – masszív és meredek presztízsveszteségével.
Ezt egyébként már most is érzékelni lehet Erdély-szerte, egyre kevesebbszer hangzik el az „anyaország” kifejezés! Ezt a folyamatot képtelen fölülírni a meghirdetett nemzetegyesítési projekt, ami valójában csak politikai kommunikáció, és a székelyföldi „autonómiázás”, annak szintén propagandisztikus meghirdetése és propagálása”, fogalmazott a kolozsvári egyetemi tanár.