Noha örülnünk kellene – sőt, örülünk is – annak, hogy vannak olyan csapataink különböző sportágakban, akik külföldön elért sikereikkel öregbítik Magyarország hírnevét. Ez dicséretes is, ám ezeket a sikerek úgy születtek, hogy a veszprémi kézilabdázók, a szolnoki kosarasok és a fehérvári hokisok a hazai bajnokságok helyett a mienknél jóval erősebb pontvadászatokban pallérozódnak.
Nem véletlen, hogy elhagyták a hazai sorozatokat, hiszen itthon emberemlékezet óta nem győzték le őket, így a magyar bajnokság – bármilyen szomorú is ezt leírni – nem jelentett már számukra kihívást. A külföldi pontvadászatban viszont erős ellenfelek ellen nagy csatákra vannak kényszerítve, ráadásul olyan sűrű versenynaptárral fűszerezve, amivel itthon nem találkoznának, hogy nem csoda az, már a nemzetközi sportéletben is kezdenek maradandót alkotni.
Az első lépést a fehérváriak tették meg, amikor sokadik bajnoki címük után a helyben topogás helyett a jóval erősebb osztrák profi ligában, az EBEL-ben neveztek hét évvel ezelőtt. Módszeresen kezdték utolérni a náluk jóval nagyobb büdzséből gazdálkodó ellenfeleket, és mára a sorozat egyik élcsapatává nőtték ki magukat, hiszen jelenleg is dobogón várják a folytatást.
Egyre több magyar tehetség kerül be a csapatba, és mellettük végre olyan idegenlégiósok erősítik a Fehérvárt, akik valóban minőséget jelentenek: a Boivin, Ejdepalm, LoVecchio, Sarauer, Banham első sor már mindenki tiszteletét kivívta a ligában.
„A szezon elején sokan kételkedtek benne, hogy sikerül az első hatban zárnunk az alapszakaszt, remélem lassan mindenkit meggyőzünk erről. Azonban továbbra is csak a következő feladatra szabad koncentrálnunk és akkor szép szezonunk lehet” – jelentette ki Rob Pallin edzője.
A Szolnoki Olaj is kimagaslik a hazai férfi kosárlabdából, és idén már a harmadik szezonjukat kezdték meg a rettentő erős Adria Ligában. Az első két évadnak is jelentős hatása volt a Tisza-partiakra, hiszen az elmúlt három évben kétszer is bejutottak a harmadik számú nemzetközi kupasorozat négyes döntőjébe – legutóbb éppen tavasszal –, míg itthon egy vereséggel behúzták a magyar kupát és bajnokságot.
A szolnoki kosárlabda egyre magasabb szintű FOTÓ: MTI/BUGÁNY JÁNOS
A most futó idényben Dragan Alekszics csapata az Adria Ligában eddigi legjobb teljesítményét nyújtva – 6-6 győzelem és vereség – a dobogóért harcol, hiszen két pont választja el a harmadiktól. Nos, ez nem tűnik behozhatatlannak, főleg annak tükrében, hogy az Olaj éppen vasárnap látogat a bronzérmet jelenleg fogó Cedevitához. Ráadásul nemrég fejeződött be a csapat Európa Kupa-menetelése, és Báderék a második számú kupasorozatban első nekifutásra 3 győzelem/7 vereség mutatóval kiestek a csoportjukban.
„Szeretnék köszönetet mondani a játékosaimnak, akik sokszor szinte hihetetlen dolgokat műveltek a pályán, a sok sérülési problémánk ellenére. Gyakorlatilag gyakorlás nélkül játsszuk a meccseket. Kemény időszak előtt állunk, sok idegenbeli mérkőzéssel. Remélem sikerül „túlélnünk” ezt, és készen állunk a szezon második felére” – fogalmazta meg elvárásait Dragan Alekszics mester.
A Veszprém férfi kézilabda-csapata is túllépett a sorozatban nyert magyar bajnoki címeken, és a BL-siker reményében a hazainál erősebb SEHA Ligában indult ebben a szezonban. A bakonyi világválogatottként emlegetett alakulat eddig végigsöpört az 5 BL-csapattal bíró sorozaton, hiszen 12 meccsből éppen 12 győzelmet aratott. A Bajnokok Ligájában eddig remekül teljesítő veszprémiek formáját elnézve reális lehet a csapat azon célja, hogy 2015 májusában a kontinens legjobbjává váljon, és végre elnyerje a BL-serleget.
„Eddig fantasztikus a szezonunk, hiszen egyedül a Löwen otthonában kaptunk ki, a többi találkozót megnyertük. Jelenleg már mindenki az ünnepekre gondol, remélem, hogy az ünnepek után mindenki energiával feltöltődve tér vissza, hogy folytassuk az utunkat a céljaink felé” – fogalmazott Carlos Ortega, a csapat vezetőedzője.
Három magyar csapat, egyféle út.
Ja, és majd elfelejtettük: valamennyit külföldi tréner irányítja…
