Karácsony Gergely: nem fogok elrogánosodni

Azzal tudom a Párbeszéd Magyarországért pártot építeni, hogy egy új típusú politizálást próbálok megvalósítani Zuglóban - mondja Karácsony Gergely. A kerület új polgármestere boldog, hogy nem az Országgyűlésben politizál, mert így az egész napja arról szól, hogy az emberek valódi problémáira keres megoldást.

- Jó társaságba keveredett?
- Mindig jól érzem magam az emberek között.

- A csodálatos hármasra gondoltunk: Orbán Viktor, Vona Gábor és Karácsony Gergely a holtversenyben áll a Medián szerint.
- Az egyik barátom fölhívott, hogy "utolérted Orbán Viktort". Mondtam neki, hogy ez sajnos fordítva van, ő zuhant az én szintemre. Tíz évig voltam közvélemény-kutató és jól emlékszem, hogy a 32 százalékos népszerűséggel a 90-es években valószínűleg az utolsó harmadban lettem volna. Akkor Göncz Árpád népszerűsége 80 százalék körüli volt és a mindenkori miniszterelnök általában el tudta érni az 50 százalékot. Persze az ember örül egy relatív jó eredménynek is, függetlenül a társaságtól.

- Most is, hogy visszavonult az országos politikától?
- Ha visszavonultam volna, nem beszélgetnénk. De Zugló polgármestereként az időmet, s a figyelmemet nyilván úgy kell beosztanom, hogy az első a kerület legyen. Már a kampányban is elmondtam, azt remélem, hogy tudok másféle, jobb polgármester lenni, mint a megszokott. Hiszek abban, hogy azt a víziót, amit magaménak vallok, s amit az országos politikában is képviseltem, helyben meg is tudjuk valósítani.

- Képviselő-testületi többség nélkül?
- Nekem óriási többségem van a közgyűlésben, tekintettel arra, hogy eddig három képviseleti ülés volt és a legtöbb javaslat 100 százalékkal ment át.

- Mi a recept?
- Az, hogy tudomásul vettem: miközben polgármester vagyok, nem én vagyok az egyetlen szereplő, aki meghatározza a döntéseket és olyan előterjesztésekkel élek, amelyekről tudom, hogy azoknak a pártoknak is elfogadható, amelyek szavazatára számítok. Mondok egy példát. Van egy nagyon vitatott közbeszerzés, amit két nappal az önkormányzati választás előtt írt alá az elődöm a Hungast nevű céggel. Ahhoz is sikerült többséget szerezni, hogy ezt a szerződést felülvizsgáljuk, mert a helyi Fidesznek is érdeke, hogy az önkormányzat el tudjon számolni. Ahhoz pedig ugyanilyen alapon sikerült többséget szerezni, hogy visszafizessük a kommunális adót, ami fontos vitatéma volt. A két alpolgármestert és a legtöbb helyi cégvezetőt szintén ellenszavazat nélkül választották meg.

- Persze, hiszen - mint az a napokban egy blogon megjelent - a pártok, vagy azok emberei megkapták a „jussukat”, a zsíros felügyelőbizottsági vagy helyi gazdasági posztokat, na meg képviselői fizetésemelésekről is döntöttek.
- Minden magyar önkormányzati cég felügyelőbizottságában a pártok delegáltjai ülnek. Ha ez az ára annak, hogy a zuglói legyen az ország legátláthatóbb önkormányzata, ahol minden szerződés nyilvános és minden adófizetői forinttal elszámolunk, akkor azt kell mondjam: megéri. Ha a jó célok megvalósításáért cserébe a képviselők tisztességesen meg vannak fizetve, mert szerintem nincsenek túlfizetve, vagy ha a pártok ilyen típusú igényeire nem úgy tekintek, mint valami bűnös dologra, hanem úgy, hogy vannak emberek, akiket alkalmasnak gondolnak a cégvezetői és felügyelőbizottsági posztokra, s azoknak akarnak bizonyítási lehetőséget adni, akkor szerintem ez is megéri. Ha ez az ára annak, hogy a kerület fejlődjön, összhang legyen, akkor hülye lennék, ha nem fizetném meg.

- Ha ez ilyen egyszerű, akkor miért nem hívja fel mondjuk Hajdu Lászlót, s mondja neki, hogy adjon fizetésemelést és posztokat, s akkor ő is boldogulni fog?
- Nyilván más is kell hozzá. Egyrészt kell a helyi pártok hozzáállása. És talán szerény személyemnek is van abban része, hogy ezeket a kompromisszumokat el tudtam érni, és hogy mindenki egy kicsit visszavett, hátrább tette az agarait.

- Papcsák Ferenc kerülete nem éppen a kompromisszumkészségről, átláthatóságról és együttműködésről volt híres eddig. Hogy lehetett a fideszes Rozgonyi Zoltánt erre rávenni, s mit szól ehhez vajon a Fidesz?
- Azt kell, mondjam, hogy Rozgonyi Zoltánban egy korrekt, kiszámítható partnert találtam a kampány után. Itt Zuglóban talán máshogy működik a Fidesz, mint mondjuk a XV. kerületben. E mögött nyilván az a józan politikai számítás van, hogy ha még valaha ebben a kerületben választást akar nyerni, akkor jobb arcát kell mutatnia, mint az elmúlt időszakban. Így a helyi Fidesz most nem egy erőt demonstráló pozícióból politizál, hanem megpróbál értelmes ügyekben konszenzusra jutni. Nyilván ezt a belátásukat nevezhetjük az én szerencsémnek. Egyelőre azt látom, hogy miközben vannak kisebb csörték, valójában ők ugyanúgy Zugló érdekében politizálnak, mint én. Lehet, hogy esetenként mást látnak a kerület érdekének, épp ezért biztos vagyok benne, hogy lesznek vitáink. Látom előre, mik lesznek azok az ügyek, amelyekben nem fogunk tudni egyetérteni. Például biztos, hogy a zuglói önkormányzat által képviselt szociálpolitika az én irányításommal sokkal rászorultság-elvűbb lesz, mint korábban. Ebből pedig lesznek komoly konfliktusaink, de akkor is a kompromisszumot keresem majd.

" Rozgonyi Zoltánban egy korrekt, kiszámítható partnert találtam"

- A víziót, amit sajátjaként említett, kompromisszumok árán is meg lehet valósítani?
- Egy kemény tesztje már volt ennek. Ragaszkodtam ahhoz, hogy a képviselő-testület első ülésének első napirendi pontja legyen az átláthatósági rendelet, amelynek értelmében az összes önkormányzati szerződés nyilvános lesz és nem csak a jövőben, hanem az elmúlt öt évre visszamenőleg. Engem nem lehet azzal vádolni, hogy el akarom tussolni az elmúlt időszak ügyeit. Igenis minden szerződés kint lesz az interneten, így nem én fogom elszámoltatni az elmúlt öt évet, hanem a tények.

Ebben például semmilyen kompromisszumot nem kötöttem, mert azt gondolom, hogy itt tényleg új korszakot nyithatunk. De ez a korszak nem arról szól, hogy jöttek az újak és agyagba döngölik a régieket. Annak a hatalomgyakorlásnak, amit én mélyen megvetek, az ellenkezője nem lehet az, hogy ugyanazt csinálom, mint a Fidesz országosan. Nem az a célom, hogy a Fideszt sárba tiporjuk, hanem hogy képesek legyünk együttműködni. Nem lehet majd mindenben, de azoknak a kompromisszumoknak nem is vagyok híve, amik az önfeladásról szólnak és mást sem kérek arra, hogy adja föl önmagát.

A cikk a következő oldalon folytatódik